Nemrég volt Halloween, és bár Magyarországon nem általánosan elterjedt ez az ünnep, mégis reklámkampányok, tematikus bulik vagy a közösségi média jóvoltából bőven hallunk róla. Ráadásul utána ott van a mindenszentek és a halottak napja is, ezek az ünnepek pedig nem éppen a vidámságról szólnak, hiszen az emberek ilyenkor elhunyt hozzátartozóikról emlékeznek meg. Mi is az eredete a Halloweennek, hogyan kötődik a keresztény ünnepekhez, és miért ez a felhajtás körülötte?
A kelta nyár véget ér
A Halloween eredetileg a kelták egyik ősi ünnepéből ered. Ők sok évszázaddal ezelőtt november elsején ünnepelték az újévet: ez volt az nap, amikor a nyár véget ért, és kezdetét vette a hosszú, hideg tél. Úgy tartották, hogy a november elsejére virradó éjszakán az élők és a holtak világának határai összemosódnak. Ezt az ünnepet Samhain-nak nevezték, ilyenkor a hitük szerint a halottak visszatértek a földre, ezért óriás tábortüzeket gyújtottak, minél rémisztőbb öltözékekkel igyekeztek elijeszteni a holtakat, a kelta papok – a druidák – pedig a jövőt igyekeztek megjósolni. A kelták számára a szellemvilág szervesen kapcsolódott a hétköznapokhoz. Ez ma kifejezetten idegen, sőt, nyomasztó felfogásnak tűnhet, de valahol egy sokkal természetközelibb életet is feltételez.
A keresztények a 8. században tették át az üdvözült lelkeknek szánt ünnepnapjukat – amit eredetileg május 13-án tartottak – november elsejére. Feltételezhető, hogy így szerették volna a pogány vallási ünnepet egy kereszténnyel helyettesíteni, hiszen ahogy a kereszténység elterjedt, szokásrendszerük egyre több kelta rituáléval került szembe, és vagy beolvasztotta, vagy kicserélte őket. Mindenszentek estéjén a keresztények is tábortüzekkel ünnepeltek, szenteknek, angyaloknak vagy ördögöknek öltöztek be.
Lámpás a sötét középkorban – Halloweeni szokások
A középkori hiedelmek szerint a mindenszentek előtti éjjelen – október 31-én – mindenféle pokoli dolog történt. A boszorkányok és más gonosz lények ilyenkor végezték üzelmeiket, a tarlórépából, karórépából, céklából faragott ijesztő lámpások pedig az ő elriasztásukat célozták. Ilyen lámpásokat Angliában azok az emberek is használtak, akik házról házra járva ételt koldultak, és azt ajánlották cserébe, hogy imádkoznak a családok elhunyt hozzátartozóiért. Ezt a szokást souling névvel illették, és az egyház is támogatta, mert úgy gondolták, átveheti a pogány hagyomány helyét, melynek keretében az emberek ételt tettek ki a bolygó lelkek számára. Idővel a souling átalakult, és a gyerekek szokásává vált, akik Halloween estéjén ma is a jól ismert trick or treat! felkiáltással kérnek édességet a házak ajtaján kopogtatva.
A Halloween egészen a 19. századig nem volt általánosan elterjedt Amerikában — ekkor azonban megérkeztek az éhínség elől menekülő ír bevándorlók, és az ő segítségükkel vált végül országszerte népszerű ünneppé. Az évek múlásával az ünnep fókusza egyre inkább a beöltözésre és az együtt elfogyasztott ételre-italra került át: mire a 20. század elkezdődött, a Halloweent szinte az összes hiedelemtől és vallási felhangtól megfosztották.
Féljünk-e a fekete macskáktól?
Amerikában manapság több urbánus legenda is kering a Halloweenről. Ilyen például az édességek megmérgezése vagy a fekete macskák rituális kínzása – emiatt sokak számára az ünnep a fokozott elővigyázatosságról és előítéletekről szól. Ugyan ilyesmik szerencsére ritkán fordulnak csak elő, az aggódó szülők átnézik az édességeket. Számos állatmenhely pedig Halloween környékén körültekintően nem engedélyezi a fekete kisállatok (macskák, nyulak) örökbefogadását.
Egy másik elterjedt álláspont, hogy a Halloween sátánista ünnep, a kereszténység ellensége, így a gyerekeket mindennél jobban óvni kell attól, hogy ezen az éjjelen beöltözzenek. Ezt azonban a Halloween-kutató, Nicholas Rogers Halloween: From Pagan Ritual to Party Night c. könyvében megcáfolta: magyarázata szerint az ősi kelták korában a sátánizmus még nem létezett, ez az irányzat a kereszténység ellenpontjaként jött létre, sok idővel azután, hogy a kelták és vallásuk eltűnt a színről. Emiatt – és persze beöltözős, vidám és baráti jellege folytán – a Halloween nem mondható sátánista ünnepnek.
Étel a megholtaknak – magyar hagyományok
A mindenszentekhez és halottak napjához (utóbbi november 2-a, ilyenkor a még nem üdvözült lelkek üdvösségéért imádkoztak) kötődő magyar szokások jóval szelídebbek, mint tengerentúli változataik. Mivel úgy tartották, hogy ezeken az éjszakákon a halottak lelkei kiszabadulnak a sírból, a családi asztalnál ilyenkor nekik is terítettek, és égve hagyták a lámpákat, hogy eligazodjanak. A sírokra helyezett gyertyák azt a célt szolgálták, hogy a lelkek visszataláljanak helyükre, és ne bolygassák tovább az élőket. A kissé babonásnak érződő népi hagyományokat már nem követjük, de a családok ma is ellátogatnak a temetőbe ezeken a napokon, megemlékezve halottaikról.
Ugyan a Halloween angolszász eredete miatt nem „őshonos” Magyarországon, a magyar fiatalok is szívesen készülnek a télre egy utolsó arcfestős, együtt táncolós, bulizós alkalommal. Épp megelőzi a megemlékezés napjait, de ez az átvett ünnep is megtalálhatja a helyét a csendesebb, befelé fordulóbb napok közt; a fontos csak az, hogy belül mindig tudjuk, mit ünneplünk és miért.
források:
https://www.history.com/.amp/topics/halloween/history-of-halloween
https://m.mult-kor.hu/honnnan-ered-a-mindenszentek-unnepe-20191101?fbrkMR=detect
https://fidelio.hu/plusz/mindenszentek-vagy-halloween-pontot-teszunk-a-vita-vegere-149755.html
2019. november 8.
Lázár Fruzsina
