Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer öt ember, akik olykor együtt, olykor külön, aktívan végeztek civil tevékenységeket. Egyszer aztán úgy döntöttek, hogy összeállnak, és létrehoznak egy nonprofit vállalkozást, és bumm, így lett a Mindspace. A 2011 decemberében alakult szervezetet legutóbbi, „Öleld meg a Dunát!” nevezetű kezdeményezésükről, vagy a minden évben megrendezett Duna Napról ismerhetjük. Történetükről, munkájukról és a fiataloknak való üzenetükről Kobrizsa Ádámmal, a szervezet ügyvezető igazgatójával beszélgettem. Az alábbiakban részletesen megismerhetitek őket.

„Tizenegy éve, amikor Győrben laktam, megalapítottuk a Keret Egyesületet, ami városi és kulturális programokat szervezett. Már akkor is, városi gyerekekként, a saját lakókörnyezetünk a javítása volt a cél, illetve akkor megjelent egy csomó EU-s pályázat, és ezek segítségével ifjúsági, valamint kulturális rendezvényeket szerveztünk. A Kerékpáros Klubban tevékenykedtem két évet, az volt az első hely, ahol alkalmazottként egy civil szervezetnek tudtam dolgozni. Épp az őskorban, tehát az elején, 2008-9-10-ben egy nagy, brüsszeli EU-s pályázatot is nyertünk, és hazai forrásokat is. Én igazából mindig egy ilyen szervező, menedzser-szerű valaki voltam ezekben a szervezetekben. Ott találkoztam Zsargó Szilvivel is, akivel most ketten vezetjük ezt a szervezet. Dolgoztam a Mome Line-nál, és 2011-ben volt az a felismerésünk, hogy tök jó lenne egy saját szervezetet létrehozni, ami az összes eddigi tevékenységet hasonló módon összefogva csinálja azt, amiket mi eddig.

Akkor három alappillért neveztünk meg: az egyik volt a SmartCity, mint koncepció, a másik gyakorlatilag egy tudás transzfer, a harmadik pedig, amire most sajnos a legkevesebb energiánk van, a társadalmi innováció.

A Nemzetközi Dunavédelmi Bizottság kezdeményezése volt, hogy minden év június 29-én szervezzük meg a Duna Napot, és most éppen tizedik éve, hogy tesszük ezt. Én több szervezeten keresztül csináltam ezt; akkor még a győri Vízügynél dolgoztam (vízépítő mérnök vagyok). Ennek a rendezvénynek az a célja, hogy a lakosságot általánosabban közelebb hozza a Duna témaköréhez. Amikor létrehoztuk a Mindspace-t, tudtuk, hogy az egyik fő program, amire forrást is mindig tudtunk találni, a Duna Nap lesz. Később több szervezettel karöltve kitaláltuk, hogy még jobb lenne, ha ez nemcsak egy napról szólna – mert elég nehéz azt kommunikálni, hogy ez egy nap, a Duna napja – hanem kitaláltunk egy programsorozatot. És ebből lett a Danube Flow – Hív a Duna. Ez minden év március 22-én, a Föld Napjától indul és a Duna Napig tart, illetve egyéb nyári-szeptemberi projektekben folytatódik. Három év alatt most már eljutottunk végre oda, hogy az egészet sikerült egy tömegkoncepcionális keretbe rakni - és ez a SmartCity.

Tavaly létrehoztuk a http://smartcitybudapest.eu/ honlapot, azzal a céllal, hogy összehozzuk legalább kommunikációs szinten azokat a szervezeteket, amelyeknek olyan projektjeik vannak, ami ebbe a témakörbe beleillik. Maguk a dunás ügyek is ennek bizonyos pillérei.

