„Marakodunk, szorongunk, vádaskodunk, panaszkodunk. Van rá okunk. Vagy nincs. Tele vagyunk sérelmekkel, sérülésekkel, sebekkel. Kaptuk őket. Vagy mi okoztuk. Szavakkal, eszmékkel, tettekkel. Nem tudunk tőlük szabadulni. Ellenségeink vannak, akiknek mi lettünk ellenségei. Egymást tettük ellenséggé. Miért is? Mi fáj? Nem értjük, hogy miért nem értenek minket. Mi sem értjük őket. Kiket? Hiszen ők is mi vagyunk - magyarok. Mi csináltuk ezt, mi mind. Mi történt velünk?”
Így hangzott az idei ARC kiállítás igencsak sötét, de még inkább elgondolkodtató felhívása. Nem hiába, hiszen hatására rengetegen ragadtak ecsetet, egeret, hogy az elmúlt időszakban felgyűlt mérhetetlen keserűséget, felháborodást és kritikát különleges, humorba áztatott, mégis maróan őszinte, sőt olykor meglehetősen nyers alkotásokba csomagolják. Tették mindezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy utána ország-világ, vagy legalábbis kicsi hazánk némi kritikai érzékkel és önálló véleményalkotásra hajlamos kisebbsége megcsodálja, dicsérje vagy lehordja, egyet értsen vele vagy cáfolja, fennakadjon vagy elmosolyodjon rajta, de ha más nem, legalább ne sétáljon el mellette a hétköznapokra jellemző üveges szemmel.
Meghökkenésekben, földbegyökerező lábakban valóban nem hiány, egynéhány képen pedig a kamera objektíve is megakadt - ez utóbbiak közül lejjebb találhatsz egy kis ízelítőt, afféle kedvcsinálóként.
Készülődés, feszültségkeltés, eredményhirdetés, miegymás, majd szeptember elején egyszer csak ellepték az 56-osok terét a határokat feszegető, vicces, komoly, komor, egyszerű, végletesen kidolgozott, szarkasztikus, ironikus, mély vagy éppen abszolút felszínesnek ható plakátok. Sokszínűségben nem volt hiány, azonban kétségtelen, hogy idén feltűnően nagy szerepet kapott a politika, kiváltképp a kormány hozzáállásának, - nemzeti dohányboltokkal fémjelezett - lépéseinek, kommunikációjának és magának a miniszterelnöknek a kritikája. A palettán mindemellett azért maradt hely az általános értékvesztésnek, a családon belüli erőszaknak, a szűnni nem akaró ellenségeskedésnek, a rasszizmusnak és a magyarság minden, hosszú évek alatt gondosan kitenyésztett negatív jellemzőjének is. Hogy mi történt velünk, arra nem kapunk választ, de hogy baj, demagógia és trafikmutyi van körülöttünk, az a plakátok tanulsága szerint egyértelmű. No meg az is, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene.
Szép magyar valóság
Még szebb magyar valóság
A kétértelmű sorok újragondolva is megállják a helyüket
Egyértelmű sorok fanyar humorral
Pedig minden lépést alaposan végiggondoltak, átlátva a következményeket
Némi trafikmutyi
Más megközelítésben is
Sőt egészen kreatív változatban is
Íme tálcán avagy két plakáton a magyar hozzáállás - dögöljön meg az a tehén, bárkié is! Ennél már csak a plakátokat dísztő graffitik, igénytelen firkálmányok jellemzőbbek.
Végszóként pedig e tüneményes magyar idézettel zárnám - manapság talán nem árt olvasni a sorok között
fotók: Bözöri Dániel