Ezen a nyáron a fesztiválok és a rendezvények elmaradása és a nyaralási lehetőségek limitáltsága miatt mindenki alternatív lehetőségeket keres a kimozdulásra. A Balaton körbetekerése a kicsit sportosabb, motivált emberek számára kiváló program lehet ebben a furcsa időszakban. A barátaim hagyományt teremtve már második alkalommal vágtak neki a túrának, de én idén voltam először, úgyhogy minden szempontból zöldfülűnek számítottam. Megosztom veletek a tapasztalataimat és élményeimet a túrával kapcsolatban, és hasznos tanácsokat is gyűjtöttem.

Írta: Gajdics Bálint / Képek: Bera Viktor, Burkus Brigitta, Gajdics Bálint

A karantén kezdete óta itthon vagyok Debrecenben, és innen is csináltam végig a tavaszi félév maradék részét. Nagyon kedvem és lehetőségem sem volt kimozdulni ezalatt az idő alatt, így legalább bele tudtam mélyedni a szakdolgozatom írásába (igen volt ilyen nap is…). Ha itthon vagyok, nem is nagyon használok tömegközlekedési eszközöket, bár Debrecen nagyvárosnak számít az országban, biciklivel elérhető távolságban van minden, és így a buszon való maszkhordás mellett a jegyárat is meg tudtam spórolni a járvány ideje alatt.

Aztán, ahogy kezdett enyhülni a szigor, és természetesen a vizsgaidőszak végeztével belecsöppentünk a karanténnyárba, több barátom elkezdte szervezni a Balaton körbetekerő biciklitúrát.

Amellett, hogy mindannyian szeretjük és napi szinten űzzük a kerékpározás tudományát, egyfajta teljesítménymérőnek is beillik egy ilyen körbetekerés ötlete, hiszen napi átlag 70 kilométer teljesítése volt a cél.

Az elmúlt években sikerült teljes egészében kiépíteni a Balaton körül  a kerékpárutat úgy, hogy az autósokkal és a strandolókkal ne zavarjuk egymást a kikapcsolódásban. Ez a körút durván 210 kilométer, amire három napunk volt. Ez az jelenti, hogy átlagban 70 kilométert kellett volna teljesíteni, ami papíron nem tűnik soknak, napi 4-5 óra nettó tekerést jelent. Viszont az egész túra esszenciája, hogy egy nagyobb hátizsákban el kell férnie az összes cuccodnak, és így kell kibírnod ezt a három napot.

A pakolásnál a lényeg, hogy minél kevesebbet. Természetesen a legfontosabb ruhaneműk kihagyhatatlanok, a papucs és a törölköző szintén alap, viszont nem szabad a teljes komfortra utazni. Az alapvető ruhák, pulcsi és sapka mellett kihagyhatatlan a naptej és a szúnyogirtó. Ja, és mindenképp be kell szerezned egy biciklisnadrágot. Az lesz a legjobb barátod a negyedik óra tekerés és fájdalmak után. Mindemellett ismerned kell a biciklidet, vagy ha te nem is, legyen a társaságban valaki, aki tud gumit cserélni, vagy a fékeket meghúzni. Természetesen a körút is úgy van kialakítva, hogy 10-15 kilométereként van kerékpáros pihenő szervízzel, de a csomagodban a biciklipumpa és a pótbelső az erdő közepén életmentő lehet. Egy 30-50 literes túrahátizsákban minden elfér, ami egy három napos túrára elég lehet, plusz a hálózsák, ha olyan helyen alszotok, de ez már komfort kérdése.

A túra szinte mindenféle biciklivel teljesíthető, ami gurul, de el kell fogadni, hogy lesznek húzós szakaszok, főleg az északi part dombos tájain.

Péntek hajnalban indultunk Debrecenből, és több mint 300 kilométer vonatút után dél körül kezdtük meg a túrát Siófoktól nem messze az északi part irányába. A statisztikák szerelmesei le is tölthetnek erre alkalmas alkalmazásokat (Strava vagy Endomondo), melyek a megtett táv alatt rengeteg információval tudnak szolgálni. Ezek alapján az első nap 83 kilométert tekertünk déltől este 8-ig. Az első nap Balatonfüred és Tihany volt a két fő megállóhelyünk, ahol több időt is eltöltöttünk. Füreden a sétányon még viszonylag rossz időben is hatalmas élet volt, Tihanyban pedig az apátság környékét fedeztük fel. Az első nap célja Révfülöp volt, amit este teljesen kifáradva, de sikeresen elértünk. Visszagondolva egyértelműen az első nap volt a legfárasztóbb, a rutintalanság és a szintkülönbségek miatt. Révfülöpön egy kempingben sikerült szállást találni egy előre lehelyezett bérsátorban, de a  kimerültségtől szinte mindegy volt, hol alszunk, csak fedél legyen a fejünk felett.

Egész hétvégén az esőtől rettegve szálltunk nyeregbe, de sikerült megúszni. A második nap Badacsonynál az út közvetlenül a hatalmas szőlőbirtokok mellett vitt. A hegyes táj és a Balaton kéksége adta az erőt utunkhoz. Balatongyörökön a Szépkilátónál is érdemes megállni, ahonnan be lehet látni az egész tavat. Keszthely, a tó nyugati csücske is kiváló hely az időtöltésre. A második nap kitűzött 66 kilométer teljesítése után kicsit hamarabb értünk be Balatonmáriafürdőre, ahol élőzene mellett vezettük le az egész nap fáradalmait. A harmadik napon már kellemesebb időt fogtunk ki, akár strandidőnek is nevezhetőt. Balatonboglár után Balatonszárszón álltunk meg, ahol még egy kicsit fürödni is tudtunk a jéghideg vízben, ami különösen jól esett a lábamnak. Az utolsó nap 61 kilométerét a déli part sík területén könnyen befejeztük.

Most már én is elmondhatom magamról, hogy sikerült három nap alatt körbetekernem a Balatont. Mindenkinek ajánlani tudom, aki egy kicsit is elhivatott, és szereti feszegetni a határait.

Ha a Balaton túl nagy falatnak tűnik, akkor a Velencei-tó vagy a Tisza-tó körbetekerésével rá lehet edzeni a nagyobb távokra is. Az aktív pihenés szerelmeseinek ez kiváló belföldi program lehet még így a járványhelyzet bizonytalanságában is.

A beszámoló végére néhány tanácsot és tippet szeretnék adni azoknak, akik kedvet kaptak ahhoz, hogy nekivágjanak a túrának:

• Zenével minden jobb!
• Más társaságok, akik bevállalják ezt a túrát, nagyon segítőkészek, úgyhogy ne szégyelljünk útbaigazítást vagy egy pumpát kérni egy-egy pihenőnél.
• A lángos jobban megéri, mint a hamburger. Minden esetben, minden büfében.
• Ne felejtsd el, miért indulsz. Állj meg többször, élvezd a levegőt, a partot és a vizet, hiszen a magyar tengernél vagy.
• Ki kell lépni a komfortzónából. Holtfáradtan nem fog érdekelni, hol alszol.
• Ha tudjátok, vegyétek meg minél hamarabb a vonatjegyet és a kerékpár helyjegyet is. Rengetegen mennek így le a hétvégére, és a MÁV néha megvicceli az utazókat.