A Mindspace-nek azért is választottunk angol nevet, mert nagyon szeretnénk ezt az egészet egy minimum európai, de inkább globális szintű hálózatba beletenni, és megvan hozzá mind a tapasztalatunk, mind a kapcsolati hálónk. Hála Istennek; sokan keresnek minket külső partnerek is. Az a tervünk, hogy bizonyos szervezeteket úgy mutatunk be – akikről tudjuk, hogy nincsen elég energiájuk arra, hogy ezt szépen, összefoglalva, angolul leírják – hogy ezt amolyan gyűjtőoldalként megjelenítjük, illetve magáról a témáról leírjuk az alapinformációkat, azaz, hogy mi is pontosan a SmartCity. Ez alapvetően egy olyan jól működő várost vizionál, aminek van gazdasági, kulturális és oktatási pillére, és ezeknek még egyéb alappillérjei. Sok olyan projekt fut ma Budapesten, ami a SmartCity koncepciómenetére épül, de nyilván nem mindenki abból indul, hogy konkrétan SmartCity-vel akar foglalkozni, és ezért csinálja, hanem pont fordítva: csinálnak valami jó dolgot, amiről mi azt gondoljuk, hogy tökéletesen passzol hozzá. Ilyenek például a közösségi kertek – amiben benne van az oktatás, a környezetvédelem, az önellátás, és értelemszerűen zöld felületeket fog létrehozni. Ilyen a Bringázz a munkába-kampány, ami a SmartMobility-nek egy nagyon fontos oktatói, illetve kampányeleme.

Nagyon örülünk, hogy a főváros Városépítési Főosztályával kapcsolatosan is kezdenek kialakulni olyan dolgok, amelyek segítik a megvalósítást. Ilyen a Design Terminál is, ami a SmartCityvel külön is foglalkozik, mint urbanisztikai téma. Eddig nem arra fókuszáltunk, hogy mi látszódjunk, hanem hogy hogyan lehet felépíteni a fenti programokat, profilokat, most viszont vannak már olyan jellegű kapacitásaink, hogy a szervezet tevékenységét is párhuzamosan tudjuk kommunikálni.

Maga az Öleld át a Dunát! volt a legnagyobb olyan rendezvény, aminek volt erős kommunikációs kampánya, és ez ért el a legtöbb embert eddig – mert ez is akart. Tudomásunk szerint ilyen nem volt még máshol. Úgy gondoljuk, ez pozitív üzenettel tudja megszólítani a lakosokat, és nem kell hozzá mindenkinek azt érezni, hogy holnap reggel szakmailag a Dunával kell foglalkoznia, hanem csak egyszerűen kifejezi azt az érzését, hogy számára fontos ez a folyó.

Ez hasonló volt a Critical Mass-hez, csak annak sokkal fókuszáltabb volt az a része, hogy ez a kerékpáros közlekedés – itt mi azt mondtuk, hogy a városról szól, illetve a Duna és a város kapcsolatáról. Azt az üzenetet azért egy kicsit nehezebb átadni, hogy mit is jelent az, hogy itt van ez a folyó.

Több szervezettel közösen igyekszünk olyan akciókat is csinálni, amiből a városlakó már valóban, nagyon egyszerű módon, de profitálhat. A SmartCity más szervezetek témához kapcsolódó akcióit is elismeréssel támogatja és kommunikálja. Ezzel kapcsolatosan igyekeznek egy minél szélesebb körű nemzetközi hálózatot kiépíteni, amelynek segítségével az európai városok megismerik egymás S.C. kezdeményezéseit, és össze tudják kötni az azzal foglalkozó szereplőket. Az így megismert akciók és projektek jó alkalmak arra, hogy lokális szinten adaptálhatóvá váljanak az egyes városok számára. Az ő sajátjuk a Duna – programszervezők is, és nemzetközi dimenzióba is igyekeznek áttenni.

„Egy nagy szinergia az egész, hogy hogyan lehet ma tudást cserélni. Nem egy agysebészet a mai, modern SmartCity, hiszen ha rákeresel neten, van rengeteg város, ahol ilyen jellegű kis projektek működnek. Nincs új a nap alatt, nincsenek extra dolgok – a városi kerékpározás sem egy új dolog. A feladat abban rejlik, hogy hogyan lehet ezt jól adaptálni. Jó példák rendelkezésre állnak – inkább az a kérdés, hogy hogyan lehet ezeket egy bizonyos városra minél jobban alkalmazni. Ilyen a folyópart revitalizációja és a városlakóknak való visszaadása is.”

