Munkavállalói élmény, elköteleződés, szervezeti tanulás és belső kommunikáció: ezeket támogatja a Blue Colibri startup fejlesztése. Az alapító Fulai Viktóriának van tapasztalata a területen, hiszen egyetemi diákszervezet közösségi alelnöke és HR-tanácsadó is volt, a kettő között pedig a vállalati hierarchia minden szintjét megjárta. De mi kellett neki ahhoz, hogy sikeres vállalkozó legyen?
2021.03.25. Írta: Kristóf Benjámin
A karriertervezés fontossága egyre korábban és egyre fontosabb szerepet kap a hallgatók életében. Az alapszakot követi a mester, szakosodunk, tanulunk, gyakornoki munkát vállalunk vagy vállalkozásba kezdünk, és igyekszünk folyamatosan bővíteni a látókörünket, hogy minél szélesebb eszköztárral legyünk képesek helytállni a velünk szembejövő kihívások során. Előfordulhat azonban, hogy az embert váratlan befolyásoló tényezők érik, tudatosan vagy megérzésből új utakat próbál ki.
Fulai Viktória, a Blue Colibri Appot fejlesztő startup társalapítója is hosszú utat tett meg a HR-tanácsadás, a belső kommunikáció és a szoftverfejlesztés területéig.
Sikeréhez pedig egy váratlan fordulat is szükséges volt, ami a diákszervezetezés során szerzett tapasztalatokból indult.
A vele készített interjú során a hallgatói életből való kilépés megannyi izgalmas vetületére láthat rá az ember a karrierváltástól a kezdeti munkavállalói élményeken keresztül egészen a vállalkozói attitűd kialakulásáig.
HR-tanácsadóból szoftverfejlesztő cég alapítója lettél. Milyen folyamat vitt ilyen, kezdetben ismeretlen vizekre?
HR-tanácsadóként dolgoztam jó ideig, több évet ebből magánvállalkozóként is, amely során megismertem az alapítótársam, akivel számos közös projekten keresztül tapasztaltuk, hogy vállalati szinten rendre ugyanazok a problémák okoznak nehézségeket. A belső kommunikációs problémák alapjában rengették meg számos vállalkozás működését, szervezeti mérettől függetlenül. Úgy éreztük, hogy ezen első lépés megoldása vezetheti igazán sikerre a különféle specializált – egy adott kérdés megoldására fókuszáló – tanácsadói projekteket.
2018-ban jött az ihlet, amely már akkor szoftveres alapokon nyugodott. Nagyon sok munkát beletettünk a kezdeti csapattal, így 2019-ben már el is indulhatott az alkalmazás első verziója, amely a HR-es kapcsolatokon keresztül két vállalkozás esetében már implementálásra is került. A kezdeti kisebb sikereket követően sikerült befektetést is szereznünk, így felgyorsulhatott a fejlesztési és terjesztési folyamat. Sokat segített, hogy több startup innovációs díjat is sikerült megszereznünk. A piac fogadtatása pozitív volt, 2019 végén pedig még nem is tudtuk, hogy mi vár ránk a közeljövőben.
A Blue Colibri App az első magyar fejlesztésű elköteleződést, szervezeti tanulást és belső kommunikációt támogató felület. Egyszerű, hatékony, mérhető platform, mobil és desktop verzión egyaránt. Támogatja a munkavállalók elérését és a velük történő kommunikáció gördülékenységét számos olyan testreszabható funkción keresztül, mint például az eseménynaptár, a vállalati hírfelület, a dokumentumtár vagy épp a digitális onboarding és e-learning.
És akkor jött a koronavírus, igaz? Hogyan hatott ez a vállalkozásra?
Ahogy az várható volt, a mi esetünkben pont fordítva sült el a megváltozott helyzet. A digitális átállásra kényszerített vállalatok számára még jobban megugrott a gyors és biztos szervezeti kommunikációs módszertan iránti igény. 2020-ban így nagyot nőtt a partnereink száma, új befektetést kaptunk, és az országhatárokat átlépve külföldi terjeszkedésbe kezdtünk.
Mostanra több mint 60 ügyfél számára fejlesztünk több nyelven elérhető applikációt, legnagyobb örömömre immáron egy 18 fős, folyamatosan bővülő csapattal.
A vállalkozás alapításának szikrája hogyan jön? Milyen attitűd szükséges hozzá? Ez mindenkiben megvan?
Szerintem ezt nem lehet tanulni, nagyban függ viszont a közegtől, amiben az ember szocializálódik. Eredetileg ugyanis nagyon távol állt tőlem a vállalkozói szerep, a diákszervezeti féléveim során viszont a siker és a kudarc ízét is megtapasztalhattam. Első kézből éreztem, milyen az, ha rajtam múlnak egész projektek, ha nincs felettesem, és senki sem mondja meg a tutit, sőt még csak kérdezni, segítséget kérni sem tudok valamely főnökömtől. Az egyetemi évek leghasznosabb tapasztalatait mind a diákszervezeti közeg hozta el számomra.
Nagyon fontos, hogy milyen emberekkel veszi körül magát az ember, főleg ebben a kritikus, fejlődésre fogékony időszakban.
Akik nem nyitottak semmilyen hallgatói közösség felé, inkább biztonsági játékosok voltak. Nem mertek váltani, tenni a saját jövőjükért. Tapasztalataim szerint sokkal nehezebb helyzetben találták magukat az egyetem elvégzését követően. Utólag külön öröm, hogy az egyetem után sem távolodtam el a diákszervezetektől. Mielőtt vállalkozói karrierútra léptem, felvettek egy nagy multi vezetőképző programjába, amit csak a barátokkal közös “szerelemprojekt” miatt utasítottam vissza. Lehet soha nem is vállalkoztam volna, ha akkor és ott nem vagyok olyan elfoglalt.
