Skandináviáról az embernek általában három dolog jut az eszébe: jó életszínvonal, svéd húsgolyó és nemi egyenlőség. A Lundban töltött öt hónap alatt volt szerencsém nemcsak ezeket, de jóval több mindent testközelből megszemlélni Svédországgal kapcsolatban.

Lund esszenciája: vöröstéglás épületek, borostyán és biciklik

Múlt ősszel a Lund University diákja voltam; olyan országot kerestem, amiről keveset tudok, így lesz lehetőségem első kézből felfedezni a sajátosságait. Svédország erre tökéletesen alkalmasnak tűnt, főleg miután utánanéztem, hogy Lund városa az ország déli részén található – vagyis átlagosan fagypont feletti a hőmérséklete –, egyeteme pedig igazán jó hírű – nemcsak Skandinávia első számú intézménye, de világszinten is a Top 100 egyike.

Bár Svédország és általában Észak-Európa kedvelt úti cél a cserediákok számára, a Corvinusról mégis egyedüliként jelentkeztem és jutottam ki Lundba, ahol hivatalosan a Politikatudományi Intézetnél tanultam, bár itthon Kommunikáció- és médiaszakos vagyok – de hát ilyen ez az Erasmus. Svédországot egyébként többnyire németek választják a földrajzi közelség miatt, illetve az én, nemzetközieknek fenntartott szálláshelyemen nagyon sok volt franciaajkú (francia, kanadai, belga), illetve vegyesen finnek, dánok, hollandok, litvánok, ausztrálok, amerikaiak, ázsiaiak és elvétve közép-kelet európaiak vettek körül. Csak hálás lehetek, igazi válogatott társaság gyűlt össze.

Lund igazi egyetemváros: a lakosság nagy része diák, és ez meg is látszik rajta. A diákéletet kedvelőknek földi paradicsom, viszont ötletem sincs, mit kezdenek magukkal a diplomázás után is a városban maradók, hiszen a rengeteg lehetőség nagy része kizárólagosan diákokra terjed ki – Studentlund kártya a belépés kulcsa szinte mindenhova. Aki nagyvárosi nyüzsgésre vágyik, az valószínűleg unatkozna Lundban, de aki élvezi a kis, bringával könnyen bejárható távolságokat, a városban egymás mellett élő múltat és jövőt, annak csak ajánlani tudom a Skane megyében, Malmőtől alig tíz perces vonatútra lévő, egykor Dániához tartozó városkát.

A macskaköves utcákon néha komoly kihívás a biciklizés.

Lund azonkívül, hogy vöröstéglás-borostyános épületeivel, román stílusú katedrálisával és keskeny, kanyargós, macskaköves utcáival minden évszakban hangulatos és gyönyörű, nagyon élhető is. A város tiszta, a közlekedés jól működik, a vásárlási lehetőségek jók, a boltok sokáig nyitva tartanak – kivéve a Systembolaget nevű „svéd nemzeti italboltot”, de erről majd még később –, plusz mindenhol van bicikliút és hozzá úton-útfélen rengeteg biciklitároló. Erre szükség is van, hiszen a város fő közlekedési eszköze a bicikli, így hatalmas kereslete van – az árak a diákok érkezésével augusztusban és januárban könnyen az egekbe szöknek (hasonlóan a szobaárakhoz).

Ezt a bicikli-mániát kiutazásomig nehezen hihetőnek tartottam, akkor viszont gőzerővel kezdhettem biciklivadászatba, hogy picit megkésve és törve is csatlakozhassak a biciklis diáksereghez, amelyik az utcákat rója éjjel-nappal. Van egyébként valamilyen furcsa bája annak, amikor több tíz biciklilámpa világít előtted a sötétben egy jól sikerült buliról hazafelé tekerve – de lehet, hogy ez csak az én nosztalgiám része.

A lundi egyetemnek nincs egyetlen összefüggő campusa; az egész városban szétszórva egyetemi épületek bújnak meg – vagy éppen emelkednek ki, mint a csodaszép, minden évszakban más színű főkönyvtár. Az oktatás színvonala magas, és rengeteg képzés közül lehet választani, világhíressé mégis elsősorban az LTH, a mérnökképzés teszi, amely kicsit külön is áll a többi kartól. Van, aki az odajárókat nagyképű bohócoknak tartja, akik színes overállokban őrültebbnél őrültebb programokat szerveznek, de szerintem van bennük valami izgalmas különcség – az overálljaikat legalábbis irigyeltem tőlük.

Az egyetem főépülete ma adminisztrációs épületként szolgál.

