Alagsori bolthelyiség, a berendezésen látszik az álmodozó ember keze nyoma. A fal egy régi francia szakácskönyv lapjaival van kitapétázva, az üvegajtón betüremkedik a nap, fényétől otthonos, barátságos hangulat lengi be a boltot. Márk Szonja üzletében járunk, az Édesem névre keresztelt tortaműhelyben, ahol a bolt mosolygós gazdája hosszú órákat tölt a süteményillat, a porcukorfelhők és a cukrászkrém világában.

Szonja nem volt azonban mindig cukrász, a boltja sem családi örökség – ez utóbbinak talán inkább azt a mélyről jövő lelkesedést és bátorságot mondhatnánk, amivel belevágott a projektjébe. Eredetileg ugyanis újságíróként dolgozott, – bölcsészként végzett az ELTE-n –, és ezt a pályát hagyta el lassan tizenöt éve valódi szenvedélye, az édességek kedvéért. Az édesszájú vevők számára különleges szolgáltatás-csomagot kínál: a rendelhető torták készítése mellett – amit ma már teljes munkaidőben csinál – Szonjának szakácskönyvei, valamint süteménysütő workshopjai is vannak.

Saját cukrászdáját, a Millenáris parkkal szemben elhelyezkedő kis üzletet 2015-ben nyitotta — ezelőtt a cukrászmesterség kitanulását követően neves éttermek konyháján sütött. Szakmai megbízhatóságát azonban nem csak ezen a fronton, hanem a saját márka építésével is megalapozta: 2009-ben Édesem blog néven elindította gasztro-blogját, ahol saját receptjeit, tippjeit osztotta meg. Szonja – talán újságírói tapasztalatainak is köszönhetően – fontosnak tartja, hogy a vállalkozása mögött legyen egy történet, amelyet elmesélhet, és amely így róla mesél az embereknek.

Az Édesem Szonja számára abszolút az önmegvalósítás terepe. Állítja, hogy a süteményeknél nincs számára nagyobb szenvedély: ha mostantól fogva örökké csak ezt csinálja, azzal bőven megelégszik.

Meglehetősen intuitívnak tartja magát, számára a vállalkozásához való érzelmi kötődés többet nyom a latban, mint a hatékonyságra törekvés, vagy akár a mindenáron való növekedés. Szonjának a saját cukrászda elsősorban egy álom volt — csak ügyesen kisütötte, hogy miként valósítsa meg. Ehhez nem tehetett mást, mint hogy hallgatott arra a kis, belső hangra, amely bíztatta, merjen lépni az ismeretlenbe is. Ezt a nagy lépést természetesen alaposan át is kellett gondolni, biztosítani a vállalkozás megfelelő szakmai hátterét, de ez semmit nem vesz el az érzelmi indíttatás fontosságából, hiszen Szonja esetében az egésznek ez az alapja.

Arra a kérdésre, hogy milyennek írná le vállalkozó önmagát, Szonja egyértelműen kijelentette, hogy bátor, de nem vakmerő; a bátorság tudata nála inkább abban gyökeredzik, hogy túllépett a saját félelmein, hogy valami igazán nagyszerű jöhessen létre.

Nem meglepő hát, hogy Szonja vállalkozásával és történetével másokat is inspirál: manapság egyre többen kezdenek bele valami új dologba, azt is mondhatjuk, divat a restart, és valaki, akinek már sikerült, sokaknak adhat reményt. Ez a szerep azonban nagy felelősséggel is jár, többek között ezért is ragaszkodik Szonja a hiteles és következetes kommunikációhoz. Hiszen a vállalkozás, a márka mögött ő maga áll, a kétgyermekes édesanya, aki a húzósabb napokon akár tíz tortát is elkészít — méghozzá egyedül. A legtöbben pedig csak ezt a tíz tortát látjuk, habcsókokkal, friss virággal, gazdag krémmel díszítve, teljes pompájukban díszelegve, és olyan egyszerűnek tűnik az egész: kigondolni, megsütni, eladni. De a sütemények eszmei értéke abban a kemény munkában és elkötelezettségben áll, ami többnyire rejtve marad előttünk: a torták alapanyagainak minősége, az egyedi, kézműves kivitelezés, és az alkotás, aminek a végeredményében az emberek örömüket lelik.

Mivel az Édesem egy ideje már csak tortaműhelyként működik, a cukrászda a sütizni vágyók számára általában havonta egy-egy szombati nap erejéig újra kinyit. Ezeken a napokon Szonja házisütemény-stílusú remekműveit a boltból az utcára is kilógó hosszú sor méltatja. Talán azért van ez így, mert az egyszerűség és az egyediség hihetetlenül vonzó tud lenni egy olyan világban, ahol szinte belefulladunk a reklámokba, amelyek választási lehetőségeinket sulykolják. Az egyediséget fokozza a már említett workshopok léte is. Szonja beinvitál minket a saját világába, és megtanítja, hogyan gyúrjunk, nyújtsunk, keverjünk-kavarjunk és süssünk, és eközben az ablakon túlról az elhaladó emberek mosolyogva figyelik a meleg fényű konyhában éppen születő varázslatot.

Öt éve az Édesem még csak egy álom volt — ma kézzelfogható valóság. Szonja ma önfoglalkoztatásban tevékenykedik, mottója szerint „éjjel megálmodja, nappal megsüti” süteményeit. Valóban ügyes cukrász; addig gyúrta az álmát, amíg megélhetés nem lett belőle, és apró lépésekkel halad afelé, hogy ez a megvalósult álom egyre nagyobbra duzzadjon. Öt év múlva talán már nagyobb üzletben, néhány plusz segítő kézzel süti majd nekünk a süteményeket, amelyekről mi talán álmodni sem merünk. De sebaj, mert biztosak lehetünk benne, hogy ő megteszi ezt helyettünk is!

2019. november 13. 

Lázár Fruzsina