A Velencei Karnevál minden évben óriási turisztikai forgalmat hoz a városnak. Ilyenkor az utcák és a csatornák is valóságos színpaddá változnak, ahol egy álarcos hirtelen felbukkanása a semmiből nem meglepő. De vajon honnan ered a karnevál hagyománya? Melyek a legrégebbi figurák? És mik a legkedveltebb farsangi édességek?
2021.02.13. Írta: Belayane Najoua, borítókép: saját kép
A “carnevale” szó a latin “carnem levare”-ből származik, ami azt jelenti, hogy elhagyni a húst. A karnevál időszaka Húshagyókedden kezdődött, amikor megkezdődött a Nagyböjt időszaka.. Fénykora a hetedik században volt - ekkor az ünneplés december 26-án kezdődött és a Húshagyókedden ért véget. Ebben az időszakban Velence összes utcája, macskaköve és csatornája színpaddá változott, ahol bármi megtörténhetett.
Eleinte a Karnevál nemcsak sok színes álarcos embert jelentett, hanem egy időszakot, mikor eltűntek a merev különbségek a társadalmi rétegek között, a nemi egyenlőtlenségek, a vallási különbségek, és mindenki azzá válhatott, akivé szeretett volna.
A modern velencei karneválnak is régre visszanyúló gyökerei vannak, hiszen az első hivatalos dokumentumot, amely mai formájában publikus ünnepként említi meg, 1296-ban adta ki Velence kormányzója. 1271-ből már olyan iratokat is találtak, amik a kézműves bódékban árusított álarcokról írnak.
Színház az egész világ
Az első álarcok és karneváli személyiségek a Commedia dell’arte nevű rögtönzött színjátékból származnak. A Commedia dell’arte előadói vándorszínész-társulatok voltak, akik Franciaországot, Spanyolországot és Itáliát is meghódították. A vándorszínészek előre megírták a cselekményeket, de a dialógusokat nem - az előadók minden alkalommal rögtönözték a párbeszédeket, így soha nem adták elő pontosan ugyanazt a műsort. Az egyes párbeszédek hossza a közönségtől függött: ha a nézők inkább a szerelmes, szentimentális részeket élvezték, akkor a színészek azokat hosszabbították meg, ha pedig a vicces, komikusabb részek voltak a népszerűek, akkor azokra helyezték a hangsúlyt.
A mai karneváli álarcok egy része is a Commedia dell’arte-ből eredeztethető. Az egyes szereplők változhattak - vidékről vidékre, társulatról társulatra -, de néhány figura állandó volt.
Arlecchino: velencei eredetű figura, aki színes ruhákat hord, mindenbe beleüti az orrát, és akaratlanul is problémákat okoz.
Colombina: az ő eredete lényegtelen a történetek szempontjából, mert olyan általános jellemzői vannak, mint a ravaszság, kedvesség és a bölcsesség. Egyike a kevés női szereplőnek, és romantikus lévén a szerelmesek segítője.
Pantalone: északi szereplő, idős zsugori kereskedő. Mindig csak panaszkodik és szidja a világot, mindeközben beképzelt és öntelt, “capitanonak’ hiszi magát.
Capitano: a déli régiókból származó karakter tipikus nőcsábász, szájhős, aki az élettörténeteivel próbálja meg lenyűgözni az embereket, és elcsábítani a hölgyeket.
Pulcinella: a másik legismertebb déli szereplő, aki Colombinával ellentétben csúnya, púpos és gonosz figura, és a fél arcát eltakaró maszkot hord.
Modern karnevál és a turizmus
A velencei karnevál a tizenhetedik században tett szert nemzetközi hírnévre, amikor fellendült a turizmus, és egyre több külföldi utazó jött megcsodálni a pár hétig tartó mulatságot. Manapság már érdeklődők ezrei mennek Velencébe, hogy egy-két napon keresztül sétálgassanak a beöltözött emberek között, miközben felfedezik a lagúnák városát.
A pár hetes mulatság alatt vannak kiemelt események is, amik még inkább vonzzák a látogatókat.
Mária Ünnepe (Festa delle Marie): a feledésbe merült ünnepet 1999-ben elevenítették fel újra: a Szent Márk téren felsorakozik tizenkét Máriának öltözött hölgy, és zenészekkel, zászlósokkal kísérve körmenetet tartanak. A körmenet után kiválasztják az év Máriáját, aki egy értékes díjjal térhet haza.
Volo dell’Angelo vagy Volo della Colombina: a Karnevál második vasárnapján az előző év Mária Ünnepének győztese a Campanile toronyból a levegőbe emelkedik és egy zsinóron keresztül átcsúszik a Dózse-palotába, miközben a Szent Márk téren emberek ezrei figyelik a lebegő, jelmezes figurát.
Minden, mi szem-szájnak ingere
Az olasz konyha az egyik legismertebb és legsokszínűbb a világon, így a karneváli időszakban sem szűkölködik a finomabbnál finomabb receptekben. Íme három hagyományos édesség, amit a velencei karnevál alatt biztosan megtalálsz a cukrászdákban.
Frittelle: kis, gömb alakú fánkok, melyeket vaníliakrémmel, csokikrémmel, vagy esetleg mogyoró ízű töltelékkel tölthetnek meg. A hagyományos velencei frittella töltelék nélkül, fenyőmaggal díszítve készül.
Galani: ennek az édességnek is különböző változatai vannak - attól függően, hogy éppen melyik régió hagyományai szerint készül. A velencei recept szerint könnyű tésztából, hosszúkás alakra nyújtva sütik; a magyar csöröge fánkra hasonlít.
Castagnole: ezek a kis fényes, cukorral bevont golyók sokszor vannak megtöltve nutellával, vagy lekvárral. A gesztenyékre hasonlító - a neve is kis gesztenyéket jelent - édesség receptje pofon egyszerű és gyorsan elkészíthető.
