Írta: Hugert Alex, borítókép: Corvinus

Az eredeti épület egykor az Államigazgatási Főiskola otthona volt, 2019-ben került az egyetemet fenntartó Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány tulajdonába. Misovicz Tibor hangsúlyozta, a felújítás során az épület szerkezetig való visszabontását, de nem lebontását választották. Így az intézmény a múlt nyomait megőrizve, kompromisszumokkal és újszerű kreatív megoldásokkal született újjá.

A tervezési folyamat egyik kulcseleme a közösségi részvétel volt, hiszen az egyetem jövőjét nem lehetett egyetlen tervezőasztalon megrajzolni. A cél a jövő egy olyan egyetemének koncepcióterve volt, amely nemcsak megfelel a jelenlegi igényeknek, hanem a jövőben is szabadon alakítható. 

Az előadók szerint az építészet nem csupán statikus terek létrehozásáról szól. Az épület maga is egy kommunikációs eszköz, amely beszél, reagál és alakítja a benne lévők életét, befolyásolja az egyetem és közösség működését, a diákok közérzetét és teljesítményét.

A tervezők számára ez a projekt sokkal több volt, mint egy egyszerű felújítás, mivel meglátásuk szerint az átalakulás is művészet, a tervező feladata pedig az átváltozás elősegítése. A konferencián elhangzott gondolat szerint a „leghatékonyabban úgy tudunk a jövőben jelen lenni, ha a jelent formáljuk.” Ezt a gondolatot képviseli az épület folyamatos átalakulása is, hiszen nem végleges állapot jött létre, hanem egy élő, lélegző közösségi tér.

A tervezés során számos olyan kompromisszumot kellett elfogadni, amely a szerkezet megtartása miatt keletkezett, mint például a termek eredeti belmagassága. Az átalakításokkal az épület folyamatosan alakuló entitássá vált, nemcsak egy oktatási intézménnyé, hanem egy találkozóhellyé és inspirációs helyszínné, ahol a tanulás és az emberi interakciók összefonódnak. A tanulás módjának újragondolása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az egyetemi előadások mellett a professzorok és a diákok közötti kommunikációt, valamint a diákok közös tanulását is tudják segíteni.

A bejárat eredeti helyének áthelyezése jelentős változást hozott, mivel felborította a térbeli struktúra addigi logikáját, így egy új térbeli dramaturgia kidolgozására volt szükség. Az épület tervezésekor a hermetikus lezártság helyett a nyitottság megteremtése, illetve a külső és belső terek összenyitása volt a fő cél. Ennek eredménye létrehozott egy dinamikát, amelyben a diákok egyszerre megfigyelők és aktív szereplők is.

Budapesten egyetemi campust tervezni mindig különleges kihívás. Egy ilyen épületnek nem csupán funkcionálisnak kell lennie, hanem reflektálnia kell a város hangulatára, történetére és jövőjére is. Az újragondolt Gellért Campus esetében az egyik legfontosabb szempont az egyfajta befejezetlenség koncepciójának megalkotása volt, amely hagyja, hogy a teret a személyes élmények tegyék egésszé.

A Gellért Campus tehát nem egy kész épület, hanem egy élő, folyamatosan alakuló, fejlődő egyetemi tér. Az átalakulás az egyik legizgalmasabb folyamat az egyetem életében, és ennek megfelelően egy olyan hely jött létre, amely nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is élni fog, mindannyiunknak egyedi élményeket nyújtva.