Már az egyetemi éveid alatt diákszervezeti alelnök voltál. Hogyan vezetett az utad a Corvinusra?
Mesterszakra érkeztem a Corvinusra, egészen pontosan Vezetés és szervezésre. Az alapszakot a Szegedi Tudományegyetemen végeztem Pénzügy és számvitelen, ezután a mestert a kontrolling szakirány miatt választottam. Szegeden már részt vettem az ottani Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) működésében, így a Corvinuson sem volt kérdés számomra, hogy csatlakozzak a helyi MKT szervezetbe.
Itt történt első és legmeghatározóbb találkozásom a HR-rel, amely – most már jól láthatóan – óriási befolyással volt a szakmai jövőmre.
A Corvinuson működő MKT, amelybe Viki is csatlakozott 2016 nyarán, teljes átalakuláson ment keresztül, jelenleg Budapest Business Club (BBC) néven található meg az egyetemen.
A mesterszak alatt már a munka világát is megtapasztaltad. Ezen a téren is értek meghatározó élmények?
Az első gyakornoki állásomat “még pénzügyesként” kezdtem meg. Hamar bebizonyosodott viszont számomra, hogy hosszú távon nem ezzel a területtel szeretnék foglalkozni, főként a monotonitása miatt. A diákszervezetben ezzel egyidőben már HR alelnöki pozíciót láthattam el, ahol a szakterület számtalan szegletébe belekóstolhattam.
Minden új volt, és nagyon élveztem, hogy az összes feladatot, projektet élesben próbálhattam ki. A feladatok nemcsak óriási élményt szereztek nekem, hamar sikereket is elértem bennük, így harmadik félévemre a szakirány- és a munkahelyváltás mellett döntöttem.
A mesterszakon emberierőforrás-menedzsment és szervezetfejlesztés szakirányon, munkavállalóként pedig az employer branding területén folytattam.
Számos munkahelyen kipróbáltad magad, mire a vállalkozás mellett döntöttél. Mi befolyásolta az egyetem utáni karriered?
Így utólag nagyon szerencsésnek gondolom, hogy az általános vállalati hierarchia minden szintjét megjártam. Dolgoztam gyakornokként, félállású, junior, majd senior teljes állású munkavállalóként, jelenleg pedig cégvezetőként kell helytállnom, így minden pozícióból kezelhettem az éppen felmerülő problémákat, ami nagyon sok tapasztalatot adott. Már az egyetemi évek alatt is több HR-hez kapcsolódó – először gyakornoki, majd teljes állású – munkám volt.
Az employer brandinget követően a HR-tanácsadásban dolgoztam munkavállalóként, majd egyéni vállalkozóként. Fontos megjegyeznem, hogy a diákszervezeti szférát aktív tagságomat követően sem hagytam el. A “dsz-es” barátokkal ugyanis a fejünkbe vettük, hogy az általunk megtapasztalt diákszervezeti élményt jó lenne minél több hallgató számára elérhetővé tenni, így a munka mellett heti rendszerességgel támogattunk, segítettünk, mentoráltunk egyre több diákszervezetet, idővel a Corvinusról kilépve egyre több egyetemen.
Mik a jövőbeli tervek? Szerinted merre halad a Blue Colibri?
Az egyik legnagyobb felismerés az volt, hogy a HR alapokra mostanra egy nagyon meghatározó IT-vonulat épült. Az egyre növekvő számú ügyfeleknek egy stabil informatikai szolgáltatást kell nyújtanunk, így a megfelelő szakmai háttér folyamatos fejlesztése működésünk elengedhetetlen kulcsává vált. A külföldi terjeszkedés a jövőben is központi szerepet játszik majd, illetve a szolgáltatási palettánk folyamatos fejlesztése, a tapasztalt igények megfelelő, testreszabható ellátása is. A méretbeli dinamikus növekedés a jövőben számos – a szervezet és munkafolyamatainak kialakításával kapcsolatos – kihívás elé állít majd minket.
Mit ajánlanál a hozzád hasonló ambíciókkal rendelkező hallgatóknak?
Még az egyetemről megmaradt egy mondat, amit mindig mondtunk.
A szorgalom legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nem elég szorgalmas.
Ez így utólag tényleg igaz. Nálunk a diákszervezetben mindig az került vezetői pozícióba, aki a legtöbbet beletette. Mindig az volt a mondás, hogy aki a legtöbbet beleteszi, az fogja tudni a legtöbbet kivenni. Vállalkozóként ez hatványozottan igaz, hiszen itt tényleg minden rajtunk múlik. Ha nem csinálunk semmit, akkor egészen biztosan nem lesz semmi. Itt minden rendszert magunknak kell felépíteni.
Nagyon frusztráló tud lenni a vállalkozás, szerintem kell hozzá egy bizonyos gondolkodásmód. Minden hallgatónak azt tudom ajánlani, hogy ezt a mentalitást sajátítsa el. Ismerje meg és próbálja ki saját magát minél több helyzetben.
Én visszatekintve egészen biztos vagyok benne, hogy óriásit dobott a karrieremen a diákszervezeti munka, és számos, jelenleg is közeli barátot köszönhetek neki. Ez egy olyan lehetőség, amivel mindenképp élni kell.
