Interjú dr. Matthias Freisével, a Münsteri Egyetem Politikatudományi Intézetének professzorával a Visegrádi országok politikai és gazdasági együttműködéséről, helyzetéről, valamint az Európai Unióval és Németországgal való kapcsolataikról a Római Szerződés hatvanadik évfordulójának fényében. Az interjút a CEA - Közép-Európa Társaság készítette.

A lengyel és a magyar kormányzat ugyanolyan kemény retorikát alkalmazott az Európai Unióval és annak intézményeivel szemben, a Cseh Köztársaság elnöke, Milos Zeman pedig lelkes támogatója Donald Trumpnak. A német kancellár, Angela Merkel azonban nem úgy tűnik, hogy képes egy olyan jó kapcsolatot kialakítani a jelenlegi elnökkel, mint tette azt Barack Obamával. Az első kérdésem ennek fényében az lenne, hogy milyen hatással lesznek ezek a folyamatok Németország és a Visegrádi együttműködés országainak kapcsolatára?

Először is, két részre kell osztanunk a kérdést: mi történt a múltban és mi fog történni a jövőben. Természetes módon Németországnak mindig is érdekében állt jó kapcsolatokat kiépíteni a kelet-közép-európai országokkal, különösképp a Visegrádi országokkal a vasfüggöny lehullását követően. Mind Magyarország, mind Lengyelország rendkívül fontos szerepet játszott a német újraegyesítésben: Magyarország, miután 1989-ben megnyitották a határaikat, Lengyelország pedig, aki a németek legnagyobb szomszédja és amely a leginkább elszenvedője volt a német bűnöknek a második világháború alatt. A német külpolitika számára elkerülhetetlen volt a jó kapcsolat kialakítása Kelet-Európa országaival. Ez ugyanúgy igaz Csehországra és Szlovákiára, habár ezek ugye kisebb országok. A legfontosabb kereskedelmi partner egyértelműen Lengyelország, egyszerűen az ország mérete és közelsége miatt.

De azt mondanám, hogy Németországnak más megfontolásokból is érdekében áll a jó kapcsolatok kiépítése. Németország egy nagy exportnemzet, a legfontosabb a világon Kína után, egyszerűen azért, mert érdekeltek vagyunk az új piaci lehetőségek iránt. A kezdetektől fogva három tényező alakította a német külpolitikát a közép-európai országok felé: a jószomszédi viszony – a szörnyű háborús tapasztalatok után, a biztonsági kihívások és problémák – a kommunista rezsimek bukása után Németország azon dolgozott, hogy egy stabil és biztonságos helyzetet hozzon létre Európa keleti felében -, valamint végül a jó piaci kapcsolatok kiépítése.

A kezdetektől fogva a Visegrádi országok nyitottak és hajlandóak arra, hogy kinyissák a piacaikat a nyugati országoknak és kereskedjenek velük. És ha ránézünk ezekre az országokra, azt látjuk, hogy nagy mértékben alakították őket a német exporthagyományok. Ha végigsétálunk Budapest utcáin, láthatjuk, hogy Németország (és különösképpen Ausztria) belépett a piacokra és a hatás, amelyet elértek, folyamatosan jelen van. Németországnak és a Visegrádi országoknak hosszú hagyománya van az együttműködésben, de ez megrekedt a kommunista rezsimek létrejötte miatt. Egészében nézve, amit most látunk történni az az, hogy komoly konfliktusok vannak különbözö szakpolitikai kérdések tekintetében, de ezek csupán átmenetiek. Némeztországnak erős kapcsolatai vannak a szomszédaival és ezek a konfliktusok nem fogják érinteni a kereskedelmi szálakat.

Németország erősen küszködik a képzett munkaerő állandó hiányával, amelyet nem lehet pótolni a menekültek és a vendégmunkások nagy számával. Ön szerint szükség van még több munkaerőre a közép-kelet-európai régióból? Ha igen, a kormányok hogyan ösztönzik őket, hogy vállaljanak itt munkát?

