A migrációs terhek elosztásának szellemében mutatta be javaslatát az Európai Bizottság, amelynek értelmében arányosan osztanák el a menedékkérőket a tagországokban. A testület 2017-ig 20 000 menekült befogadását helyezte kilátásba.
Az intézkedésre azért lenne szükség, mert az Uniót célzó menekültek száma drasztikusan megemelkedett az elmúlt hónapokban, ami elsősorban a Líbiában dúló polgárháborúval és az ott kialakult elviselhetetlen körülményekkel függ össze. A rozoga bárkákon útnak induló tömegek egyrészt sok esetben el sem érik a görög és dél-itáliai partokat, másrészt a Földközi tenger térsége jelenleg az emberkereskedelem melegágyát képezi. A partot érő emberek ezrei pedig tarthatatlan nyomást helyeznek a célországok szociális biztonsági rendszerére.
A menekültek elosztásának arányáról döntő kvótarendszer részleteit szerdán mutatták be. A számok megállapításánál a testület figyelembe vette az egyes tagországok GDP-jét, népességét, a munkanélküliségi rátát és a menedékjogi kérelmek aktuális számát. A kvótákon kívül fontos változás még, hogy ezentúl annak az államnak kell elbírálnia a kérelmeket, ahova a menekültek kvóta alapján helyezik; eddig ugyanis annak kellett, ahol az illető az EU határain belülre lépett.
Ezek alapján Magyarországnak a védelemre szoruló személyek 1,57 százalékát, azaz 307 főt kellene kötelezően befogadni, valamint a menedékkérelmek 1,79 százalékát kellene elbírálnia, ami a tavalyi számok alapján 11 200 menedékkérőt jelente.
Ha csak a számokat nézzük, valóban igazságosabbnak mondható a terhek szétosztása: Franciaország esetében például 14,17, Németországéban 18,42 százalékot állapítottak meg. Ugyanez az érték Svédországra vonatkozóan mindössze 2,92 százalék. Ezzel együtt félő, hogy a menekültek ilyen jellegű, centire kimért, kötelező érvényű szétosztása csak papíron valósulhat meg.
A bevándorlás kérdéséről hamarosan nemzeti konzultációt folytató magyar kormány ellenzi a felvetést. Orbán Viktor úgy fogalmazott: „Őrült ötlet, hogy valaki beengedi a menekülteket a saját országába, majd utána szétosztja a többi tagállam között”, Lázár János szerint pedig szó sem lehet az uniós kvóta bevezetéséről. Magyarország ugyanakkor első ránézésre jól járna az új rendszerrel, hiszen tranzitországként eddig is rengeteg olyan menekült kérelmét kellett elbírálnia, aki más országban kívánt letelepedni (ezek jellemzően Németország, Svédország, Olaszország, Franciaország). Összehasonlításképpen: tavaly 42 777-en kértek menekültstátuszt itthon, ami csaknem négyszerese a most kilátásba helyezett 11 200-nak.
Potenciális célországként a németek támogatják a javaslatot, míg Nagy-Britannia ellenzi azt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a britek Írországgal és Dániával karöltve feltételül szabták az EU-s alapszerződés korábbi felülvizsgálatánál, hogy dönthessenek a bel- és igazságügyi együttműködés új elemeiben való részvételükről, így rájuk nem vonatkozna automatikusan az új szabály. Abban azonban Angela Merkel és a frissen újraválasztott David Cameron is egyetért, hogy a számok újraosztásának önkéntes alapon kéne megvalósulnia. Az ENSZ közleményben üdvözölte az elképzelést, és reményét fejezte ki, hogy a befogadottak száma idővel nőni is fog. Elsősorban azt tartják pozitívnak, hogy bővül a védelemre szoruló személyek legális opcióinak a köre, valamint kiemelték a lépés fontosságát az embercsempészet ellen folytatott küzdelemben.
A probléma ettől a nyilvánvalóan tüneti kezeléstől persze nem oldódik meg. A legoptimálisabb az lenne, ha eleve kevesebben indulnának útnak a háború és szegénység sújtotta területekről. A javaslat arra is kitér, hogy a Líbiával szomszédos Nigerben ki kell alakítani egy menekültügyi központot, amelynek révén az EU nemzetközi szervezetekkel közösen széleskörű tájékoztató, felvilágosító munkát kezdhet. A bizottság arra számít, hogy az unió menekültügyi gyakorlatára vonatkozó ismeretek terjesztésével elérhető, hogy kevesebben kerüljenek embercsempészek kezébe, és kevesebben induljanak el életveszélyes hajókon a Földközi-tengeren az EU felé.
Egyelőre úgy tűnik, hogy ebben a tarthatatlan helyzetben az EU a kisebbik rosszat választja. Mert az egyértelmű, hogy cselekednie kell, és ebből a szempontból a klasszikus célországok terheinek enyhítése logikusnak tűnik. Ezzel együtt a húszezres keretszám felvet bizonyos kérdéseket, főleg annak fényében, hogy az elmúlt évben nagyjából 600 000 menedékkérelem érkezett Unió-szerte. Emellett az sem világos, hogy a kötelező érvényű szétosztott befogadás milyen hatással lenne a későbbi illegális migrációra, hiszen a potenciális célországok nem véletlenül azok, ahogy annak is jó oka van, hogy a tranzitországokban viszonylag alacsony a menedéket kérők száma. Annyi bizonyos, hogy a június végi EU-csúcson kiélezett vita várható, és a tagországok megosztottsága nem e kérdés mentén fog enyhülni.
