„Elvesztettünk egy meccset. Elveszítettünk három értékes pontot. Azonban nem veszítettük el a háborút, és még három meccs áll előttünk."
Írta ki Facebook oldalára Marco Rossi, a magyar válogatott Szlovákia ellen még szeptemberben elvesztett meccse után. A szlovákok elleni vereség a selejtező után visszagondolva valóban kritikus lehet. Azóta két meccset is játszottak a magyarok, két papírforma eredménnyel, és már csak egy klisésen mindent eldöntő meccs van hátra. Azonban az UEFA hozza a háború szabályait, ami egyre kevesebb esélyt biztosít annak, hogy a magyar válogatottat jövő nyáron, Budapesten láthassuk esetleg a Paul Pogba által fémjelzett franciák vagy az eredményesen megújuló spanyol válogatott ellen. Ugyanis aki még nem értesült volna, 2020-ban labdarúgó Európa Bajnokságot rendezünk Magyarországon, 11 másik várossal karöltve. Az UEFA az Európa Bajnokság 60 éves évfordulójára változtatott a hagyományokon, az új koncepció és a magyar válogatott esélyei a kijutásra kiderül a folytatásban.
Az új lebonyolítás ötlete az UEFA volt elnökének, Michel Platininek a fejéből pattant ki. Azt, hogy nem egy ország több pontján, hanem a kontinensen szétszórva nézhetünk jövő nyáron focit, személy szerint egy kiváló kezdeményezésnek tartom. Az országok szempontjából sokkal jobban megéri gazdaságilag is egy helyszínre fókuszálni. Gondoljunk csak a 2004-es Athéni vagy a 2016-os riói olimpia után azokra a képekre, amik körbejárták a világot az elhagyatott létesítményekről, olimpiai faluról. Jelen helyzetben nem kell új létesítményeket, repülőtereket, szállodákat rekord időn belül felhúzni, hiszen a rendező városok Európa szerte rendelkeznek már ezekkel. A budapesti helyszín mellett a hagyományos nagy futballvárosok - London, Róma, München – is szerephez jutnak, valamint olyan helyszínek – Baku, Koppenhága, Bilbao – is, ahol eddig kevesebb lehetőség volt biztosítva ilyen rangos esemény megrendezésére, de a helyiek ugyanúgy megőrülnek a labdarúgásért. Viszont ezzel új szabályok lépnek érvénybe.
A rendezés joga mellett minden rendezőváros országának meg kell küzdenie a bejutásért, úgyhogy egy ország válogatottjának sincs előre biztosított helye. Budapest városa az úgynevezett standard csomagot kapta, azaz három csoportmeccset és egy nyolcaddöntőt rendezhet a kieséses szakaszban, míg az elődöntőket és a döntőt a méltán híres kilencvenezres londoni Wembley stadionban fogják lejátszani. Ami talán még ennél is jobb hír, hogy ha a magyarok kijutnak, két meccset biztosan hazai környezet előtt tudunk majd lejátszani.
Azt se felejtsük el, hogy kimondva-kimondatlanul, de erre a rendezvényre építették fel az új Puskás arénát, ami hatvanhétezer férőhellyel fontos elem lesz a torna után is a főváros életében. A Sziget Fesztivál mellett végre itt is lehetőség nyílik majd, hogy óriási stadionkoncerteket adjanak olyan zenekarok, akik eddig maximum Bécsig vagy Varsóig mentek el zenélni. A stadion hivatalos felavatása is közeledik, a magyar válogatott az Edinson Cavanival és Luis Suarezzel fémjelzett Uruguay válogatottja ellen lép pályára november 15-én, amelyen valószínűsíthető a teltház.
A jövő nyári EB-n a csapatukat mindenhova elkísérő törzsszurkolók számára viszont a szétszórtság probléma lehet, hiszen így sokkal többet kell majd utazniuk, főleg akkor, ha esetleg tovább is jutnak. A selejtező során az első két helyezett jut tovább, amivel 20 hely be is telik a 24-ből. A maradék 4 hely megszerzése talán minden eddigieknél nehezebb lesz, ugyanis a Nemzetek Ligáján keresztül kell végig küzdeniük magukat a maradék csapatoknak.
Mindenképp egy új, különleges rendezési formátum lesz a jövő évi, annak minden előnyével és hátrányával. Viszont az országok lakosságának szempontjából ez mindenképp egy lehetőség; emlékezzünk vissza, mekkora magyar különítmény utazott el három éve Marseille-be egy meccs erejéig? Képzeljük el azt a felhajtást, ami Budapesten zajlana, ha kijutna a magyar válogatott. Na de mégis mennyi erre az esély?
Ahogy fentebb már említettem, Marco Rossi szövetségi kapitány – aki 2017-ben a Kispest Honvéddal magyar bajnokságot nyert – kitért arra, hogy a szlovákok elleni vereség csak egy csata volt a háborúban. A háború folytatódott és azóta hátunk mögött van még két mérkőzés. A Split városában megrendezett horvátok elleni meccsen esélye sem volt a válogatottnak a sorozatos védelmi hibák, valamint Szoboszlai Dominik – a jelenlegi csapat legkreatívabb és legmegbízhatóbb játékosának – hiánya miatt, aki sérüléssel bajlódott. Az Azerbajdzsán elleni hazai meccsen Korhut korai bombagólja bebiztosította a három pontot. A meccs hátralévő eseménytelen perceit leginkább csak a bírói tévedések szakították meg.
Mint ahogyan azt az elmúlt években is megszokhattuk, most is az utolsó meccs, meccsek lehetnek sorsdöntők magyar szempontból. Walesbe látogatnak a magyarok, ahol egy fiatal csapat lesz az ellenfél, amely hazai pályán még veretlen ebben a selejtezősorozatban. Nem szabad elmenni amellett sem, hogy a walesi együttesben Gareth Bale, Aaron Ramsey és Daniel James személyében topklubok játékosai szeretnék kivívni a továbbjutást érő pozíciót a csoportban. Talán az lehet az előnyünk velük szemben, hogy nekünk egy meccsel kevesebbet kell játszanunk novemberben. Nem is érdemes belemenni nagy esélylatolgatásokba, nyerni kell a továbbjutásért. Természetesen már megszokhattuk, hogy nem csak rajtunk múlik mindez. A horvátok továbbjutása szinte biztos, rajtuk kívül pedig még a magyar, a szlovák és a walesi csapat is megszerezheti a második helyet. Talán az segít minket, hogy a két utóbbi csapat egymással a legutóbbi fordulóban 1-1-es döntetlent játszott, viszont így mindkét csapat nyerési kényszerben lesz az utolsó két fordulóra.
A végső csatán fog eldőlni a Rossi által megjósolt háború. A szakértők által gyakran emlegetett mondat ismét beteljesedni látszik: Saját kezünkben van a sorsunk.
2019. november 6.
Gajdics Bálint