Jelenleg is egy robbanásszerű helyzetben vagyunk. Ebben a pillanatban 1,6 millió betöltetlen munkahely van Németországban, és a nagyját a képzett munkaerő hiányában nem lehet betölteni. Németországnak érdeke a képzett munka, amit főként specifikus ágazatokra mondanám, mint például az egészségügy és a kézművesipar. Számos lengyel és cseh ember érkezett ezekbe a szektorokba. Azt mondanám, hogy a tudományos munkákra jóval alacsonyabb az érdeklődés, de az egyszerűbb munkákra például a mezőgazdaságban rendkívül magas az érdeklődés szintje: minden évben lengyelek ezrei jönnek Németországba spárgát betakarítani; hasonlóan az én régiómban, Frankfurttól északra, ahova a lengyel emberek almát és egyéb gyümölcsöket jönnek ültetni. Németország függ a képzett munkaerőtől.

Úgy gondolom, hogy a német munkaadók kelet-európaiakkal kapcsolatos tapasztalatai többnyire kifogástalanok, mivel a képzésük szintje magas, sokkal magasabb annál, mint ami jelen pillanatban a menekültválsággal tapasztalunk. A kelet-európai munkások sokkal jobban beszélnek németül, mint a más területekről érkezők. Azonban ez továbbra is egy probléma, ugyanis a legtöbben Angliában akarnak dolgozni, miután beléptek az Európai Unióba, Anglia fejlődését akarják felhasználni, mivel az angol egy világnyelv, ez volt a Brexit egyik fő kiindulópontja is. A német nyelv sokkal nehezebb, ez pedig befolyásolja az itt való munkavállalás esélyeit.

Günther Oettinger költségvetési biztos szerint az EU központi költségvetésébe érkező német hozzájárulások komolyan megtérülnek a közép-európai megrendeléseken keresztül. Ön egyetért ezzel az állítással vagy elutasítja?

Teljes mértékben egyetértek vele, mert Németországban közvita tárgya, hogy a németek mindig sokat fizetnek be a központi büdzsébe. Bizonyosan, Németország komoly pénzeket fizet az EU központi költségvetésébe, de közben nagy mértékben profitál is ezekből a [kelet-európai] piacokból. Ahogyan elhangzott az elején, Németországnak mindig is a piacok megnyitása az érdeke, és ezzel egyidőben – és ez a különbség Nagy-Britanniától – fontosak számára a képzett piacok, a termékszínvonal közösen történő biztosítása, a vásárlók védelme, stb. Nagy-Britannia számára a piacok megnyitása és a szabadkereskedelem promótálása a cél. A németek büszkék a magas színvonalú termékeikre, úgy mint a kocsik és a különféle gépek. Magától értetődő, hogy ezeket az árukat sokkal könnyebb egy olyan piacon eladni, amit jól ismersz és ahol már megalapoztad magad. Továbbá akkor is sokkal könnyebb értékesíteni ezeket a termékeket, ha nincsenek olyan versenytársaid, mint Kína, aki az alacsonyabb minőségű termékek gyártásában érdekelt. Ezáltal Németország tehát igenis sokat profitál az EU-ból annak piacnyitási mechanizmusai miatt.

Ön szerint melyek a V4-ek legnagyobb erősségei a közös jellemvonásaik alapján, és melyek azok a területek, ahol kellene vagy lehetne fejlődniük, akár drasztikusan is?

