Két világ egyetemistái: a diktatúrák által szorongatott Kelet és a szabad, lehetőségekkel teli Nyugat. Pontosabban a szocialista Magyarország elvágyódó, önmagukért és szabadságukért küzdő fiataljai, szemben a lehetőségeiket kihasználatlanul hagyó, az életüket mindenféle értelemben nagyon élő amerikaiakkal. Mit akar az egyik, és mit kap a másik? Hogyan él a lehetőségeivel az a kinek minden megadatott és hogyan küzd az, amelyik semmit sem? Cikkünkből, és az alább javasolt filmekből/könyvekből megkapjuk a válaszokat!

A Megáll az idő Gothár Péter kopottas korrajza az ötvenhatos forradalmat követő hét év megtorlás utáni fordulópont esztendejét, 1963-at, az akkori Budapestet mutatja be. A film Bereményi Géza regénytöredéke alapján készült 1982-ben. Ahhoz, hogy megismerjük a kor fiataljait remek választás ez a film, ugyanis a rendező mindvégig a főszereplő, Dini, a felnőtté válás kapujában lévő fiú szemszögéből láttat. Értékrendjének felborulásán, erkölcseinek folyamatos lazulásán keresztül érzékelhetjük, hogyan csapta meg az elnyomásban tartott, ezért illúzióktól és álmoktól mentes budapesti fiatalokat a szabadságvágy szele. Kitűnő rendezési megoldás, hogy az alkotás hangulatán pontosan átérezhetőek az akkori társadalom nyomasztó mindennapjai: az élénk, erős fények háttérbe szorulnak, helyette sokkal inkább jellemző a félhomály; a szürke és a hideg színek dominálnak a vásznon. Olyan történelmi momentumokat sorakoztat fel az író, mint a magyarázat nélküli elbocsátások, és a kommunizmus áldozatainak szabadságvesztése. Ezek mind-mind beárnyékolták a fiatalok mindennapjait, pedig ők igazán csak élvezni akarták a rock and roll zenét, és a túlmisztifikált amerikai Coca Colát. Ezért fogalmazódik meg újra és újra az emigrálás gondolata.

Szinte azonos időben játszódik Tímár Péter 1996-os Csinibabája, de a stílus és a korrajz eszköze egészen más. 1962-ben járunk, olyan hangulatban, mintha kézzel festett képeslapokat nézegetnénk. Ironikusabban, mint az előbbi filmben, de felfedezhető a párhuzam: elnyomás, szabályok, keserédes mindennapok, amerikai cigaretta. Mozgatórugója és inspiratív tényezője a fiatalok életének itt is a Nyugat, és a szabadság gondolata. A szórakoztató, parodisztikus rendezői eszközök, a szirupos slágerek és a szatíra hátterében valahol mégis a kilátástalanság és elvágyódás a hangsúlyos. A konklúzió pedig, hogy ne várj csodát, csak előre leosztott lapokat.

Talán ilyen, és ehhez hasonló volt a közhangulat egészen 1989-ig. Hogy hogyan is néztek ki akkor a fiatalok mindennapjai azt egyértelműen a Moszkva tér adja át, amit talán – remélem – nem kell bemutatni. Török Ferenc 2001-es elsőfilmje. A rendszerváltás ifjúságát látjuk, a szabadságtudat adottá vált, de az életszínvonal továbbra is kritikán aluli maradt, ami maga után vonta a Nyugatra való vágyakozás el nem múló problémakörét. Ideológiájuk nagyon kiforrott: külföld egyet jelent a lehetőségekkel, a szerelemmel, a karrierrel, jóléttel.

Mindezek után engedd meg, hogy átkalauzoljunk az új világba, egy másik kontinensre, oda, ahova főhőseink nem, vagy csak nagyon körülményesen juthattak el. Az alábbi filmeken keresztül ismerd meg az ő idealizált világuk valódi arcát, az ottani fiatalok mindennapjait.

A Bret Easton Ellis A Nullánál Is Kevesebb című könyve az amerikai, úgy nevezett x generáció kultikus könyve. Erről készült egy jóval kevésbé sikeres filmadaptáció is, de akik nem szeretnek olvasni, azoknak be kell érniük ennyivel, végtére is tökéletesen összefoglalja a 80-as évek gazdag kaliforniai fiataljainak életét, ami – ahogy arra a cím is utal – a nullánál is kevesebbet ér. Érzelmileg sivárak, bőven értékek híján vannak, jellemük közel egyforma, mindennapjaik egész egyszerűen üresek, egy értelmesebb életre pedig kilátásuk sincs. Mindenük megvan, így elérhető célok híján számukra marad a tespedés és a tétlenség, amibe legtöbbjük emberileg megrokkan. Drogfüggők, alkoholisták vagy szex függők lesznek, ezenfelül érzelemmentesek minden emberi lénytől távol maradnak. A főszereplő Clay alig 18 éves, jóképű, napbarnított és kábítószerfüggő. A biszexualitás itt is több ízben megjelenik, de ez csak az unalom által előhívott vonzalom, mintsem beállítódás (amit a filmes változatban ki is hagytak) A helyzet semmivel sem különbözik a másik parton sem:

A Vonzás Szabályai hasonló alapokon nyugszik. Szintén a 80-as években járunk, szintén az Egyesült Államokban csak a Keleti-parti fiktív Camden kollégiumban. A felmerülő problémák hasonlóak, a szereplők habár másak, jobbára ugyanazok. A kollégiumban a vonzás egyetlen szabálya érvényesül, ami röviden annyival írható le, hogy nincs szabály. Sean tehetős család gyermeke, pontosan ő sem tudja, hogy mit tanul az egyetemen. Minden bulin jelen van a Dögös Dugós Partitól a Szombat esti parti előtti partiig. Rendszeres drog és alkoholfogyasztó, biszexuális és szuicid hajlam. Nem tudja mit akar az élettől, nem tudja mit akar az emberektől, nem tudja mit akar saját magától. Egy darabig a másik főszereplő, Lurennel jár, de kapcsolatuk nem alakul fényesen. Lauren őrületesen szerelmes Victorba, aki Európában utazza körbe, és minderről fogalma sincs. A harmadik főszereplő Paul Denton, meleg, vagy biszexuális, vagy talán ő sem tudja. Sean iránt érzett vonzalmát nem tudja és nem is akarja leplezni. A három főhősben egy közös van: a céltalanság.

A konklúziót mindenki vonja le maga! A korrajz persze nem tökéletes, és csupán néhány mű bemutatására volt alkalmunk, így ebből nem vonható le általános következtetés. De ha körülnézünk egy kicsit a szűkebb világunkban, talán érteni fogjuk, hogy mi a fenti művek üzenete!

Jánoska Rita, Lucsko Dávid