A negyedik ipari forradalomról és annak kihívásairól rendezett konferenciát a Mathias Corvinus Collegium. Az MCC Neighbourhood Dialogues névre keresztelt rendezvény immáron harmadik éve invitálta Budapestre a szomszédos országok diákjait, hogy megvitassák az éppen aktuális témákat. A nemzetközi konferencia első napján szakmai előadásokat hallhattak az érdeklődők, míg a második napon egy szimuláció keretében három bizottságban dolgozhattak, ahol a résztvevők különböző országokat és intézményeket képviseltek.
fotó: Bauer Emese
Míg korábban több tíz év volt egy technikai vívmány meghonosítása, mára már öt évre előre lehet tervezni, amikor az informatika és mechatronikáról volt szó. A konferencián előadást tartott Dr. Charaf Hassan, a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai tanszékvezetője, aki beszédében az előző mondatot is megindokolta: ahogyan a különböző eszközök fejlődnek, úgy lesznek egyre komplexebbek is. Ám az IT világának is megvannak a kihívásai, mint például a biztonsági kérdések, mesterséges intelligencia, a szolgáltatások és az eszközök újszerű kapcsolata. De mi is az az ipar 4.0? A professzor a következő tulajdonságokat emelte ki, ezek jellemzik leginkább az ipari digitalizációt: fenntarthatóság, okosság – vagyis magasfokú adatfeldolgozás –, integráció, egyénre szabható tömegtermékek, és valós idejű jelenlét. Ez a „forradalom” sem kihívás nélküli: a számtalan technikai eszköz összehangolása, a szabályozás komplexitása, és az adatfeldolgozás mind fejtörést okoz. Az ipar 4.0 is mérésekből, kalkulációkból és cselekedetekből áll, ami miatt mégis különleges, az az integrációra összpontosuló figyelem. A professzor kiemelte, hogy a technológiai fejlődések adaptálása során továbbra is foglalkozni kell a munkatársakkal, hiszen ők szolgálnak ki, emellett a vállalati kultúrára is figyelni kell.
Dömötör Ákos, az OptoForce ügyvezető igazgatója az ipari automatizációról beszélt. A cél, hogy a robotokat olyan szintre fejlesszék, hogy az emberekkel közösen tudjanak dolgozni, sőt a jelentős munkaerőhiány leküzdésére is be lehessen vetni az intelligens robotokat. Mire kell figyelni, ha egy vállalat automatizálni akar? A költségek alacsonyan tartására. Dömötör Ákos szerint a robotba fektetett pénz közel egy év alatt meg kell, hogy térüljön, mert ennél több idő már egyre rizikósabbá teszi az anyagi helyzetet. Hozzátette: emellett a költségcsökkentés is fontos, mert minél kevesebbet kell változtatni a gyár berendezésén, annál kedvezőbb lesz a befektetés. Az automatizáció egyik kihívása a fejlesztés emellett, hogy a robotok irányítását egyszerűsítsék, hiszen így a kisebb vállalatok is könnyebben tudják modern technológiát alkalmazni. Elmondása szerint a mai robotokból még hiányzik a érzékelés képessége, ugyan a beépített kamerák segítségével már felismeri az előtte lévő dobozt, de ha ezt elmozdítják, amikor a robot közeledik felé, nem fogja megtalálni.
Előtérbe került az állami ipari digitalizáció is: Vityi Péter, az IVSZ alelnöke a magyar, míg Christoph Diensthuber az osztrák helyzetet mutatta be egy kerekasztal-beszélgetés során. Az ipari digitalizáció két évvel ezelőtt került igazán középpontba az osztrák parlamentben, a cél emellett az is volt, hogy az egész társadalmat be tudják vonni. Magyarországon sokkal radikálisabban kezdődött el ez a párbeszéd: az internetadó, majd az ezzel kapcsolatos tüntetések indították el a mai folyamatokat. Vityi Péter szerint az új technológiák ára folyamatosan csökkeni fog, erre pedig az önvezető autókban használt LIDAR technológiát hozta példának. A beszélgetés során újra előkerült a munkaerő-piac. Az IVSZ alelnöke egy német kutatásból idézett, amely szerint először csökkeni fog a kereslet, de utána akár kétszeresére is nőhet az állások száma. Diensthuber szerint viszont még több munkaerőre lesz szükség, és arra is figyelni kell, hogy az új szakmákat be is kell majd tanítani. A tanulás kérdéséről mindketten úgy vélekedtek, hogy egyre inkább egy élethosszig tartó folyamatról beszélünk, viszont az oktatási rendszerek ehhez még nem alkalmazkodtak. „Ha az oktatás maga nem változik, hogyan fogják a tanulók megszerezni a szükséges képességeket?” – tette fel a kérdést Christoph Diensthuber. A kerekasztal-beszélgetés végül az ipari digitalizáció és alapjövedelem kapcsolatának kérdésével zárult. Vityi Péter szerint ilyen helyzetben szükség lesz alapjövedelemre, míg osztrák beszélgetőpartnere szerint ez nem lesz teljeskörű megoldás, inkább az egész társadalmi rendszer átalakítására van szükség.
fotó: Havasi Máté
Az utolsó előadást Tóth József, a Hepenix üzletfejlesztési igazgatója tartotta. A vállalat bemutatását követően a robotizáció fő szakaszait ismertette: az első robotokat ketrecben kellett tartani, az emberekre veszélyesek voltak, míg ma már együttműködő robotokról, akikkel az alkalmazottak együtt tudnak dolgozni. A negyedik ipari forradalom nagyban támaszkodik az összegyűjtött információkra, hogy akár a futószalagos gyártás is pontosabban tudjon működni. A Big Data szerepe megnőtt az iparban, viszont ezáltal minden nagyobb kockázattal jár, hiszen az adatok eltűnhetnek, és egy hibás eszköz akár napokra is megbéníthat egy folyamatot. Tóth József azt is kiemelte, hogy a vállalatoknak alkalmazkodni kell a fogyasztói igényekhez, figyelni kell az „épp időben” elvre épített termelésre, hogy ne forduljon elő készlethiány, ezáltal viszont versenyképesebbek is lesznek. A negyedik ipari forradalomnak is lesznek győztesei, vesztesei, és az előadó szerint úgy tudunk a változásokhoz alkalmazkodni, ha magunk is okos eszközöket használunk, nyelveket tanulunk, mobilisak vagyunk. De ha igazán előnyükre szeretnénk fordítani a technikai forradalmat, mindenképpen meg kell tanulunk az adatfeldolgozó programok használatát – tette hozzá a Hepenix üzletfejlesztési igazgatója.
