Ingyen munka vagy életre szóló élmény? Dolgozni egy nemzetközi sportrendezvényen fizetés nélkül? Megéri-e egyáltalán segíteni egy sportesemény lebonyolításában és ha igen, hány éves koráig végezhet valaki önkéntes munkát?

Az önkéntesség kultusza gyerekcipőben jár még Magyarországon Nyugat-Európához képest. Itthon nálunk a hagyományos modellnek számító nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás felosztás uralkodik, ebbe a szerkezetbe sokak számára nem illeszkedik ez a tevékenység.

Ezt a hozzáállást mozdította el pozitív irányba idei budapesti vizes világbajnokság. A rendezvényre több ezer önkéntes jelentkezett, akik közül végül háromezert választottak ki. A résztvevő segítők többsége természetesen a fiatalabb, főleg a 16-25 év közötti generációból került ki. Sok más társamhoz hasonlóan én is a kalandvágy, a nyelvgyakorlás, a sportszeretet és az óriási élmény miatt jelentkeztem.

A tapasztalataim azonban igencsak vegyesek voltak, amivel nem voltam egyedül. A tény, hogy a világbajnokság rendezését a tervezett hat év helyett két év alatt készítették elő, nem látszódott a nyilvánosság és a turisták számára. Az önkénteseknél azonban minden hiba és hiányosság lecsapódott, a kapkodás és a csúszások pedig mindennaposak voltak.

Az önkéntesek rengeteg helyszínen és sokféle feladattal voltak megbízva. Én egy sportolók számára kijelölt hotel infópultjánál teljesítettem szolgálatot. Munkánk az ott elszállásolt versenyzők segítése és információkkal való ellátása volt.

Itt találkoztam Dr. Végh Györgyivel (képünkön), aki szintén önkéntesként vett részt  és akiről senki nem mondaná meg, hogy elmúlt már hetvenhat éves. A mindig mosolygós, életvidám, soha el nem fogyó energiával rendelkező hölgy hatalmas benyomást tett rám, nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg néhány dologról. Györgyi a világbajnokság idején munkába menet eltörte a kezét, ennek ellenére rendkívül derűsen beszélt élményeiről, mintha semmi sem történt volna.

Györgyi, mint a legáltalánosabb dologról, úgy beszélt számtalan önkéntesmunkájáról, melyeket nyugdíjba vonulása után végzett. „Önkénteskedtem már kertrendezőként, írok cikkeket a Mária egyháznak, angolból fordítok és hírszerkesztő vagyok, különböző adományszervezeteknél is segítettem már.”

Világbajnoksági munkáját azért is szívesen vállalta, mert számos senior versenyen is megmérettette magát. Elhivatottságának másik fő oka, nagybátyja Dr. Homonnay Tivadar emléke. „Ő volt a Magyar Úszószövetség elnöke 1927 és 1933 között, emellett országgyűlési képviselő és Budapest főpolgármestere is egészen Magyarország német megszállásáig. Amint bejöttek a németek, azonnal lemondott, egy percig sem kívánta tovább szolgálni az akkori kormányt és a háború idején zsidó származású gyermekeket bújtatott. Munkáját életében sohasem köszönték meg igazán, később deportálták is Magyarországról. Kitüntetést csak halála után kapott. Emiatt nagyon szerettem volna, ha legalább egy kis cikkben, de megemlítik a nevét..

Györgyi három nyelven beszél. A német és a francia mellett angolul is tud, amiből a szakmai nyelvvizsgát mindössze másfél év alatt tette le 55 éves korában.

Beszélgetőtársam képes mindig optimista és derűs maradni, ezért mikor megkérdeztem tőle, milyen negatívumokat tapasztalt a vb ideje alatt, azt válaszolta semmi. Egyedül a szervezés terén emelt ki néhány dolgot: „látszott, hogy a szervezésre csak két év jutott, de szerintem így is hihetetlen munka, amit végig csináltak a felkészülés két évében. Ezen kívül csodálatos volt látni titeket, lelkes fiatalokat dolgozni és azt, hogy mennyire önállóan meg tudtok oldani problémákat, milyen talpraesettek vagytok. Emiatt is szerettem volna itt dolgozni, hogy én lehessek a ti jelképes  nagymamátok és egy igazi szupernagyinak érezzem magam”

Önkéntes tényleg bárkiből, bármilyen életkorban lehet, ha az ember valóban komolyan segíteni akar. Györgyi erre az élő bizonyíték.

Életútja, tapasztalatai és személyisége révén új megvilágításban látom a vb alatti munkát. Rájöttem arra, hogy az önkéntességet mi vállaltuk, teljesen szabadon. A felmerült kellemetlenségek okozta panaszkodás helyett (mely már szinte magyar népbetegséggé vált) azoknak az élményeknek örülni, amiket a rendezvény ideje alatt élhettünk meg önkéntesként. A negatívumok és árnyoldalak mellett óriási dolog volt számomra, hogy részese lehettem ennek a hatalmas sportrendezvénynek.

szerző: Szenyéri Viktória