Omladozó vakolat, szedett-vedett holmik, girbegurba bútorok, füstös levegő, élénk színek, furcsa és bizarr képek, rendezetlen formák, búgó zene és suttogó hangok: összevisszaság, ami valahogy mégis harmóniát alkot. Jól sejted, az újragondolt bérházak falai közé, a romkocsmák világába csöppentél.

A történet nagyjából tíz éve vette kezdetét, s bár a szálak szerteágazóak, és valamivel régebbre nyúlnak vissza, origónak általában azt a pillanatot szokták tekinteni, amikor egy lakatosüzem helyén megnyitott a Szimpla. A kép viszont csak akkor lett teljes, mikor megszerezték a mostani jellegzetes romkocsma imázs talán legfontosabb elemét, vagyis bérbe vették egyromos gangos ház udvarát. Akkor még meghökkentő ötletnek tűnt padlásról előkapart és ószerestől fillérekért vásárolt bútorokkal berendezni egy vendéglátóhelyet, akárcsak ellepni a falat dekorációként funkcionáló haszontalan tárgyak tömkelegével.

Az olcsó, ám annál kreatívabb megoldás azonban hatalmas sikert aratott, és azóta számtalan hasonló intézmény nyitotta meg kapuit. Sőt mi több, a műfaj egy évtized alatt hatalmas karriert futott be: mostanra hazánk legdinamikusabban fejlődő vendéglátó-ipari ágává vált, s mint az évtized budapesti unikuma jelenleg az egyik legjelentősebb eleme fővárosunk nemzetközi vonzerejének. A varázstalán a várossal alkotott harmóniájukból adódik: valahogy leképezik annak világát, az eklektikusságot, a sokszínűséget, a kopottas szépséget.

A romkocsmák elterjedése jóval többet jelent egy üzletág felfutásánál: a jelen kultúra és életérzés egyik legdominánsabb jegyét, emblematikus szimbólumát testesítik meg. Számos értéket ötvöznek, amelyekből az évek során összeállt egy egész életstílusnyira való, valahol az egykori kávéházak szerepét töltik be, egyféle kulturális központok, ahova nem csak koccintani ülünk be. A romkocsmák világa lepukkant és eklektikus, mégis stílusos, hangulatuk pedigtökéletesen passzol az egyre többeket megérintő street art fémjelezte alternatív világszemléletéhez.

Bárelsőre a romkocsmák sok szempontból mind nagyon hasonló,közel ugyanolyan árszínvonalú, könnyed hangulatú, biciklibarát, alternatív szellemű helyek, valójában nagyon széles skála mentén helyezkednek el. Dizájnban és stílusban ugyanúgy különböznek, mint programkínálatban: mindegyiknek megvan a saját esszenciája, a repertoárba pedig a filmvetítéstől kezdve a színházon, koncerten, kiállításon, irodalmi esten át a hajnalig tartó buliig minden belefér.Sokszínűségükből adódóan egyes vélemények szerint valamelyest már a magaskultúrának is konkurenciát jelentenek.

Rengeteget lehetne még beszélni, vitatkozni ezekről a keszekusza ékszerdobozokról, de ezt már ki-ki tegye meg inkább egy fröccs mellett a Púderben, a Tündérgyárban, a Gondozókertben vagy a Fogasházban, esetleg a külföldi látogatókkal fémjelzett Instantban, netalántán személyes kedvencemben, a Szimplában.