A Rádiókabarénak minden évben van szilveszteri különkiadása, olyan azonban már egy szűk évtizede nem fordult elő, hogy a felvételt promótáló plakátokról hiányozzon Bödőcs Tibor és Kőhalmi Zoltán neve is. A mai kabaré nemcsak a húsz évvel ezelőttitől különbözik, hanem már a tavalyitól is, és nem csak ebben...
Csak úgy, mint a kultúra és a szórakoztatás más területein, a Rádiókabaréban is új szelek fújnak. Annak ellenére sem eretnekség ezt állítani, hogy manapság is hallhatjuk a kabaré adásaiban többek között Nádas György, Éles István, Maksa Zoltán, Fábry Sándor vagy éppen Kern András hangját. A Katonadolog, a felülmúlhatatlan paródiák, az égető Vietnámi balzsam, a zseniálisan fárasztó Maksa Híradó vagy a legendás NDK-turmixgép ma is a műfaj örökké emlékezetes klasszikusai, etalonjai, amelyeket mindenkinek kötelező legalább tízszer meghallgatni, ha kedveli a kabarét. Ezek a hangok azonban már nem ugyanúgy szólnak, mint 15, 20, 30 vagy még több évvel ezelőtt.
Még annak ellenére is ők hivatottak imázst kölcsönözni a műsornak 2014-ben, hogy ma már nem tudják hitelesen a kabaré fő vonalát képviselni. De hát miért is akarnák? Nem a műsorszámok helyezik el magukat a repertoárban. Ez a szomorú anakronizmus persze a legkevésbé sem a fentebb felsorolt fantasztikus humoristák hibája. Sinkó Péter egykori főszerkesztő márciusi távozása volt a betetőzése annak a tavaly óta tartó folyamatnak, ami révén a Rádiókabaré végül elnyerte mai formáját: remek színészek és humoristák adják a hangjukat kiszámítható, lapos és banális jelenetekhez. A „hangjukat adják” kifejezés ebben az esetben találóbb nem is lehetne, hiszen az embernek olyan érzése van, mint amikor egy hollywoodi produkcióhoz egy befutott sztár producerként a „nevét adja”. Ott van, feltűnik a stáblistán, talán még egy-két másodpercre a filmben is felbukkan, de igazából lehetne ott helyette akárki más, se hozzá nem adna, se el nem venne a végtermék értékéből.
Ez a folyamat azonban közel sem lenne ennyire fájó, ha időközben nem jelent volna meg a letűnő, aktualitását vesztő, de eszmei – ha úgy tetszik muzeális – értékét büszkén megőrző generáció váltása. A reménysugarat elsősorban az intellektuális humor két ifjú titánja villantotta fel. A mindennapok angol-humorát mérnöki pontossággal felrajzoló Kőhalmi Zoltán, valamint a közélet és a vidék líráját sallangmentes humorkölteményekbe sűrítő, majd a Showder Klub középszerűsödését ügyesen lerázó Bödőcs Tibor. Úgy tűnik, rájuk ma nincs szükség. Bödőcs elmondása szerint az új főszerkesztő meg sem kereste egyiküket sem. Azokat a fiatalokat, akik autentikusan és szakmailag is kifogástalanul tudták képviselni azt, amire a rádiókabaré műfaja a közszolgálati médiában hivatott: hogy a jelennek tartson görbe tükröt. Ezek szerint ma nem azon kéne nevetnünk (noha Sinkó Péter él a gyanúperrel, hogy a jelenlegi szerkesztőség nem tartja ördögtől valónak az előre felvett taps bejátszását), ami aktuális, hanem egy lezárt időkapszula hatására eresztünk meg egy kényszerű és kínos vigyort.
A humor első számú csatornája távol tartja a jelen és a jövő generációját attól a világtól, amelyben élnek, amelyben létezniük és alkotniuk kell. Mindezt úgy, hogy bizony lenne, aki világképet közvetítene nekik.
Bödőcstől nemcsak a politikára irányuló egészséges szarkazmust és a falusi mindennapok gyengéd, megbocsátó humorral felpezsdített tablóját kaptuk meg, de a fiatalok megtudták, ki az a Bohumil Hrabal, Andrej Tarkovszkij, George Carlin és még sokan mások. Hallhatták, ahogy 21. századi Karinthyként mikrofonnal írta át Adyt és Krúdyt. Aki továbbra is igényli ezt a fajta szórakoztatást, annak egyrészt vagy hónapokat kell várnia egy egész estés tv-felvételre, vagy kivárni, amíg házhoz jön a zalai nevettető. Másrészt pedig szembesülnie kell azzal, hogy az egykori rádióbéli fellépések gyakorisága jótékony hatással volt a műsor frissességére, aktualitására, ez a hatás pedig a turnék és az önálló estek rendszerében nem működik.
Most már tudjuk, hogy a valódi hozzáadott értékkel rendelkező humor idén nemcsak év közben, hanem szilveszterkor is hiányozni fog a Rádiókabaréból. A maholnap önálló életet kezdő, és a világot szükséges kritikával szemlélni akaró hallgatóság érdekében reméljük, hogy ennek a tendenciának belátható időn belül vége szakad...
