Erasmus-ra menni nagy kaland, sőt, a Corvinus G-karán szinte kötelező; helyszínt azonban érdemes jól választani, merőben meghatározza az egész csereidőszakot. A tavalyi tanév tavaszi félévét az Universidad de Deusto-n, Bilbaoban töltöttem. Ezzel a rövid beszámolóval szeretnék segíteni azoknak, akik mennének, de bizonytalanok a helyszínválasztásban.

Bilbao tele van zöldövezettel, egy aranyos, élhető város; az egyetlen hibája számomra a folyamatos esőzés volt. Februártól május elejéig minden második nap esett – és a helyiek szerint ez az év szokatlanul száraz volt. A város mentségére szóljon, hogy az esőmentes napok nagyon szépek tudnak lenni. Májustól már nem volt ritka a strandidő sem, amit a közeli tengerparton tökéletesen ki is lehet használni.

A várost nagyrészt baszkok lakják. Az első dolog, amit tudni kell róluk: nem spanyolok. Általánosságban véve zárkózottak és nem túl udvariasak – ezek a dolgok apróságoknak tűnnek, viszont egy idő után zavaróak tudnak lenni. A baszkok többsége nacionalista hajlamokkal rendelkezik, rengeteget foglalkoznak a hagyományőrzéssel és nyelvük életben tartásával. Különleges kultúrájuk van, amihez főleg a vidéki élet ad alapot. Rengeteg gazdálkodással kapcsolatos sportot űznek, ilyen például a versenyszerű favágás vagy 50-100 kilogrammos súlyok cipelése futólépésben. Gasztronómiájuk sem utolsó: érdemes alaposan feltérképezni a pintxók (különleges miniszendvicsek) világát, és ne hagyjuk ki a txipironest, a saját tintájában főtt tintahalat se.

Bilbaót körülbelül 350 000-en lakják, egyáltalán nem zsúfolt, a szórakozási lehetőségek viszont adottak. A várost a Nervión folyó szeli ketté, a partja gyönyörűen kiépített és tele van emberekkel – futáshoz nehezen találhatnánk hangulatosabb helyet.

Bilbao fekvése kiváló kirándulások szempontjából, egész Baszkföldet könnyen be lehet járni.

Két diákszervezet van, ami egy- vagy többnapos kirándulásokkal foglalkozik, és a helyi Erasmus programokat is ők szervezik.

Az Universidad de Deusto egy magánegyetem, ahol a diákok tízezer euro tandíjat fizetnek szemeszterenként. Az oktatás az itthoni középiskolaira hasonlít: a helyiek osztályszerűen, ugyanazzal a negyven emberrel járnak órára, ahol kötelező jelen lenni, tíz perc késés után már nem engednek be a terembe, az előadást és a gyakorlatot nem különböztetnek meg. Az órarendet is központilag állítják össze, míg az erasmusosok az összes évfolyam óráiból válogathatnak: érdemes az angol nyelvű negyedik év óráit felvenni. Ajánlom még a Baszk nyelv és kultúra tárgyat, mert sokat tudhatunk meg a helyi jellegzetességekről, a nyelv pedig meglepően hasonlít a magyarra, így nem túl nehéz megtanulni az alapjait. Az adminisztratív dolgokat rugalmasan kezelik és szívesen segítenek, az akadémiai ügyekre ez azonban már kevésbé igaz.

A többi erasmusos volt egyértelműen a legjobb része a Bilbaóban töltött félévemnek. Rengeteg cserediák választja ezt a várost a világ minden részéről, és kimondottan jól működik az e mögött álló szervezés is, a két diákszervezet bőven ellátott minket programokkal. Annak ajánlom Bilbaót, aki nem bánja a folyamatos esőzést és azt, hogy szigorúan ott kell ülnie minden órán – az Erasmus közösség azonban mindenért kárpótol.

Toma Franciska