A mai napon lett száz éve, hogy megszületett a XX. század egyik legnagyobb hatású zenésze. Charlie Parker, becenevén Bird talán kevesebbeknek ismerős, mint Louis Armstrong vagy Ella Fitzgerald, pedig a modern jazz evolúciójában talán ő a legfontosabb személy.

Írta: Bera Viktor

A második világháború idején az addig swinget játszó fiatal zenészek közül páran egy gyorsabb, improvizatív, virtuóz zenét kezdtek játszani, melyben nagy hangsúlyt kaptak a hosszabb, technikailag is lenyűgöző szólók. Ezt a típusú zenét bebopnak hívják, amire sokan forradalomként hivatkoznak, pedig sokkal inkább evolúció volt. Legkorábbi fázisáról azonban alig tudunk valamit, hiszen 1942 és 1944 között egy rekordhosszúságú zenész-sztrájknak köszönhetően nem rögzítettek zenéket.

A stílus úttörői közé tartoztak Dizzy Gillespie és Thelonious Monk, Max Roach, Coleman Hawkins és még többen, akik az akkori jazz szcéna meghatározó tagjai voltak New Yorkban. A legnagyobb hatású közöttük azonban kétségtelenül a szaxofonos Charlie Parker volt, aki Gillespie-vel nagyon közeli barátságot ápolt a színpadon és - eleinte - azon kívül is.  Az új stílus persze nem mindenhol kapott pozitív fogadtatást, Louis Armstrong, Cab Calloway és még számos, addigra befutott zenész nem támogatta a harmónia és a dallam új megközelítését. A bebop mégis gyorsan terjedt, és nagyon divatos lett, nem kizárólag zeneileg - egy egész szubkultúrát alkotott saját szlenggel, öltözködési és társalgási stílussal.

Ezt a kultúrát abban az időben “hipster”-nek nevezték.

(“Dizzy Gillespie, a korszak legendás hipstere” - kép: American Jazz Museum)

Parker zenéjében és magánéletében is mindig a határokat feszegette. Egy súlyos autóbalesetet követő kezelés miatt tinédzser korától kábítószerfüggő volt: a heroinhasználat magánéletében és a színpadon is rengeteg problémával járt. Egyik első koncertjén Kansas Cityben egy baki miatt szó szerint leröhögték a színpadról, az akkori legnagyobb swing ikonok szeme láttára. A megaláztatást követő hónapokban, években napi 10-16 óra gyakorlással viszont technikailag is a legjobbak közé küzdötte fel magát.

Szélsőséges életvitele miatt számos hihetetlen sztori és anekdota maradt róla fent. Talán a legemlékezetesebb a jazztörténelem egyik legfontosabb koncertjének, az 1953-as Massey Hallban tartott estnek a háttértörténete. Papíron jól indult a dolog: öt jazz óriás egy színpadon - Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Bud Powell, Max Roach és Charles Mingus. A marketing részen már akadtak problémák: Charlie Parker egy lemezszerződés miatt nem jelenhetett meg saját nevén, valamint azon az estén volt Rocky Marciano és Jersey Joe Walcott boxmeccse, ami az egész várost érdekelte. Ennek okán a koncert bőven nem volt teltházas, és sajnos a zenészek sem voltak a topon.

Bud Powell komoly mentális problémákkal küzdött és még alig engedték ki a kórházból, Mingus egész este ideges volt, Dizzy Gillespie pedig kevésbé a koncerttel, mint inkább a boxmeccsel törődött, így gyakran a színfalak mögé surrant hallgatni a fejleményeket. Charlie Parker volt a hab a tortán, nem a saját szaxofonjával, hanem egy gyenge minőségű, műanyag hangszerrel érkezett. Minden darabja meglett a katasztrófa-kirakósnak. 

Mindezek ellenére a történelem egyik legjobb koncertjének lehetett szemtanúja a félig üres nézőtér.

Az esemény abszurditásának további támogatója a koncertfelvétel elkészülte, mivel hivatalosan nem született ilyen. Charles Mingus mégis felvette az egészet, amit később ki is adott. Persze a felvétel nem volt tökéletes minőségű, az ő bőgőjét nem lehetett rajta hallani, így újra fel kellett játszania a saját részét, a ma elérhető felvételeken ezt a verziót hallani.

Kép: Herman Leonard

A Massey Hallban tartott koncert Charlie Parker életének utolsó nagy fellépése volt. Alkohol- és kábítószerfüggősége, mentális problémái, valamint három éves kislányának elvesztése fizikailag és szellemileg is összetörték.

("Charlie Parker, becenevén Bird" - kép: Britannica)

Súlyos máj-, tüdő- és gyomorbetegsége mellett szívrohamot is szenvedett, 34 évesen érte a halál, bár boncolási eredményei alapján 50 és 60 év közé becsülték a korát.

Korai halála ellenére az általa alkotott és útjára indított mozgalom máig az egyik legnagyobb hatású könnyűzenei stílus, sokat tett a jazz magasművészetként való elfogadása és a fekete kisebbség emberjogi küzdelmeiért is.

Születésének 100. évfordulóján ezzel a cikkel és egy lejátszási listával emlékezünk rá.

Bird Lives!

Képek forrása: Britannica, Herman Leonard, American Jazz Museum