Bizonyára sokaknak ismerős az az érzés, amikor olvasás közben annyira átéljük a történetet, hogy elveszítjük az időérzékünket, és talán még a szereplőknél is hevesebb érzelmeket élünk át a történet kibontakozása során. Cikkünkben utánajártunk a könyvolvasás pszichológiájának és pozitív hatásainak.
Írta: Bakó Eszter, borítókép: Canva
Ha igazán beleéljük magunkat az olvasás élményébe, akkor tulajdonképpen a Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow állapotába kerülünk: belemerülünk az olvasásba, nem érzékeljük a környezetünket, ráadásul az időérzékelésünk is sajátossá válik, érezhetünk pár percet egyórányi időnek, vagy több órát mindössze néhány percnek. Ilyenkor erős belső motivációt és kontrollérzetet élünk át, érzelmeink hevesebbek, ugyanakkor a nagyfokú koncentráció miatt ösztönösen kitűnően egyensúlyozunk hangulatunk hullámain. Ahhoz, hogy ebbe az állapotba kerüljünk, nem elég a legelső kezünk ügyébe kerülő könyvet felcsapni. Olyan történetet kell találnunk, amely eléggé felkelti a figyelmünket ahhoz, hogy az olvasás közbeni agyi folyamatok aktiválódjanak és lehetővé tegyék, hogy szinte részeseivé váljunk a történetnek.
Mi történik az agyban olvasás közben? Ez nagyban függ attól, hogy hogyan olvasunk. Amikor felszínesen, csupán az információ megszerzéséért olvasunk, akkor ténylegesen csak tudásgyűjtés történik, és attól függően, hogy mennyire koncentrálunk a szövegre, a rövid vagy a hosszú távú memória lép működésbe. Amikor azonban pusztán szórakozás céljából olvasunk, az agy olyan központjai válnak aktívvá, amelyek segítenek a szöveget kritikusan, elemzően szemlélni, vagy akár párhuzamot keresni a könyvben leírt és az általunk korábban megélt érzelmek között. Ha pedig a körülmények is megfelelőek, tehát tudunk koncentrálni, mert mind a fizikai, mind a lelkiállapotunk lehetővé teszi ezt, akkor belépünk a könyv világába, a történet részének érezzük majd magunkat.
Kép: Canva
Ez az immerzív (teljes elmerüléssel, bevonódással járó) állapot több pozitív hatással is rendelkezik, nem véletlenül alkalmazzák az olvasásterápiát mentális betegségek kezelési módszereként vagy nagyobb traumák átélése utáni feloldó módszerként. A karakterek kudarcait és sikereit olyannyira a sajátunknak érezhetjük, hogy a való életben megélt érzelmi folyamatokkal azonosak játszódhatnak le bennünk olvasás közben. Egy szereplő dühének levezetése segíthet a saját haragunk feloldásában, egy karakter küzdelemmel megszerzett jutalma pedig saját győzelmeinket juttathatja az eszünkbe. Ez a beleélés nagymértékben növeli az empátiára való hajlamunkat. Amikor olvasás közben egy meditatív állapotba kerülünk, csökken a szorongásérzet és a stressz-szint. Érdekesség, hogy nemcsak a leírt érzelmeket, hanem a mozgásos cselekvéseket is átéljük fejben. Kutatások során felfedezték, hogy például az ugrás szó olvasásakor ugyanazok az agyi funkciók lépnek működésbe, mint amikor mi magunk ugrálunk, csupán fizikailag nem hajtjuk végre a cselekvést.
A kutatók különleges párhuzamokat találtak az olvasottság és az életút között is. Akik gyermekkorukban többet olvastak, nagyobb eséllyel válnak háztulajdonosokká és kisebb eséllyel követnek el olyan bűnt, amiért börtönbüntetés jár. Az olvasás során a kitalált karakterekkel is kapcsolatot építünk ki, és azok, amelyekkel a legjobban azonosulni tudunk, olyanná válnak, mintha az élő barátaink lennének. Ezek a fiktív kapcsolatok pozitívan hathatnak nemcsak a barátságainkra, hanem a párkapcsolatainkra is.
Összességében elmondható, hogy az olvasás segíthet mentális egészségünk, önbizalmunk és kommunikációs képességeink javításában. A történetek segítenek csökkenteni az előítéleteket és a magány érzését, akár papírról, akár képernyőről olvassuk őket. Bár a képernyő mint médium nem gátolja, hogy átlépjünk a könyv világába, a kutatások arra jutottak, hogy csökkentheti a rendszeres olvasás által okozott pozitív jellemfejlődés intenzitását, ezért időnként érdemes a hagyományos, papíralapú könyveket és újságokat választani elektronikus változatuk helyett.
Nem kell kifejezetten rajonganunk az olvasásért, vagy gyakorlott olvasónak lennünk ahhoz, hogy egy könyv beszippantson minket, és ezáltal javuljon a koncentrálóképességünk, kreatívabbak és empatikusabbak legyünk. Az olvasás az agy olyan komponenseit aktiválja, amelyek kapcsolatot teremtenek a vizuális, a nyelvi, a gondolati és az érzelmi központok között. Ezek a kapcsolathálók nem velünk születettek, hanem az olvasástanulás során alakulnak ki gyermekkorban, viszont bármikor továbbfejleszthetők. Mindenkinek, aki tud olvasni, van esélye arra, hogy egy könyv megszólítsa annyira, hogy immerzív átélésben legyen része.
Ezért érdemes ráfordítani az időnket és az energiánkat arra, hogy megtaláljuk azt a nekünk szóló művet, amelynek világába szívesen átlépünk az olvasás idejére. Nem muszáj hosszú, vagy éppen nagyon elismert irománynak lennie, egy újságcikk, novella vagy éppen gyermekmese olvasása is hasonló pozitív hatásokat eredményezhet.
