Kislánykoruk óta együtt játszottak, sírtak, várva várták édesapjuk levelét a hadseregből, szivarozást utánozva bújtak meg a padláson, egybeforrtak könnyekben és gyöngyöző kacajokban. Egy ízléses és bájos film négy fiatal hölgyről, akik bár nagyon különbözőek, együtt küzdenek a beteljesült életért a felnőtté válás és a nővé érés kihívásai között. Egy örökérvényű 19. századi történet elevenedik meg előttünk a modern filmkészítés aranyporával behintve, amint a vásznon felnyitják a Kisasszonyok (Little Women) első kiadásának vörös bőrkötéses borítóját. 

Írta: Taxner Tünde

Abba a korba, az 1860-as évekbe repít minket a film, amiről azt hisszük, hogy csak plasztikus képekben, hosszú ruhák fodrain keresztül tudjuk megközelíteni. Egészen addig, amíg meg nem elevenedik előttünk a konflisokkal, árusokkal, cilinderekkel rohanó New York és egy fiatal hölgy elszánt mosolya. Jo March (Saoirse Ronan) Massachusetts egyik kicsi, erdők és tavak között meghúzódó falvából került fel a nagyvárosba, és írásai sikeres publikálása miatt boldogan szárnyal a nyüzsgő utcán. Jo álma írónőként önállóan helytállni, a családját ellátni és véletlenül sem férjhez menni.  

A képen a New York-i Broadway látható 1880 körül. 

Louisa May Alcott amerikai írónő regénye Greta Gerwig rendezésében korhűen elevenedik meg a néző szeme előtt, amelynek az elmúlt hetekben volt a magyarországi premierje, és Oscar-díjra is esélyes lehet. „Édesapa kisasszonyai” négyen vannak, Jo mellett az álmodozó Meg (Emma Watson), a legkisebb, csöndes és rendkívül muzikális Beth (Eliza Scanlen) és a szenvedélyes, festőnőnek készülő Amy (Florence Pugh). Szerető családi közegben nőnek fel, édesanyjuk, Marmee türelmes gondoskodásának és a szülők őszintén nagylelkű keresztény értékrendjének védőhálójában, viszonylag szerény anyagi körülményeik azonban mindegyik lány jövőképét formálják. 

A konzervatív angol arisztokrácia életét bemutató modern filmek és sorozatok, például a Downton Abbey világához hasonlóan, a March család életében is jelentős szerepet játszik az idős nagynéni, akit Meryl Streep finoman bújtatott öniróniával, hitelesen alakít. Ő suttogja a lányok fülébe: az élet egyetlen célja az lehet, hogy gazdag férjet találjanak maguknak. Meget csábítják a bálok, a drága ruhakelmék, de szerelemből házasodik, míg Amy Párizsba utazik, hogy festészetet és férjkeresést tanuljon. Jo, akinek karaktere a képzeletünkben összemosódhat a regényíró, Alcott alakjával, a saját lábán szeretne megállni és az írásból megélni. A 21. század harcos forgatagában talán vele tudunk a legjobban azonosulni, ő az a lázadó, keményfejű nő, akinek a gondolatai nem csak a házasság körül forognak, hanem érvényesülni szeretne. 

Meryl Streep mint Aunt March

A küzdelem a szerelem és a vagyon hatalma, befolyása ellen és az útkeresés fiatal nőként a 19. században más társadalmi és jogi körülmények között, de bizonyos szempontból ugyanúgy valósultak meg, mint ma. A divatos párkapcsolat elnevezés helyett a komoly elköteleződésnek a házasság adott keretet, de a romantikus szerelem eszménye már elevenen uralta a fiatalok fantáziáját, gondoljunk csak arra, hogy nagyjából 100 évvel a Werther sikere után járunk. Női karrierépítésről még senki nem beszélt, de a csírái már kikeltek az olyan tehetséges, kitartó és megzabolázhatatlan szellemű nőknek köszönhetően, mint Jane Austin, Majthényi Flóra költőnő, Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő vagy a Kisasszonyok fiktív, életrajzi ihletésű karakterei. 

A film a jellemeket helyezi a középpontba és csodálatos szereplőválogatást vonultat fel, ezért érzékenyen mutatja be, hogy ezek a másfél évszázaddal korábban élő nők ugyanolyan álmokat szőttek, ugyanúgy akadályokba ütköztek és ugyanúgy szenvedtek az érzelmek irracionális hálójában, mint ahogy mi tesszük. Viszont a Kisasszonyok fontos iránymutatással szolgálhatnak nekünk. Ők négyen mindenáron segítették egymást, virrasztottak a másik ágyánál amikor beteg volt, felismerték, amint a testvérük szerelmes lett, és színdarabokat adtak elő közösen a nappaliban. Az erős családi háttér és a gondos nevelés adta meg nekik a tartást, ami lehetővé tette, hogy a nőként helyesen döntsenek a sorsuk felől. Vagyis ne hagyják, hogy a körülmények határozzák meg, merre indulnak a felnőtté válás útján, hanem bízzanak magukban és egymásban, és mindig hallgassanak a szívükre, megérzéseikre.

Taxner Tünde
2020. február 7.
Képek forrása: Sony Pictures, IMDb, Flashbak