Rövid történet egy színházba jutás rögös útjáról, Tesla nem szokványos, jelenkori kísérleteiről és egy rendkívül laza, hadseregek nyomában vonuló, nélkülözhetetlen holmikat árusító vándorkereskedőről, röviden markotányosnőről. - Nem csak Kurázsi és gyerekei kritika!

Ajándék jegynek nézd meg az apróbetűjét! Ha nem teszi az ember, könnyen előfordulhat, hogy füstölgő cigaretták helyett csak saját leheletének párája, vagy a máskor kellemesen kiszűrődő fény helyett csupán sejtelmes sötétség fogadja a Radnóti Színház előtt. Még szerencse, hogy az említett apróbetűben feltüntetett Kazinczy utca 21. kilenc perc gyalogút alatt könnyűszerrel megközelíthető. 

Ott pedig nincs is más dolga a kultúrszórakozásra vágyónak, mint felrohanni a második emeletre, bedobni nélkülözhető holmijait a ruhatárba és fokozatosan múló szuszogással élvezni az előadást… Kivéve, ha a Kurázsi és gyerekeit nézi, mert akkor helyjegy hiányában meg kell verekednie a minél jobb pozícióért…

Amennyiben hétköznapi hősünk végzett a küzdelemmel, és még mindig nem kezdődne a darab, van ideje elgondolkozni azon, hol is van, mit is néz. A Tesla Labor az a hely, ahol megtévesztő módon nem fizikai, hanem színházi kísérletek zajlanak. A hely, ahol a Radnóti Színház együttműködik különböző független színházi csapatokkal. Ezen példa estéjén éppen a Narratíva produkció Kurázsi és gyerekeit adják elő a székekkel körbezárt színészek. A darab címének ízlelgetése közben a néző rájön, hogy ez tulajdonképpen Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című művének feldolgozása.

A gondolkodót két rosszalló tekintetű színművész ébreszti fel a gondolataiból, akik látszólag gondokba merülve járkálnak fel-alá, figyelve, mindenhol befejezték-e már az emberek a verekedést. Egy telefon csörren az első sorban. Erre a marcona arcok még jobban összehúzzák a szemöldöküket, a teremben pedig egy pillanatra nappali világosság támad, amíg mindenki ellenőrzi, hogy lenémította-e a készülékét. Ezt követően - mivel az illendőség által megkívánt hét perc már letelt, illetve a nézőkkel együtt a sötétség is elfoglalta a helyét - megkezdődik Kurázsi mama, a markotányosnő és gyerekei tíz jeleneten át tartó története. 

Ha az első sorban ülők leküzdötték a kísértést, hogy kigáncsolják a közvetlenül előttük rohangáló szereplőket, akkor megismerkedhetnek a rapper lazaságú Kurázsival, akinek egy zongora jelképezi a kocsiját. Ez a hangszerjármű később nagy szerepet játszik a betétdalokban is, amelyek sajátos, változatos sorhosszúságú szövegeikkel, ugyanakkor mély érzelmeket kiváltó, mellkast dübörögtető zongoraakkordjaikkal olykor megszakítják a prózai játékot.

A tíz jelenet hosszú, háború sújtotta éveket vetít a színpadra. A természetesnek tűnő állapotok közepette a jegyek birtokosai megfelelő dózisokban, okosan adagolva és jól eloszlatva kapnak felváltva humort - hiszen MC Kurázsi van a házban -, illetve filozófiai gondolatokat .

A darab kiválóan visszaadja az eredeti művet, Brechthez hűen pedig ezen előadásban is minden jelenet előtt megtudják a nézők, hogy mi fog történni benne, így a szuszogását már rég leküzdött hősünk nem magára a cselekményre figyel, hanem arra, hogyan következik be az, illetve milyen érzelmek tükröződnek a szereplőkön. A Kurázsi és gyerekeiben játszó színészek pedig valóban irigylésre méltó módon tárják a feszülten figyelő közönség elé az emóciókat. 

Ezek után nem is csoda, hogy a szerepüket immár levetkőzött Kurázsiék mosolyát látva, a negyedik visszatapsolás után már zsibbadt kezű emberek is elégedetten távozhatnak otthonaikba, ahová remélhetőleg egyből odatalálnak.

Szatmári-Schubauer Solt

2019. január 19.