Vannak olyan messzire visszanyúló tárgykörök, amik véleménynyilvánításra késztetnek, s talán pont ezért rendre megjelennek a különböző képzőművészeti alkotások témájaként – pontosan ebbe a szekcióba tartozik az öngyilkosság kérdése is.

Mielőtt Dr. Forgács Attilának, a Pszichológia Központ vezetőjének a szakértői véleménye következne, egy színes-szagos kultúrtörténeti barangolás révén bepillantást nyerhetünk egy olyan világba, amely a legtöbb esetben „hétpecsétes” tabu és egy borongós, bús szemöldökvonás. 

Úgy gondoltam, hogy kezdésnek leszögezhetnénk: ...

A Corvinus Offline legfrissebb számában megjelent cikk kibővített verziója.

...az öngyilkosság nem a XXI. század vívmánya. Még csak nem is az emberiség sajátossága. Utóbbi ugyan erősen vitatott kérdés, de az állatvilágban is előfordulnak hasonló viselkedésminták.

A Manchesteri Egyetem kutatása szerint ez lehetséges, noha sokkal inkább ösztönszerű döntés a fajfenntartás érdekében, semmint tudatos választás. Ugyanis ahhoz absztrakt gondolkodásra lenne szükség, amire az állatok nem képesek. Viszont számos olyan rovarféle van, akik képesek felrobbantani önmagukat, hogy megvédjék a fajtársaikat.

Erre az emberiség ellenpéldát tud szolgáltatni, de az öngyilkos terrorizmus helyett inkább a múltbéli aspektusok következzenek. Egészen az ősi Egyiptomig nyúlik vissza az öngyilkosság története, egy körülbelül négyezer éves feljegyzésig.

Az ősi Egyiptomban az elmúlást csak egy átvezető állomásnak tekintették a túlvilági életükbe, s elfogadhatónak tartották az öngyilkosságot a kínok és a szégyen elkerülése végett. Más kultúrákban is a vallás játszott döntő szerepet az öngyilkosság megítélésben, példának okáért a gótok és a kelták hitében a természetes halál a legnagyobb szégyenek egyikének számított. Ezért azok a harcosok, akik voltak oly balszerencsések, hogy nem haltak hősi halált, saját kardjukba dőltek vagy leugrottak egy szirtről, csakhogy a Valhallába kerülhessenek.

Bizonyos eszkimó törzsekben azért követtek el öngyilkosságot, mert úgy hitték, hogy következő életükbe olyan állapotban lépnek, mint amilyenben az előzőt elhagyták – épp ezért nem tartották szerencsésnek, hogy túlságosan megöregedjenek. Más népek tradíciói megkövetelték, hogy elhunyt mesterüket kövessék a szolgálók, míg a hinduizmusban, India ősi vallásában, napjainkban is fennmaradt egy olyan szokás, hogy az elhunyt férj özvegye a halottas máglyán együtt ég hamuvá urának maradványaival, közösen távozva a túlvilágra.

Szintén elfogadta a buddhizmus a „sajátkezűséget”, s Japán kultúrájában is megtalálhatjuk a szamurájok etikai kódexében. A busidó megkövetelte, hogy a szamuráj kövesse halott mesterét a túlvilágra, hogy ott szolgálhassa tovább, illetve hogy elkerülje az ellenség általi kivégzést. Kivételt képzett az, ha volt módja a bosszúra: ekkor kötelessége volt előbb a vérbosszú, s csak utána kellett elkövetnie a szeppukut vagy elterjedtebb nevén a harakirit.

Ellenpéldaként szolgáljon, hogy a mohamedán és az izraelita vallás tanai a kezdetektől fogva elutasítják az öngyilkosságot, s a görög gondolkodók is hasonlóan tettek. Különböző filozófiai gondolatok mentén tették ezt, például Szókratész vallotta, hogy Isten tulajdonai vagyunk, ámde halála előtt mégis önmaga itta ki a méregpoharat. Tanítványa, Platón, illetve Arisztotelész és Pitagorasz is elítélte az öngyilkosságot, utóbbi matematikai alapon.

Ennek szellemiségében folytatódott az emberiség története Európa szívében, illetve egyre csak szigorodott az öngyilkossággal kapcsolatos vélekedés. Említett filozófusaink némelyike még engedett kivételeket, a keresztény vallás már kizárólagosan tiltotta.

Európában évszázadokra visszaszorult az öngyilkosságok száma, azonban a keresztény vallás azóta több válságot is megélt. Már a klasszicizmus idején éreztette jelentőségvesztését, s a legnagyobb visszhangot épp egy irodalmi mű keltette: a „Werther szerelme és halála” című műben a főhős öngyilkosságot követ el, ami többször volt öngyilkossági hullám kiindulópontja.

