A rohanó világban egyre nagyobb értéket képvisel a lelassulás művészete. Hogyan találjunk nyugalmat a pörgés közepén? Hat egyetemista és egy inspiráló kiállítás adta meg a választ erre a kérdésre a Slow Living eseményen, ahol a lelassulás és a tudatos életstílus került a reflektorfénybe.

Írta: Pandur Boglárka , borítókép: Canva

A belváros szívében található Turbina központ adott helyszínt a projektnek, ahol hangulatos fények, nyikorgó parketta és frissen őrölt kávéillat mellett meleg és barátságos közeg fogadta a résztvevőket. A motivált fiatalok által kezdeményezett esemény nem csupán a digitális világ elleni küzdelemről szólt, hanem arról is, hogy hogyan találhatunk egyensúlyt életünk minden területén, figyelembe véve az anyagi helyzetet, a mentális egészséget vagy az életstílust. 

A rendezvény olyan alternatív programlehetőségeket kínált, mint például a köztudottan nyugtató és meditatív hatással bíró jóga, vagy a linómetszés, ami egy kreatív kézműves tevékenység. Az esemény és annak atmoszférája arra hívta fel a figyelmet, hogy időnként meg kell állnunk egy percre, és valóban jelen kell lennünk a mindennapjainkban. A programot Agócs Márton könnyűzenei előadása vezette fel, aki saját dalait, valamint Ady Endre Nincsen himnuszom című versét adta elő, kiszakítva a jelenlévőket a megszokott monotonitásból. Ezután az érdeklődők megtekinthették Mucsy Szilvia vizuális játékosság jegyében készült képeit, majd elkezdődött a kerekasztal-beszélgetés, ahol Fézler Gina, Ungvárszki Dániel és Vida Kamilla szerepeltek meghívott vendégként.

Először Gina life coach, a Slow Social megálmodója osztotta meg gondolatait arról, hogy különösen az online munkák és a közösségi média világában mennyire könnyen vezethet kiégéshez az állandó aktív jelenlét, és hogyan sokallhat be az, aki a telefonjával kel és fekszik. Gina személyes tapasztalataiból merítve kiemelte az „énidő” és az énhez való kapcsolódás fontosságát. Arra bátorította a résztvevőket, hogy találjanak olyan pillanatokat, amikor igazán ki tudnak kapcsolni, legyen az egy ehhez hasonló rendezvény, egy kirándulás a szabadban vagy egy forró tea és egy jó könyv. Kép: Canva

Gina a beszélgetés során kitért arra, hogy a slow living nemcsak a digitális világtól való elszakadást jelenti, hanem egy fenntarthatóbb, környezettudatos életmódot is. Megkérdezte a közönséget, hogy mit jelent számukra a lelassulás, és arra ösztönözte őket, hogy tudatosan szánjanak arra időt, hogy megálljanak és átgondolják, hogyan is élik az életüket. Ezt a kérdést egy másik követte, amelyben arra kérte a résztvevőket, hogy idézzék fel az utolsó pillanatot, amikor igazán jelen voltak egy adott szituációban, és nem vonta el semmi a figyelmüket. Az arcokon lehetett látni az emlékképek felidézését, több-kevesebb sikerrel érkeztek a válaszok az elgondolkodtató kérdésre. 

Vida Kamilla a gazdasági egyenlőtlenségek kérdését is felvetette. Szerinte a lelassulás nem mindenki számára elérhető, különösen azoknak nem, akik anyagi nehézségekkel küzdenek, több munkát vállalnak, vagy túlórában dolgoznak. A lassú életmód szerinte luxus, melyet nem mindenki engedhet meg magának, és az „unatkozás” mint fogalom egy kiváltság. 

Az esemény végén a résztvevők több fontos kérdéssel távozhattak: Hogyan lassulhatunk le egy ilyen felgyorsult világban? Hogyan definiálnád te a „lassú életet”? Van rá igényed? Hogyan találhatunk jelenlétet és kapcsolódást a mindennapok rohanásában? És talán a legfontosabb: milyen lépéseket tehetünk azért, hogy a lassítás ne csupán egyéni választás legyen, hanem társadalmi normává váljon? 

Az ilyen beszélgetések, rendezvények, podcastek vagy könyvek lehetőséget biztosítanak arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan is éljük az életünket nap mint nap, illetve hogy mennyire fontos a kapcsolódás önmagunkkal és másokkal. A Slow Living esemény emlékeztet arra, hogy még a felgyorsult világban is van idő arra, hogy a határainkhoz mérten megálljunk, és erőfeszítéseket tegyünk egy tudatosabb életért. Ennek elérésében segíthet a lassú mozgás és zene, a beszélgetés és az önismeret vagy akár a művészet is. Kép: Canva