Az ősz sok jelentést hordozhat: elmúlást, változást, küzdést, bekuckózást, költőiséget, önreflexiót - ezeket a témákat pedig számtalan film is feldolgozza. Ajánlónkban négy olyan filmet hoztunk most nektek, melyek talán elsőre nem tűnnek őszinek, hangulatuk, tartalmuk vagy történetük azonban tökéletesen illik az évszakhoz.

Szerkesztette: Sipos Sára, borítókép: Bera Viktor

Külön banda (1964)

Pár évvel ezelőtt ősszel néztem először francia új hullámos filmet. Ez a korszak elsősorban a 60-as években volt jellemző, és szerzői filmekkel, líraisággal, újszerű filmnyelvvel és érdekes zenékkel frissítette fel a filmek világát. Azóta is nagyon szeretem a ‘Nouvelle Vague’ filmjeit, és ősszel kifejezetten újra fellángol ez a szerelem.

Az 1964-es Külön banda volt az első film ebből az irányzatból, melyet láttam. A rendezője, Jean-Luc Godard a francia új hullám egyik legnagyobb alakja - nevéhez kötődnek például a Bolond Pierrot és az Alphaville című filmek is. A Külön banda szerelmes “gengszterfilm”, két fiúról és egy lányról szól: Franz, Arthur és Odile egy lopást terveznek meg, de a végkimenetelt mégsem árulhatom el! 

Kép: IMDb

Ebben a filmirányzatban a film nem egyenlő a cselekménnyel: az életérzés, a hangvétel, a boldogságkeresés, a zene, a képek fontosak. Ha még nem vagy jártas a Nouvelle Vague korszakában, érdemes ezzel a filmmel kezdeni az ismerkedést, ugyanis a szakértők a filmtörténeti áramlat egyik leginkább közönségbarát filmjének tartják. 

Írta: Sipos Sára

Bábok (2002)

A tinédzserkor vége és a fiatal felnőttkor kezdete között félúton lebegve láttam először Takeshi Kitano Bábok című filmjét. Határozottan az utóbbihoz sodort közelebb ez a film, amely nagyon röviden a véget nem érő szerelemről szól. Habár nem a nálunk megszokott kelet-közép-európai kultúrkör szemléletében mutatja be ezt a témát, a látványvilág időnként az európai művészfilmekhez hasonló. A film erősen stilizált és szimbolikus - engem abszolút le lehet venni a lábamról egy gondosan kidolgozott látványvilággal vagy egy tűpontos kinematográfiai munkával: szerencsére itt egyikből sincs hiány.

Kép: cornandsoda.com

Nemcsak a látványvilágban lehet gyönyörködni: a történet is legalább annyira megindító. A film három, egymástól független, mégis közös vonásokkal bíró emberi kapcsolatot mutat be: egy fiatal férfinak menyasszonya helyett mást kell feleségül vennie; egy másik fiatal férfi feltétel nélkül rajong egy popsztárért; illetve megismerhetjük egy idős yakuza történetét is, aki rég elveszett szerelmét indul felkutatni.

A film fókuszában az elmúlás, a változás áll, ezért egyértelműen az őszt juttatja eszembe. A rendező, Takeshi Kitano szerint nincs okunk idegenkedni az elmúlástól, a haláltól, ugyanakkor a film megítélése valójában a hozzáállásunktól függ: a felismerés talán saját magunknak is meglepetést okozhat.

Írta: Burkus Brigitta 

Nap nap után (2018)

A Nap nap után című filmet a megjelenésekor láttam a moziban. A film az azonos című regény feldolgozása, melyet már korábban olvastam és egyszerűen elvarázsolt,  ezért dobogó szívvel ültem be a vörös fotelbe: végre képernyőn is láthatom ezt a lenyűgöző történetet.

A film egy lélekről szól, aki minden nap másik ember testében ébred, és megpróbálja megélni ennek az embernek egy szürke hétköznapját. A magát csak „A”-nek hívó személy egy nap találkozik Rhiannonnal: neki végre el meri mesélni a titkát, s ezután szoros kapcsolat alakul ki köztük.

Kép: port.hu

Ez a feltétel nélküli kapcsolat a legcsodálatosabb a filmben. „A” minden nap máshogy néz ki: egyszer fiú, máskor lány, kövér vagy vékony, szőke vagy barna, Rhiannon mégis képes őt ugyanúgy szeretni és becsülni. A történet képes rávilágítani, milyen sokszínűek és egyediek az emberek, még ha teljesen átlagosnak is tartjuk saját magunkat. Ez a film kiváló egy őszi, esős délutánra: akár barátokkal, párunkkal vagy csak egyedül megnéznénk egy elgondolkodtató, mégis egyszerű filmet.

Írta: Rudolf Alexa

Édesek és mostohák (1998)

Mi a teendő, ha folyamatosan a volt feleség és tökéletes anya árnyékában kell élnünk, sőt pótolni őt, és nevelni a hevesen ellenálló gyerkőcöket? Az Édesek és mostohák című filmben Chris Columbus tökéletesen bemutatja egy már felbomlott család drámáját. A gyerekeknek nemcsak szüleik válását kell feldolgozniuk, hanem az új anyuka szerepben nem éppen jeleskedő Isabelt is el kell fogadniuk. Jackie, a súlyos beteg anya ráadásul Isabelre bízza gyermekei jövőjét. Isabel szerepében Julia Roberts tündököl, Susan Sarandon pedig csodálatosan vitte képernyőre az édesanya karakterét.

A természetben felvett jelenetek, az idő múlását reprezentáló időjárás, valamint a téli montázsok tökéletesen hozzák az őszi hangulatot és a ráhangolódást a karácsonyra. A komoly üzenetű film mindeközben humoros fordulatokat is tartogat. Az alkotás ugyan több, mint húszéves, mégis mai napig időtálló értékeket tartogat a nézők számára. Ajánlom ezt a filmet mindenkinek, aki egy nem mindennapi történetet bemutató, élvezetes drámát keres egy esős, őszi estére.

Kép: justwatch.com

Írta: Hegedüs Kata