Azt írja az újság, hogy az ENSZ gyermekvédelemért felelős szerve, a UNICEF kampányvideót készített, amivel a látszataktivizmus jelenségére szeretnék felhívni a figyelmet. A videó üzenete, hogy attól még senki sem fog jóllakni vagy meggyógyulni, ha a Facebookon megosztunk vagy lájkolunk dolgokat. A valódi jótékonykodás helyett ezzel csak a saját lelkiismeretünket nyugtatjuk meg, holott valójában semmit sem tettünk az emberiségért.

A helyzet az, hogy ez a reklám eléggé alattomos.

Egészen egyértelműen bazíroz ugyanis az emberek bűntudatára. Ismerjük ezt a reklámiparból, hány és hány ilyen üzenetet láttunk már: pl. „ha nem veszek édességet a gyerekemnek, rossz anya vagyok”. Arról nem is beszélve, hogy a videó végén méretes betűkkel villantják bele a MONEY szót az arcunkba, ami azért nem valami szimpatikus. Tulajdonképpen minden reklám a pénzünkre pályázik, valahogy mégis meg tudják oldani, hogy ez ne legyen ennyire nyilvánvaló.

A bűntudat-keltés egyébként is a humanitárius szféra egyik kedvenc eszköze: érezd rosszul magad amiatt, hogy nem éhezel és fázol, ezért kötelességed segítséget nyújtani azoknak, akik igen. Vagy ha segítséget nem is, de legalább pénzt. A humanitárius segítségnyújtás egyébiránt 250.000 embernek ad munkát világszerte, és őket bizony mind fizetni kell valamiből. Nem mellesleg, a jótékonykodás során azért megesik, hogy a jótékonykodónak is csurran-cseppen valami: Franciaország például alig titkoltan azért segélyez a volt gyarmatainak, hogy politikai és gazdasági befolyását továbbra is fenntartsa. A segélyakciók nagy részénél csak felmerül némi békebeli imperializmus is.

De nézzük csak, mennyi pénzről is van szó? Az Európai Bizottság humanitárius szerve, az ECHO büszkén hirdeti magáról, hogy a világ adományainak 50%-át az EU biztosítja. Az az EU, amely most már ötödik éve strukturális válságban van, és országainak nagyjából a fele adósságokban úszik. Az ECHO az elmúlt 20 évben 14 milliárd eurót vert el. Hogy ez mennyi pénz? Ennyiből az EU az IMF segítsége nélkül kimenthette volna Ciprust, és még mindig maradt volna négymilliárdja sauerkrautra és bratwurstra. Azt gondolom, ekkora ráfordítás mellett egyetlen európainak sem kell szégyenkeznie.

Azt talán meg sem kell említeni, hogy a humanitárius kiadások hatékonysága legalább is megkérdőjelezhető. A segélyek sokszor diktátorok és hadurak kezében kötnek ki, ráadásul az adományok hozzájárulnak a korrupt kormányzatok hatalomban maradásához. A KONY 2012 videó kapcsán megjegyezték, hogy bár százmillióan nézték meg a YouTube-on, és milliók háborodtak fel rajta a Facebookon, az ugandai hadúr továbbra is szabadon garázdálkodhat gyerekkatonáival. Ugyanakkor az UNICEF 2010-2011 folyamán 30 millió dollárt költött ugandai programjára. Az eredmény? Joseph Kony továbbra is szabadon garázdálkodhat gyerekkatonáival.

Én az UNICEF helyében kissé visszább vennék az arcomból.

Kép forrása: acus.org