„Nem egy innovációs labor vagyunk, hogy mi lehet az új ötlet, hanem hogyan alkalmazzuk őket.”

A harmadik pillér, a tudás transzfer a 21. századi technikai oktatást, a non-formális nevelés hívja segítségül a fiatalok megszólításához. Ilyen esemény a Gyereknap, a Meríts ihletet a Dunából!, illetve a Get inspired by the elements.

Arról, ami belőlük jön

A szervezet fontos projektje volt a Monday Talk és a You can make the change, melyek elgondolásakor abból indultak ki, amit ők szeretnek – borozgatni, beszélgetni. A rendezvénysorozatok közös kulturális mintázatokon alapultak, azt kutatva, melyek azok a pontok, ahol bizonyos emberek aktívabbá válnak, mint a többi ember. Arra voltak kíváncsiak, vajon mi motiválja őket, hogy olyan dolgokat csináljanak, ami – a Mindspace értékrendje szerint – előrébb visz.

A hallgatók vidám téli estéken negyvenöt perc alatt megismerhették a beszélők élettörténetét, utazásait, tanárait, legmeghatározóbb élményeit. Hisznek benne, hogy ez elősegíti a pozitív változásra való hajlamot, melynek továbbadása szintén fontos számukra. Érdemes tudni, hogy mindenkit ért sok kudarc, de ez nem baj – „nincs olyan, hogy minden sztori sikersztori.”

A beszélgetések után ezeket a sztorikat megosztják (angolul is), és további kapcsolatot alakítanak ki velük – ez segít előrevinni ezeket az ügyeket.

Egyetemisták mint célközönség

Rengetegen vagyunk, ezért nehéz eldönteni, mennyire vagyunk aktívak az ilyen kezdeményezésekben. Ádám azt mondja, akikkel ők dolgoznak, nagyon lelkesek, és sokan felfedezik benne a lehetőséget, hogy gyakorlati szinten tanulhatnak. Mivel a szervezetnek rengeteg információ áll rendelkezésére, ösztöndíj-jelleggel be tudják vonni az egyetemistákat.

„Nem hiszem, hogy egy trendet fel lehetne állítani, hogy mennyire aktívak a fiatalok – akikkel mi találkozunk, azok ugyanolyan aktívak, mint én voltam például tizenkét éve.”

„Amint vonzóvá tudod tenni, amit csinálsz, és ahogy csinálod, akkor ez ugyanolyan jól működik.  – Ez kicsit olyan piaci dolog.”

Ádám válaszolt arra a kérdésemre is, hogy mit üzenne a fiataloknak.

„Az élet szép. Tanuljatok nyelveket, azonnal, és amennyire lehetséges, utazzatok. Egy olyan világot élünk, ahol a proaktivitás hihetetlenül fontos. Most egy kicsit valóban mindenki felfedezheti és megtalálhatja magát, de ez akkor fog jól működni, ha te effektíve tudsz kínálni valamit, amivel akarsz foglalkozni. Csak az az úgymond aktivitást, hogy „én aktív vagyok”, nagyon nehéz a másiknak értelmezni. Ez úgy nyer értelmet, ha te tudod, hogy mit szeretsz csinálni és azt ismered is; megpróbálsz belőle valamilyen önálló kis projektet létrehozni; és ahhoz már lehet valamilyen módon kötődni és azt segíteni.”

Azt is javasolta, legyenek konkrét terveink, azokat próbáljuk ki, kicsiben hogyan működnek, és így haladjunk a nagyobb felé. Ők segítenek, ha kell – leszervezik a helyszínt, a kommunikációt, és nekünk „csak” meg kell csinálni részünket szépen – például gyakorolni, mi az a lakossági kommunikáció. Ez mind hasznos, gyakorlati tudás, amit az életben, bármilyen területre megyünk, alkalmazni tudunk.

„Hiába mondod, hol végeztél, tudnod kell felmutatni pluszt is – mert a többi sok ezer veled egy évben végzett is ott áll. De ha el tudod mondani, hogy például volt egy ötleted, amit egy rendezvény keretén belül sikerült megvalósítani, összehozni, az talpraesettséget és önállóságot sugároz – és erre van szükség.”