Nemrég ismét napvilágot látott a hír, hogy bezárja kapuit a józsefvárosi „kínai piac”. Az egykor szebb napokat megélt MÁV-telepet lassan két évtizede bitorolják bérlik a rendszerváltás után a Távol-Keletről hazánkba tömegével érkező ázsiai kereskedők, akik aztán nálunk jobbára a piacozásban találták meg számításukat. Idehaza a ’90-es évek elején, naivitással teli örömükben sokan gondolhatták, ez bizony maga lesz az amerikai álom: a hiánygazdaság után egyszerre itt van nekünk a saját kis kínai negyedünk, ahol olcsón, szinte fillérekért szerezhetjük be a jobbnál jobb, hasznosabbnál hasznosabb cuccokat. Aztán meg is kaptuk a mi kis Amerikánkat, csak hát nem egészen úgy, ahogy szerettük volna.
A bazárról már néhány évvel a nyitás után világossá vált: legális kereskedelemről itt bizony szó sem lehet. Ellenben a várost elöntötte – jobb esetben csak – a címke nélküli hamis gagyi, no meg az illegális és nem ritkán veszélyes tárgyak tömkelege, ami a feketegazdaság, a csencselés előtt nálunk addig soha nem látott dimenziókat nyitott meg. Nem kellett hozzá nagy felismerés: a „Négy Tigris” piac névre hallgató bérlemény viharos gyorsasággal nőtte ki magát a budapesti bűntanyák egyik legnagyobbikává.
Itt aztán tényleg minden elképzelhetőt meg lehetett – és lehet mind a mai napig – kapni. A törvényeket legfeljebb csak iránymutató ajánlásnak tekintő árusok egy része készséggel kínál eladásra viperát, sokkolót, személyigazolványt, érettségit, zárjegy nélküli cigarettát, hamis számlatömböt és sok egyéb nélkülözhetetlen tárgyat, amit legálisan, kereskedelmi forgalomban viszonylag csekély eséllyel lehetne beszerezni. És persze kapható itt Nike pulcsi is, helyben felragasztott pipával, occóért. A piacon üzemelő Michelin-csillagos vendéglátó-ipari egységek is megérnének egy misét, de még inkább egy alapos ÁNTSZ-ellenőrzést. Aki szeretné kipróbálni, hogy mennyire erős az immunrendszere, és ezt mondjuk, egy jó kis ételmérgezéssel tesztelné, annak mindenképpen ajánlott ellátogatni ide egy kellemes vasárnapi ebédre. A környékén amúgy bokáig lehet járni a szemétben, és a bazár előtt elhaladó 9-es buszon illetve 28-as villamoson való utazás is igen izgalmas és egyedi közlekedési élményt biztosít minden kalandvágyó ember számára. Az már igazán csak hab a tortán, hogy időnként még lövöldözések, késelések is színesítik a piac előtt elterülő táj vadregényes világát. Ezek után tisztességes embernek csupán egyetlen kérdése lehet a „Négy Tigrissel” kapcsolatban: miért nincs ez még mindig bezárva?
Bár láthatjuk, az állam próbál tenni valamit ez ügyben, ám hiába lett felmondva a bérleti szerződés 2013. novemberi hatállyal, a területet használó Komondor Kft. szerint a tulajdonos MÁV jogtalanul járt el, így most majd alighanem hosszú-hosszú jogi procedúra veszi kezdetét, aminek ki tudja, mikor lesz vége és főleg kézzelfogható eredménye. Ami viszont biztos: az évi 15 milliárd(!) forint adóbevétel-kiesést okozó piac továbbra is változatlan intenzitással üzemel. Írd és mondd: 15 milliárd. A sztori amúgy nem újkeltű, az illetékesek nagyjából 10 éve ígérgetik a bazár felszámolását (egy kis szorzás: 10x15=150 milliárd…?), így nem csoda, hogy a reménykedő többség már némi szkepticizmussal veszi tudomásul az ezzel kapcsolatos híreket. Okkal gondolható sajnos, hogy ennek a Józsefváros és Kőbánya határán játszódó furcsa távol-keleti mesének egyhamar nem lesz vége.
Mielőtt ezen a ponton valaki rasszizmust kiáltana: nem, nem azért lenne üdvözítő felszámolni a piacot, mert azt kínaiak, vietnámiak és ki tudja, még milyen nációk tagjai bérlik és üzemeltetik. Ha kazahok, svédek vagy pirézek űznének itt hasonlóan minősíthetetlen körülmények között és módon kereskedelemnek hívott tevékenységet, akkor annak pontosan ugyanúgy véget kellene vetni. Többektől – sőt, sajnos nagyon sokaktól – lehet hallani, olvasni olyan véleményt, hogy maradjon a piac, mert olcsó. De mégis kinek olcsó? A fentiek alapján az államnak egész biztosan nem. Ha csak nem valamilyen máshol beszerezhetetlen illegális holmit szeretnénk megvenni, akkor nekünk, vásárlóknak sem az, mert arra mérget vehetünk, hogy a sufniban összevarrt gagyi nájkiutánzatot két hónap múlva már lehet is dobni kifelé a kukába. Ha a kedves állampolgár kicsit tovább is látna az orránál, akkor észrevehetné, hogy ez bizony egyedül a magát pofátlanul megszedő, majd a bazárból délutánonként Audi A8-assal távozó csencselőnek jó.
Egyébként, aki olcsón és távol-keleti hangulatban szeretne vásárolni, annak figyelmébe ajánlanám, van kulturált ázsiai piac is Budapesten: úgy hívják, hogy Asia Center. Érdekes, a higiénikus körülmények között, átlátható módon üzemelő üzletközponttal kapcsolatos panaszáradattal valamiért nincsen tele a fél internet.
Akinek pedig ez sem elég, és tovább hiányolja a hamisítatlan „Kiskína-hangulatot”, az inkább nézzen meg a témában egy D-kategóriás amerikai akciófilmet, akad belőle néhány. A többieknek meg hadd ne a Kőbányai úton elhaladó 9-es buszról kelljen végignéznie a „Leszámolás Hongkongban” című, örökbecsű Jackie Chan-alkotás józsefvárosi remake-jét.
Írta: Tabi Norbert
