Szervezeti megújítás, kevesebb Arsenal meccs, vagy éppen a rasszizmus elleni harc. Ezeket a fogadalmakat tették a világ vezető egyetemein tanító akadémikusok. 

Az újév beköszöntével újra itt az ideje azoknak a fogadalmaknak, amiket az ember mindig jól eltervez, de aztán sokszor nem lesz belőle semmi. Valószínűleg ugyanígy van ezzel a közmunkásoktól a bankárokon át a csúcsegyetemek professzori közösségéig mindenki. 

A világ egyik legnagyobb, felsőoktatással foglalkozó szaklapja, a Times Higher Education (THE) év elején összeszedte, hogy a világ legnevesebb felsőoktatási intézményeinek tanárai, professzorai és vezetői milyen fogadalmakat tettek a 2020-as évre: a megkérdezett top egyetemek között ott van a brit King’s Collage, az Edinburghi Egyetem, de az amerikai Stanford is. 

Érdekes látni mind a hallgatóknak mind a tanároknak, hogy a világ legjobb egyetemeinek oktatói is szinte mindenhol ugyanolyan problémákkal küzdenek, amikhez hasonló újévi fogadalmakat is tesznek. Ennek ellenére azért akadtak elég szerteágazó terveket is. Van itt minden, szervezeti átalakításról szőtt fogadalomtól táskavásárláson át kevesebb Arsenal-meccs nézésig. Ezek közül válogattuk ki a legérdekesebbeket és a legfurcsábbakat.

Az egyetemi szervezet újjáépítése vs Arsenal-meccsek

Az Aucklandi Egyetemen, Új-Zéland messze legnagyobb és legrangosabb felsőoktatási intézményén tanító Barry Reay történészprofesszor két célt tűzött ki maga elé: az egyik, hogy miután most januárban nyugdíjba vonul, képes legyen tovább folytatni az írást és kutatást, de anélkül, hogy ez gondot okozna családja számára, tehát ezt meg kell velük is beszélnie. A másik terv sokkal köznapibb: a professzor szeretné abbahagyni, hogy egyfolytában megnézzen minden egyes meccset, amikor szeretett csapata, az Arsenal játszik. Állítása szerint ez a terv eddig nem áll túl jól és ráadásul, „most már több ideje is lesz arra, hogy a kanapé mögött töltse idejét”.

David Bell, a Sunderlandi Egyetem vezetője ennél sokkal „szakmaibb” célokat tűzött ki magának. Ezek közül az egyik az egyetemi szervezeti logisztikához kapcsolódik. Az igazgató szerint „önmaga a legfőbb ellensége”, mert szeretne mindent ellenőrizni, ami az íróasztalára kerül. Viszont ez egy idő után kezelhetetlenné válik és túl sok időt vesz el, ezért Bell újévi fogadalma, hogy találni fog egy szűrőt, ami megkülönbözteti a „fontos hangokat a zajtól”, tehát csak dolgokkal kelljen foglalkoznia, amik tényleg igazán fontosak – ez pedig igen nehéz. Nem egy vezető szalad bele ebbe az akadályba munkája során, viszont erre az egyetem ura sem talált eddig megoldást. 

„Örömmel fogadjuk a tippeket, hogy hogyan lehetne ezt kezelni”

 – címezte kollegáinak. 

A Stanfordon az idő drága, de azért rohanni nem kell

A THE által a világ legjobb 50 felsőoktatási intézménye közé sorolt Edinburghi Egyetem tanára és írója Richard J. Williams elsősorban idejének és életének újjáépítésére tette a hangsúlyt. Mindenekelőtt,

többet szeretne olvasni – de lassabban és figyelmesebben.

Ha ez sikerül, szerinte javítani fogja ezzel a munkáját. A professzort az aggasztja, hogy már ő is hozzászokott ahhoz a sokakat érintő gyakorlathoz, hogy túl gyorsan, sokszor zavaró körülmények között futja át az írásokat. Ez óhatatlanul ahhoz vezet, hogy az ember felületesebben érti meg az adott szöveget és pontatlanabb lesz annak tartalmának elemzésekor. 

Ezért szeretne Williams lassabban olvasni az újévben, viszont többet, és beszámolójából leszűrhető, hogy ettől azt is várja, hogy az élet más területein is lassabb, nyugodtabb és pontosabb lesz.

A világ egyik legjobbra értékelt egyetemén, az amerikai Stanfordon, illetve a szintén patinás londoni King’s Collage-on antropológiát tanító Lochlann Jainnek ugyanúgy saját idejének menedzselése okozza a legnagyobb problémát: szerinte a világ akadémikusaitól elvárják, hogy önműködő vállalkozások legyenek, akik egyszerre kezelik a számláikat, kiadásaikat, míg közben tanítsanak, kutassanak, de legyen idejük hálózatépítésre és saját írásaikra is. 

Idő- és energiahiány miatt mindezeket összeegyeztetni pokolian nehéz, nem csoda, hogy Jainnek - aki több tantárgyat visz egyszerre a világ legjobb egyetemein - nem megy:

„feladom és elfogadom, hogy tehetetlen vagyok az ilyen igényekkel szemben”

– mondta. Ezért újévi fogadalma, hogy megpróbál szert tenni olyan képességekre és időbeosztást segítő ismeretekre, amik segítik őt életének és karrierjének kiegyensúlyozásában.

A dolog furcsasága az, hogy a brit professzornak pont van egy olyan erről szóló tantárgya Londonban, ahol a társadalom és a gazdaság által az emberre presszionált személyes, mentálhigéniás problémákat és az erre vonatkozó gyógymódokat oktatja.

Luxus és Rasszizmus

A Birminghami Egyetem egyik oktatójának, Kalwant Bhopalnak elég szilárd elképzelései vannak 2020-as terveit illetően. A tanárképzésért, illetve a társadalmi igazságért felelős oktató célul tűzte ki magának, hogy jelentősen visszaszorítsa az intézményen belül fellelhető rasszizmust. Szerinte, ha nem beszélünk erről a témáról és hallgatásba burkolózunk, azzal csak a kirekesztést támogatjuk. Saját szavaival élve: 

„Bátorítani fogom az egyetemeken és a felsőoktatási szektorban dolgozó kollégákat, hogy ismerjék el az intézményi rasszizmust és a fehér kiváltságokat szervezeteikben, és foglalkozzanak a nagyon nyilvánvaló egyenlőtlenségekkel, amelyek áthatják az egyetemi élet minden területét.” 

Látható, hogy a birminghami professzor is saját szakterületének részleteivel akar foglalkozni, illetve másokat sarkallni arra, hogy ők is tegyen ezen ügy érdekében. Saját élete szempontjából viszont egy sokkal kevésbé ambiciózus vállalást tett:

„2020-ban szeretnék többet költeni a nehezen megkeresett pénzemből és megengedni magamnak egy kis luxust: parfümöket, cipőket és kézitáskákat szeretnék inkább vásárolni”.

Képek: Pixabay

Bálits Mihály

2020. január 16.