Csakúgy, mint Arany János: Hídavatás című verse vagy Seress Rezső: Szomorú vasárnap című dala, de példaként szolgált József Attila vitatott, illetve Jim Morrison egyértelmű öngyilkossága is az adott szubkultúra számára.

Elmúlt évszázadunkban a legnagyobb visszhangot a tömegöngyilkosság keltette: a legnagyobb, közel ezer halottat számláló esett Jonestown szektavárosában történt. Sokan a tömegpszichózis, a hipnózis vagy épp narkotikumok, így az LSD hatásának tulajdonítják, s számos kutatás tárgya volt, még az igazságszérum keresésének idején.

Mostanában a korábban említett öngyilkos terrorizmus mellett a tibeti szerzetesek öngyilkosságai találhatóak meg a hírekben, akik saját magukat meggyújtva küzdenek a kínai kormány elnyomása ellen, s azért, hogy Tibet visszanyerje függetlenségét. 

A következő sorokban pedig a Vélemény rovathoz hűen egy szakértőnek, Dr. Forgács Attilának, a Pszichológia  Központ vezetőjének véleménye olvasható. A Magyarországon uralkodó helyzet mellett a potenciális öngyilkos ismertetőjegyeit ismerheted meg, illetve ilyen irányú felismerés esetén megosztja veletek a teendőket is. 

Szakértői vélemény:

            Szomorú tény, hogy hazánk általában vezető helyen áll az öngyilkossági statisztikákban. A lakosság körülbelül egyötöde már érezte úgy, hogy öngyilkossággal tudná megoldani problémáit. Ezer személy közül 16 már megpróbált önkezével véget vetni életének. Minden tizedik öngyilkossági kísérlet végzetes. Bizonyos években akár ötezer magyar öli meg magát. A katolikus vallás, a házasság és a gyermek védőfaktor, míg a válás kifejezetten hajlamosító tényező. Az alkoholizálás is veszélyeztet, a végső tett előtt az öngyilkosok bátorságot isznak.

Statisztikai adatok tanúsága szerint a hétfő a legveszélyesebb nap. Magyarországon májusban követik el a legtöbb öngyilkosságot. Veszélyes időszakhoz érkeztünk.  A végzetes tett elkerülhető. Leggyakrabban hosszú előtörténete van a végső elhatározásnak. Az öngyilkosságra készülő személy általában megkeresi barátait, hozzátartozóit, tanárait vagy orvosát. Arról panaszkodik, hogy nem értik meg, úgy érzi magára maradt gondjaival. Gyakran sír és gyerekesen kezd gondolkodni. Figyelmetlen, mintha nem is a földön járna.  Nem képes másokra haragudni, vagy ellenségesen viselkedni, sokkal inkább önmagát vádolja gondjaiért. Gondolataiba kényszeresen beleszövi a halált. Gyakran testi panaszait tolja előtérbe, hiszen erre könnyebben felfigyel a környezet, a lelki bajokat szívesebben nem hallják meg. Sokszor csak akkor döbbennek rá problémáira, amikor már nincs mód segíteni.

Időben felfedezve a kétségbeesett segélyhívást, megelőzhetnénk a tragédiát. Mit tehetünk? Hallgassuk meg bajba jutott társunk panaszait. Fogadjuk el érzéseit. Ne fojtsuk bele a szót, ne akarjuk kézenfekvő tanácsokkal rögtön elárasztani, hiszen ekkorra kapott már ilyeneket bőven, csak hát ezek nem segítettek. Ne bagatellizáljuk a helyzetet, hiszen ez csak azt az érzést erősíti, hogy megint nem értik meg a problémáját. Ne mondjuk neki, hogy bután vagy gyerekesen viselkedik, mert ez is csak mélyítené kétségbeesését. Bátorítsuk, hogy kibeszélhesse nehézségeit, és rátalálhasson saját megoldására. Próbáljuk megérteni és higgyünk benne, hogy ő maga is elhihesse, képes lesz úrrá lenni problémáin.

Minden öngyilkossági fenyegetőzést komolyan kell venni. Ilyenkor minden szónak jelentősége lehet, ezért érdemes szakemberhez fordulni. A Corvinus Egyetem Diáktanácsadójában (Sóház fszt. 1., vagy a 482-7482-as telefonszámon) elérhető a pszichológus, aki szükség esetén szaksegítséget tud nyújtani.

– Forgács Attila dr., a Pszichológia Központ vezetője