Azt mondanám, hogy a Visegrádi országoknak számos előnyük van a gazdasági erősségeiket és a történelmi hagyományaikat illetően. Mind a négy ország rendelkezik demokratikus múlttal, mindegyiknek volt demokratikus struktúrája a szocialista rezsimeket megelőzően. Politikai szempontból nézve ezeknek az országokban nagy jelentősége van az Európához való kapcsolódásnak – a jelenlegi konfliktusoktól eltekintve. Mind a négy ország kétségtelenül európai ország, amelyeket az európai értékek, hagyományok, ideák alakítottak és alakítanak, ez pedig sokkal könnyebbé teszi az együttműködést velük, mint a világ más régióiban lévő országokkal. További pozitív tényezők az erős egyetemi rendszerek és az oktatás magas színvonala. Azt mondanám, hogy a problémát az jelenti, hogy mindegyik ország nagyon erős fővárosi régiókkal rendelkezik (Varsó, Prága, Budapest és Pozsony), minden ezek köré a fővárosok köré összpontosul. A fővároson kívül a helyzet sokkal rosszabb, mint amit más európai országok esetében láthatunk, ahol felfedezhetőek a különböző régiók közötti szakadékok csökkentése felé való elmozdulás jelei. A V4-ek, összehasonlítva más közép-kelet-európai országokkal, mint Románia és Bulgária, nagyon is képesek és képzettek arra, hogy teljesen kihasználják az EU-tagságból származó előnyöket, Szlovákia például már bevezette az eurót. Mindezek mutatják, hogy a Visegrádi országok számos előnyös jellemvonással rendelkeznek, amely természetesen nem zárja ki a gyengeségeket sem, példának okáért Magyarországnak nagy a hitelállománya a többi V4-taggal szemben. Mégis, összességében a sikeres együttműködés előfeltételei mindenképpen adottak.

Hogy látja, melyek azok a területek Németország és a V4-ek között, amelyek sikeresek?

Gazdasági szemszögből nézve Németország és a Visegrádi országok hasonlóan érdekeltek a magas minőségben, a szabad piacokban, az azokhoz való hozzáférésben és az együttműködésben. A németek számára fontosak a kelet-európai szolgáltatások, míg a V4-nek a német termékek. Nagyon homogén módon, együttesen lépnek fel az EU-n belül, azonban minden egyes szakpolitikai területen különbözőek az elképzelések, vélemények közöttük, Németországban például magasabbak a környezetvédelmi szabványok, normák, míg Kelet-Európa országaiban ezek alacsonyabbak. A gazdasági téren történő együttműködés nagyon erős, politikai hatáskörben is nagyon közeli. Mind a négy Visegrádi ország számára fontos az együttműködés biztonsági kérdésekben is. Mind a négyen félnek egy túl erős Oroszországtól, habár Magyarországon jelenleg is vannak olyan szélsőségesebb politikusok, akik szorosabb együttműködést akarnak az oroszokkal. Azt mondanám, hogy jelen pillanatban a Visegrádi országok közösen állnak ki Oroszország ellen, a NATO-tagságból származó kötelezettségeikből fakadóan hozzájárulva a védelemhez. Mindenképpen az EU-ban való maradásban érdekeltek, nem azon vannak, hogy tönkretegyék azt.

Természetesen van jó néhány terület, ahol bizony vannak konfliktusok, főként Magyarországon, ahol a jelenlegi kormány politikai nézetei elég kritikus megvilágításba kerülnek innen Németországból. A magyar kormány erőteljes lépéseket tesz a liberális demokrácia ellen, ez pedig ugyanúgy igaz a Cseh Köztársaságra és főként Lengyelországra, amely a jog uralmát támadja. Németország számára pedig a jog uralma nagy jelentőséggel bír, mivel az olyan partnerekkel való stabil kapcsolatokban érdekelt, akik számára a jog uralma megkérdőjelezhetetlen. Ez jelenleg probléma Magyarországon, hiszen a magyar kormány meggyengítette a liberális demokrácia alappilléreit, valamint Orbán miniszterelnök is az illiberális demokráciát említi követendőnek, ami a teljes ellentéte a német felfogásnak. Ez egy nagyon komoly probléma, ugyanis Németországban az illiberális demokrácia modellje elképzelhetetlen. Szintén egy ellentmondásos téma a menekültválság történései, mivel Németországnak egyedül kell dolgoznia a krízisen úgy, hogy a többi fél érdekei eltérőek a probléma megoldásának menetében.