A svéd oktatási rendszer sok mindenben különbözik az itthonitól. Egy félév két negyedévből áll, ahol 15-15 kredit elvégzése kötelező. Az összes kreditmennyiség stimmel itthon is, különbség viszont, hogy míg nálunk a félévnyi 30 kreditet jó 10-15 tárgyból rakjuk össze, Lundban elég 2-4 tárgyat elvégezni. A kurzusok 7,5 vagy 15 kreditet érnek, és tematikusan sokkal fókuszáltabbak, mint az itthoniak. Ehhez mérten kevesebb tényleges tanóra van, viszont sokkal több az otthoni feladat, nagy hangsúlyt fektetnek a csoportmunkára és gyakoriak a tantermen kívüli órák – pl. múzeum- vagy gyárlátogatás, kerekasztal-beszélgetés stb. Vannak kifejezetten nemzetközi diákok számára indított speciális kurzusok, amelyek a skandináv kultúra majd’ minden területét lefedik kezdve a jóléti állam modelljétől a nemi egyenlőségig, a néprajztól a modern skandináv designig vagy a crime noir filmekig.

A tanárok, bár szigorúak és sokat követelnek, nagyon közvetlenek, szívesen veszik a kreativitást és az újszerű megoldásokat, szemléleteket és elvárják az önállóságot. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a feladatok és a követelmények gyors és önálló megértése alapvető elvárás, de a tanagyag-feldolgozás is gyakran tekinthető otthoni kötelességnek. A svédek elvárják a pontosságot; az óráról való késés vagy a terem korábbi elhagyása nagyon ritka. Az idő tiszteletben tartása Lundban egyébként a karórák előtti időkig nyúlik vissza – amikor  is az óránkénti harangszót követő tizenöt perc elegendő volt, hogy a város bármely részéről bárki a tanterembe érjen –, és azóta is hagyományosan az „academic quarter” szerint kezdődnek a tanórák.

A román stílusú katedrális a főbb egyetemi épületek közvetlen szomszédságában magasodik.

A lundi diákélet nagyon pezsgő és aktív, ami egyrészt a kisvárosi jellegből adódik, ahol mindenhol ismerősbe botlik az ember, másrészt pedig a rengeteg „Nation”-nek nevezett diákszervezetnek köszönhetően, amelyek rendkívül aktívak. Mindegyik speciális fókusszal (zene, film, buli, kultúra) és saját étteremmel, pubbal, szórakozóhellyel rendelkezik, ahová nemcsak szocializálódni, de önkéntesként dolgozni is érdemes eljárni néha. Én a Kalmar Nationben segítettem néhányszor főzni – egészen különleges tapasztalat diákokkal diákoknak több mint hatvan főre, mondhatni ipari körülmények között ebédet készíteni. Ez egyébként egy nagy pluszpont a svédeknek, akik élen járnak a jótékonykodásban. Az egyetemi élet másik fontos része, hogy a diákok többsége korridorrumban lakik, ami a kollégium helyi változata: 10-15 egyszemélyes szobát köt össze egy folyosó, aminek a végén közös konyha és nappali található, mindez pedig jó skandináv standard szerint felszerelve és berendezve. A korridorrumok kiváló helyszínt teremtenek a házibuliknak azok számára, akiknek a Nation-ök programjai nem lennének elegendőek, főleg, hogy ezek mindegyike hajnali kettőkor szigorúan bontja a bulikat.

Az egyetemisták szabadságát több, szájhagyomány útján terjedő sztori is jelzi. A diákok által diákoknak épített, AF Borgen nevű épületről például az a legenda járja, hogy átalakítások során még néhány évtizede is fedeztek fel benne titkos, befalazott helyiségeket, ajtókat és lépcsősorokat – egy-egy hátrahagyott borospohárral és megsárgult újsággal. Egy másik mendemonda szerint a katedrális melletti téren tavasszal szitokszavakként egybeolvasható formában nőnek a virágok. Mivel én az őszi félévet töltöttem Lundban, ezt se megerősíteni, se megcáfolni nem tudom, de hogy a mókás kedvű városi túravezetőnket idézzem: sose hagyjuk, hogy az igazság határt szabjon egy jó sztorinak.

A lundi diákélet központja, az AF erőd számos egyetemi bál helyszínét adja.

Ugyan Lund Dél-Svédországban található, ráadásul kisváros, itt is skandináv árakkal találkozunk, vagyis minden többszöröse az itthoninak. Az egyetemi szálláshelyek ára 2800-5000 svéd korona között mozog, a magánszállások pedig szintén nemigen mennek 3500 korona alá, vagyis egy szoba havi ára gyakran 100 000 Ft feletti. Az élelmiszer ára szintén magasabb, de ki lehet fogni olcsóbb boltokat. Emellett a diákok körében divat az egymástól vásárlás legyen szó ruháról, bicikliről vagy akár bútorokról. Mivel a többség nem kívánja magával vinni az év elején összevásárolt berendezést, nagyon jó áron juthatunk olyan konyhai eszközökhöz, amelyek nem feltétlenül tartozékai a szállásunknak (pirító, mikrosütő, vízforraló, kávéfőző), de akár egy alig használt kanapéhoz is, ami jól jöhet, ha az ember hosszabb időt készül kint tölteni.

