Isteni műszak: Tarantino mentőautója Budapest utcáin

"A halál nem válogat. Az ember igen."

 Azt pedig, hogy ma Magyarországon melyik film kapjon állami támogatást azt az Andy Vajna szakmai tekintélyével fémjelzett és vezényelni kívánt Magyar Nemzeti Filmalap választja ki. A támogatási struktúra átalakítása, és a magyar filmgyártás szellemjárása okán, óriási várakozás és figyelem kereszttüzében, a kíváncsi kritikusok ujjai görcsösen kulcsolódtak a billentyűzetekre, hogy végre elérkezzen az Isteni műszak bemutatója.

 

istenimuszak1.jpg

Az elmúlt hetekben nem lehetett olyan filmes oldalon, blogon megfordulni, ahol ne lett volna téma Bodzsár Márk és a Filmalap debütáló filmje. A történetet így már rég ismerhettük, a kérdés az volt, a kitűnő lehetőségeket rejtő cselekmény hogyan fog aztán a főcím-stáblista között nem csak képek és jelenetek váltakozó sorozatává, hanem igazi filmmé alakulni. A Filmalappal való ilyen mértékű azonosítás azonban teljesen indokolatlannak látszik. Való igaz, hogy az új támogatási struktúrával egy új fordulat jöhet a magyar filmek mélypontokkal gazdagon tarkított történetében, valamint a Filmalap körül kialakult szakmai, politikai vita teoretikus fejtegetések helyett a realitások és eredmények talajára lépett, mégsem igazságos Bodzár Márk első nagyjátékfilmjére az egész nemzet filmes jövőjének súlyát csak így rádobálni. Elsőfilmes rendezőnek amúgy is nehéz, hát még Magyarországon, ahol érték a negatív és ahol nem lehet olyat csinálni, ami mindenki tetszését elnyerné. Fanyalgók mindig lesznek.

A film műfaját fekete komédiaként definiálhatjuk, miután nehéz eldönteni, hogy az egy jelenetre jutó halálok, vagy poénok száma magasabb. Az alapszituáció szerint 1992-t írunk, amikor Milán (Ötvös András), kinek lelke a hadi orvosi pálya helyett inkább olyan prózaibb foglalkozások felé húz, mint a zöldségárusi lét, szerelmét Szarajevóban hátrahagyva, sikeresen Magyarországra dezertál a dél-szláv háború borzalmai elől. Itt aztán egy gyors zöldéségesi kitekintőt követve beáll az éjszaka szamurájkardos halál kupecei, Fék doktor (Rába Rolnad) és Kistamás (Keresztes Tamás) közé. De mit ér a szabadság és a kapitalizmus, ha a szerelmünk Szarajevóban maradt. Mindig akad egy segítőkész embercsempész, akia megfelelő összegért orvosolhatja egy távkapcsolat problémáit. Az kiinduló kérdésen, miszerint Milán, a főhős, eladja-e lelkét az ördögnek, vagyis eladja-e a mentőben jobb létre szenderült polgártársak porhüvelyeit Vinnainak, a koporsókon túl a hullákkal is kereskedő temetkezési vállalkozónak, egy ananászos csirke fölött túllendülünk. Minden kampó után 100 márka és egy ingyen vacsora a kínaiban hőseink jutalma. A szerelem mindenek fölött, a pénz pedig kell. Érdekes, a háború esztelen mészárlása megfeküdte barátunk gyomrát, ám hogy a menthetetlennek ítélt eseteknál hagyják, hogy a természet, vagyis a halál végezze a dolgát. A morális kérdések feszegetése helyett, minden drámainak induló szituáció a legabszurdabb módon záródik, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy most mi is történik valójában. Talán ezért is akasztja meg a film, a gyors egymásutánban vágott snittek és emberi történetek (tragédiák?) dinamikáját az egyetlen szál, amelyet mintha csak példázat gyanánt, kötelességtudatból biggyesztettek volna oda.

A film nem hibátlan, de nem ígér többet annál, amit adni tud. Igenis szórakoztat, ha épp nem is az élet és halál kérdésein gondolkodtat el, de azért elmerengünk ezen a kis magyar valóságon. Egy olyan korról, amit a mai társadalom egy jelentős része már nem ismerhetett meg, az épp csak magához térő, még erősen szédelgő országot, ahol mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. Talán ma is így van ez?

20131024isteni-muszak6.jpg

A film a kezdetektől a banális ingoványos talaján egyensúlyozik, ami a végére teljesen el is nyeli, és már tényleg csak meglepetten pislogunk, hogy mit is látunk a vásznon. Sírjunk vagy nevessünk amikor az események tömegkarambolként torlódnak előttünk?

Kevésbé felépített, mint az egykori, példaképként és összehasonlítási alapként emlegetett Antal Nimród-féle Kontroll, mégis igen erős elsőfilmes debütálás. A történet jól felépített és bemutatott, a szereplők úgy brillíroznak az injekciós tűk és cinizmus mögé rejtőzött megfáradt karaktereik mentősruháiban, hogy mi is elhisszük, ez itt és most történik. Hogy itt és most átalakult a magyar filmekről, a magyar rendezőkről, és a magyar elsőfilmes rendezőkről alkotott képünk, hogy vannak bizony tehetségek, akik akarják, és csinálják, és ezután anyagi támogatást is kaphatnak ötleteik megvalósításához. Hogy egy magyar filmre örömmel üljünk be, és jóleső érzéssel távozzunk.

 

Szász Nóra

süti beállítások módosítása