Vajon a vasárnap esti, több tízezres tüntetés elérte a célját, és a kormány kihátrál? Szerintünk ez a forgatókönyv eléggé kétséges. Elemzés.

Fotó: Huszti István / Index

A semmiből nőtt ki, de egy hét alatt a második legnagyobb mozgalommá vált. A Százezren az internetadó ellen sikerét évekig fogják tanítani, mint a spontán létrejövő tömegmozgalom iskolapéldáját. Rendkívül heterogén csoportot hozott össze a kezdeményezés, középiskolás fiúktól a szép korú nagymamákig.

A megmozdulásnak hivatalosan csak az internetadó adta az apropóját, de ha már kimentek az utcára, az emberek jó pár egyéb ügyben megkritizálták a kormányt. Beszédesek az elskandált rigmusok (pl. Vida Ildi, gyere haza!) illetve az olyan szimbolikus cselekedetek, mint az orosz nagykövetség előtti füttykoncert vagy a Fidesz székházra ráerőszakolt EU zászló megéljenzése. (Itt megjegyezném: nem szabad elfelejteni, hogy amennyire része a kultúránknak a kuruckodás és a szabadságharcos-mentalitás, legalább olyan alapköve a magyar indentitásnak a Szent István-i hagyaték, a Nyugathoz tartozás vágya.)

De nem csak az elmúlt napok külpolitikai manőverei, hanem az "elmúltnégyév" általános frusztrációja is megjelent a tüntetésben. Úgy tűnik, nem fog a végtelenségig kitartani a nagy tömegek politika-apátiája, előbb vagy utóbb elérkezik az a gyújtópont, amikor a felgyülemlett tehetetlenségi erő és csalódottság felrobban. Nem tűri el örökké a 73%, hogy a 27% diktáljon.

Ami különösen érdekes, hogy az utca mellett máshol is feltűnt ez az új tiltakozó erő, a korábban csendes többség meghallatta hangját. Az adónem bejelentése után egy napig a Magyar Nemzet Online Facebook felületén a legnépszerűbb kommentek mind-mind azt hiányolták, hogy a médium miért nem foglalkozik megfelelő hangsúllyal az internetadóval. A Fidesz által kiposztolt rombolást megmutató képeknél* pedig nem szimpatizáló hozzászólások, hanem kárörvendők kapták a legtöbb lájkot. Ez a két példa is megmutatja, hogy jobboldali helyeken megingott a korábban szinte megkérdőjelezhetetlen kormánypárti véleménymonopólium.

Hiába a háromszoros fölényes győzelem, az Orbán-Simicska belháború és a kitiltatási ügy látszólag sebezhetővé tette a Fideszt. Persze a hírhedten béna ellenzéknek nincs akkora hitele, hogy a gyenge pontra lecsaphasson, de egy olyan egyértelműen megfogalmazható és mindenkit érintő cél, mint az internetadó elleni kiállás, ideig-óráig összekovácsolhatja a népet.

Az ilyen szerveződéseken pedig nehéz fogást találnia a Fidesz médiagépezetének. Hiába próbálkoznak a szervező lejáratásával, egyelőre ez hatástalannak bizonyul. Gulyás Balázs ugyanis eddig (bölcsen) kevéssé nyomta magát előtérbe, inkább csak üzemelteti a tiltakozásnak helyet biztosító "platformot".

A kormánypárt ezért kénytelen az ilyen alkalmakra tartogatott dupla-fenekű kommunikációra szorítkozni. Egyrészt jó képet kell vágnia és nyitottnak mutatkoznia, másrészt viszont egyértelmű, hogy nem engedhet. Az ilyen kettősség belső feszültséget okozhat, talán ennek is tudható be a Kovács Zoltán tweetjeiből kiolvasható frusztráltság. A keményvonalas Fideszeseket zavarhatja a mézes-mázos szerepbe kényszerülés, holott a türelem egyértelműen a kormány malmára hajtja a vizet. A kezesbárány rendőrségi fellépés hátterében is ez állhat: minél kevesebb ingert kell adni a tömegnek, amellyel esetleg felhergelhetné magát. Előbb-utóbb úgyis megunják, abbahagyják.

A keddre meghirdetett follow-up rendezvény ilyen szempontból vízválasztó lehet: kiderül, az internetadó-ellenesek mennyire tudják fenntartani támogatóik érdeklődését. Ha hasonló nyomásgyakorló erőt tudnak felmutatni, akkor azzal nehéz helyzetbe hozhatják a kormányt.

Céljaik elérése még így is kétséges. A Fidesz-kormány nem valószínű, hogy kapitulálna. Nem szokásuk. A hosszan tartó diáktüntetések is a hatból csupán egy követelésüknek (a keretszámoknak) tudtak érvényt szerezni.

Ilyen szempontból stratégiai hibának érzem a 700 Ft-os plafon bedobását. Túl korán történt ahhoz, hogy a forrongó indulatokat lenyugtassák, miközben korai meghátrálásnak tűnik. Ha a tüntetés után engednek, akkor egy nehezen kiharcolt kompromisszum lehetett volna, amely a tiltakozóknak győzelemmel érne fel, de a kormányoldal tekintélye is megmaradna. Most már azonban a 700 Ft-ból bármit is engedni komoly arcvesztéssel járna. Ráadásul a Fidesz most még kevésbé engedheti meg magának, mint valaha, hogy gyengének mutatkozzon.

Az internetadó elengedése egy olyan komoly vereséget jelentene a kormányoldal számára, amely kiengedné a szellemet a palackból. Bebizonyosodna, hogy igenis el lehet érni valamit ellenzékből, nyomásgyakorlással, tüntetésekkel. Márpedig egy ilyen tanulság könnyen aktívvá tehetné a korábban passzívan ellenállókat...

(*Frissítés 2014.10.28. 19:21: azóta törölték a kommenteket)