A svédek nagyon jól, szinte anyanyelvi szinten beszélnek angolul – még az idősebbek is könnyedén és szívesen váltanak nyelvet –, de angol kiírásokat pl. a boltokban már nagyítóval kell keresni. Éppen ezért nem árt, ha az ember néhány szót megtanul svédül, ha másért nem, az alapvető élelmiszerek beszerzésének megkönnyítése miatt. A svéd egyébként első hallásra a német és az angol furcsa keverékének hangzik, így az ezeket a nyelveket beszélők előnnyel indulnak. Arról nem beszélve, hogy a svédekkel könnyebb barátságot kötni, ha valaki beszéli a nyelvüket, mert egyébként elég zárkózottak.

Kedvesek és segítőkészek, de ezután visszatérnek a saját társaságukba, és nem egykönnyen nyitnak. Viszont kevésbé idegeskedőek és rohanósak, mint a magyarok – persze a pénzük és az életszínvonaluk is megvan hozzá, hogy nyugodtabbak legyenek, de alapvetően türelem és higgadtság jellemzi őket. Odafigyelnek az egészségükre, a környezetvédelemre, szívesen jótékonykodnak és fontosnak tartják a nemi egyenlőséget, ami egyáltalán nem abban nyilvánul meg, hogy a férfiak ne lennének udvariasak, mert a kettő közti különbséggel tökéletesen tisztában vannak. Az első kultúrsokk ezzel kapcsolatban már az érkezésem napján ért, amikor a vasútállomáson minket váró mentoraink, néhány hozzám hasonlóan apró termetű lány egyetlen szó vagy bármilyen segítség nélkül pakolta tele a kisteherautót a hatalmas bőröndjeinkkel, majd furikázott el mindenkit a szálláshelyéig. Hasonló felfogással később Lappföldön, egy családi farmon találkoztam, ahol a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a férj főzte a vacsorát, miközben a feleség foglalkozott a husky-falkával – egyszerűen azért, mert nemüktől függetlenül ez érdekelte őket.

A skandinávok azonban nemcsak a nemi egyenlőséget, de úgy tűnik, mindenféle egyenlőséget tiszteletben tartanak, legyen szó a munka-magánélet, a tradíció-innováció és a nemzet-nemzetközi kettősség egyensúlyának megtalálásáról. Engem kifejezetten lenyűgözött, hogy ez mennyire jelen van a mindennapjaikban. A napközben babakocsit tologató apukák, az építészet eklektikája, illetve az oktatásban egyszerre jelenlévő academic quarter és a tanárok kreativitást értékelő szemléletmódja mind arról tanúskodott, hogy a hagyomány és a fejlődés békében megférhet egymás mellett.

A lundi lakosság legnagyobb részét diákok alkotják, így nyáron jelentősen megcsappan

Utolsó gondolatként a svédek alkoholhoz való viszonyulása és a korábban már emlegetett Systembolaget bolt megér még néhány mondatot. A svéd nemzeti italmonopólium hivatalos magyarázata az, hogy a svédek túlzott alkoholfogyasztását igyekezték ezzel a döntéssel visszafogni. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy csak a nemzeti italboltokban lehet 3,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italt venni, ezek nyitva tartása pedig erősen korlátozott: vasárnap egyáltalán nem nyitnak ki – a többi bolt igen –, a szombat délután 3 órai zárás előtt pedig mintha az egész svéd társadalom állna sorban a kasszáknál kartonszámra pakolva fel a söröket-borokat és erősebb szeszes italokat a pultra, hogy felkészülhessen a hétvégére. A dolog másik érdekessége, hogy a döntés arra késztette az élelmiszerboltokat, hogy speciális, 3,5% alatti kiadásokat rendeljenek mindenféle erősebb sörből – Guinness esetében ez egészen vicces – azok számára, akik véletlenül mégis lekésnék a szombati Systembolaget rohamot, bár hozzáteszem, igazi turistának könyvelik, aki ilyesmit iszik, hiszen mi sem bizonyítja jobban, hogy nem ismeri a helyi szokásokat.

Szóval ilyennek láttam én Svédországot és benne a svédeket. Összességében nagyon élhető és kellemes helynek ismertem meg Lundot és az országot úgy általában, bár közel sem volt alkalmam az egész térséget bejárni – így pl. Stockholmról sincs túl sok személyes tapasztalatom. Volt ugyan részem egy-két kultúrsokkban és találkoztam néhány furcsa helyzettel, értek negatív, sőt kifejezetten ijesztő élmények is – sajnos a biciklilopások, betörések és balesetek itt sem ismeretlenek –, mégis úgy gondolom, van mit ellesnünk a svédektől. Érdemes ellátogatni hozzájuk még akkor is, ha időjárás tekintetében nem valószínű, hogy túl meleg fogadtatásban részesülünk.