Lassan berendezkedtem már, az új élet megszokottá vált. A hétköznapok csak úgy szaladnak. Az idő felfoghatatlan tényező, mert szinte egy csendes, elmélkedős pillanat sincsen. Nincs olyan, mikor megálljt parancsolhatnék neki, teljes a küzdelem ellene. A karórán és a tanórán is ugyanolyan mértékkel mérik, tehát mégis az ő oldalán kellene állnom, együtt kellene működnöm vele. Mindenki ismeri azt, amikor kicsúszik a lába alól a talaj, a tennivalók ...