Sosem értettem, hogy miért kell állami pénzből fantáziátlan Hollywood-utánérzéseket gyártani. Felesleges ugyanis magyar színészekkel, hazai helyszíneken eljátszani olyan izzadságszagú cselekményt, amelyek kizárólag a mozik művilágában történhet meg. A közös pénzből elvárnék valamiféle társadalmi kommentárt vagy legalább reflexiót a valódi Magyarországról.

A Swing óriási potenciát rejt ilyen szempontból. Ott van például Angéla, a vidéki lány (Törőcsik Franciska), aki szeretne kitörni a szülői házból, az anyja által ráerőltetett óvónői karrierből. Rámutat a film a főváros túlzott hegemóniájára, a kisvárosok által kínált karrierlehetőségek csekély számára? Természetesen nem. Kati az egyedülálló anyuka (Onódi Eszter) küzdelmeit is legfeljebb érintőlegesen tapasztalhatjuk. Ráadásul a nehéz helyzetre rendkívül egyszerű a megoldás: a karakter az első korabeli, heteró férfival összejön. Helyreáll a hagyományos családi egység, ez az üzenet: kedves nők, ha a gyereknek nincs apja, tessék felszedni a legelső alkalmasnak látszó pasit! A legendás énekesnőt alakító Törőcsik Mari karaktere se arra világít rá, hogy a rendszerváltás utáni kialakult celebkultúránk mennyire elfeledte múltunk nagy színészeit megbecsülni. Egyszerűen létezik és létezésének egyetlen oka a sztori előremozdítása.

A szereplők a teret benépesítő kellékek csupán, akik azt a látszatot keltik, hogy az impozáns díszletek között történik valami. A kulcspillanatokra azonban nincs ráhatásuk, a fordulópontok nem a cselekedeteik eredményeiként jönnek el. Egy láthatatlan erő tologatja őket egyik jelenetről a másikra, a forgatókönyvíró keze, aki életszerűtlen véletleneket álmodott meg.

Hogyan találkoznak a főszereplők? Véletlenül mind ugyanabba a puccos szállodába kerülnek, még a vidéki pénzhiányos lány is. Hogyan nyerik el a balatoni-turnét? Egy másik csapat lemondja a haknit. Hogyan kerülnek bele a tévébe? Ugyancsak egy hirtelen fellépő hiányt töltenek be.

Nem tehetségükkel, szorgalmukkal emelkednek ki, hanem szerencséjükkel. A filmet szponzoráló TV2 gálájára úgy jutnak be, hogy utolsó balatoni fellépésüket kihagyják, összevesznek, feladják. Nulla kitartással és professzionalizmussal, iszonyat mázlival kapják meg a heppi endet.

Hiába jók a poénok, ha egy romantikus limonádéhoz képest is kifejezetten bugyuta a keretsztori. Talán ez még  megbocsátható lenne, de a három főszereplő magánéleti mellékszála szintén szenved a fantáziátlanságtól. Az erőltetett félreértések miatti klisé-féltékenység és a semmiből előtűnő, a fősztorinál kapóra jövő fordulatok izzadságszagú műkonfliktusokat teremtve terelik a végkifejlet felé a karaktereket. Nem csoda, hogy a színészek nem tudták élettel megtölteni a szerepeiket.

Egyedül a méltánytalanul háttérbe szorított Törőcsik Mari és a transzvesztitát alakító Kulka János tündököl a vásznon – ők viszont minden percet igyekeznek kihasználni. Törőcsik visszafogott, szerény játékkal, tökéletesen eltalált finom hangsúlyokkal teszi emlékezetessé karakterét. A nőnek sminkelt Kulka ennek ellentéte: féktelen, erőteljes alakítást nyújt, humorosan tudatosan eltúlzott gesztusaival. A két színészóriás üde színfoltot képez a szürke sablonban.

A képi világ is hasonló dicséretet érdemel: a melegbár látványos, a szállodák elegánsak és még a valóságban szutykos MÁV-állomások is szépnek látszanak. Az élőkellékek öltözetei is remekül alkalmazkodik a pszeudo-magyar álomvilághoz. A fellépésről-fellépésre változó frizurák és ruhák kellően változatosak és mutatósak, hogy ne bánjuk meg a mozijegy árát.

Hiába azonban a nagy költségvetés, a címszereplő Swing nem bontakozik ki, megmarad egyszerű körítésnek, amely a zsáner szerelmeseinek bizonyára csalódást jelent. A zene központi szerepet sosem kap, hangulatot sem fest, csakúgy van, ahogyan minden más is.

Csalódás a Swing: lehetett volna kidolgozottabb, relevánsabb, okosabb. Ám, mint a főszereplőknek, úgy a filmnek sem volt elég kitartása ahhoz, hogy aspirációit elérje. Sajnos a valóságban nem elég a mázli a sikerhez, ezért legfeljebb egy bárgyú két órás, néhol szórakoztatható időrablást nézhetünk meg. De miért tennénk, ha a Hollywood-utánérzés helyett ott futnak moziban az ügyesebben megvalósított eredeti szuperprodukciók vagy a sokkal viccesebb és magyarabb Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan?

5/10