Végül, de nem utolsó sorban mindegyik Visegrádi ország a nemzetépítés folyamatában van, nagyon nehéz megtalálni és elfogadni a múltat és a jövőt. Ezeknek az országoknak meg kell találniuk azokat az értékeket, amelyek magyarrá, csehhé, szlovákká és lengyellé teszik az egyes nemzeteket. Ezeken a területeken is nagyon kritikusan szemlélik a magyar kormányt. Általánosságban nézve, azoknak a területeknek a száma, ahol valamilyen kölcsönös függőség van a V4-ek és Németország között túlsúlyban van az ellentétekkel szemben.

A Németország és a V4-ek közötti földrajzi közelség ellenére egy kétsebességes Európa hogyan hatna az együttműködésre?

Németország sokat profitál az EU-ból és számos érdeke is fűződik hozzá, főként az olcsó euró miatt. Ha visszavezetnék a német márkát, sokkal drágább valuta lenne, a németeknek pedig problémát okozna eladni a termékeiket a világ más országaiban. Ezért azt mondanám, hogy Németországnak kiemelt fontosságú életben tartani az Európai Uniót. Azonban azt is észre kell venni, hogy számos országnak problémát okoz követni az integráció sebességét. Az EU jelenleg túl nagy ahhoz, hogy a tagországok egységesen kövessenek egy közös integrációs folyamatot. Ezért az is elképzelhető – ahogy azt a Bizottság által kiadott Fehér könyvben felvázolják -, hogy az EU a jövőben különböző politikaterületekre fog koncentrálni, főleg a biztonsági és a piaci integráció területén. A Visegrádi szemszögből más megfontolások is elképzelhetőek az integráció szorosabbra vonására vonatkozóan. Hogyha ez megtörténne, Németország biztosan támogatná a többsebességes integrációt Európában, ami nem rontaná a V4-kel való kapcsolatot.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök több alkalommal kijelentette, hogy a Visegrádi országok, ezzel a közép-európai régió lehet az európai gazdasági fejlődés új motorja. Ön szerint ez egy valós állítás, figyelembe véve, hogy a német gazdaság a legerősebb az EU-ban, és ez a közeljövőben is így marad?

Németország mindenképpen a legerősebb gazdaság marad az EU-n belül a közeljövőben, de a kérdés inkább az, hogy az innováció honnan jön. És ebben a tekintetben azt mondanám, hogy a V4-ek nagyon is jó helyzetben vannak, ugyanis az innováció előfeltételei adottak ezekben az országokban. Ez egy nagy probléma Németországban, mivel az ország nagyon függ olyan iparágaktól, mint az autóipar például. Nagyban függünk az autóeladásoktól, és amikor ezek az ágak elkezdenek veszíteni a fontosságukból, akkor azok a kiváltságos országok léphetnek a helyünkbe, akik sikeresen újratervezték az iparukat és a munkaerőpiacukat. Ezért bizony azt mondanám, hogy a Visegrádi Együttműködés országai nagyon is előkelő helyzetben vannak, mivel a munkaerejük viszonylag olcsó más európai országokkal összevetve. Továbbá a képzés és képzettség szintje és színvonala is rendkívül magas ezekben az országokban, nem úgy, mint olyan fejlettebb területeken, mint Hollandia vagy Luxemburg. Ezért tehát ha sikeresen tudnak együttműködni bizonyos területeken, akkor az integráció alternatív motorjává válhatnak az Európai Unión belül.

Mindenekelőtt azonban van számos probléma és kihívás, amelyekkel fontosságuk miatt kezdenünk kell valamit. Először is, a ’brain-drain’, azaz a képzett szellemi tőke elcsábításának következtében képzett munkások óriási számban hagyják el ezeket az országokat évente. Másodsorban a korrupció is egy probléma, amelyet például Lengyelország sikeresen leküzdött, Magyarországon azonban jelenleg is komolyan a közélet része. Végül pedig a szegénység, ezzel összefüggően pedig a leszakadt és leszakadóban lévő régiók száma, amelyek túl messze vannak a fejlettségi küszöb megugrásától. Ezek azok a problémák, amelyeket először mindenképpen meg kell oldaniuk a Visegrádi országoknak, mielőtt bármiféle komolyabb vezető szerepre törnének