A Földön nagyjából ezerötszáz vulkán található, amiből közel hétszázötven volt aktív az elmúlt pár száz évben. Az egyik ilyen a La Soufrière vulkán, amely áprilisban tört ki a karibi térségben. Habár a helyi vulkanológus, Robertson meg tudta akadályozni, hogy a kitörés több ezer ember életébe kerüljön, a természeti katasztrófa hatása még korántsem ért itt véget.

2021. 06. 14. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Pexels, Pixabay

Richard Robertson gyerek volt, amikor testközelből látta élete első vulkánkitörését. Ez a gyerekkori élmény olyan nagy hatással volt rá, hogy eldöntötte, vulkanológusnak tanul. Egész életét a vulkánok megfigyelésére és kutatására tette fel. A rengeteg tanulás, munka és kitartás tavaly decemberben vált sorsfordítóvá: Robertson több ezer ember életét mentette meg.

Több mint 40 év után ekkor mutatta az aktivitás első jeleit a szülőhelyén, a Karib-térségben található La Soufrière. A kitörés nem kapott nagy médiafigyelmet, mivel csupán egy lassú lávadóm kezdett kitüremkedni a vulkán kráterében. A folyamat egészen április elejéig tartott, míg a lávadóm több millió köbméter nagyságúra duzzadt. Március végén aztán Robertson szokatlan földrengésjeleket észlelt. Egyre gyakoribbak és erőteljesebbek lettek,  mígnem április hetedikén a vulkánból gázok szivárogtak fel. Ekkor Robertson már tudta, hogy a robbanásos kitörés bármikor elindulhat, ezért vörös jelzést adott ki, és rögtön megkezdődött a vörös zónában élő több mint húszezer ember evakuálása.

La Soufriére, a szunnyadó vulkán

Két hónappal ezelőtt, azaz április 9-én kezdődött el a robbanásos kitörés a karibi Saint Vincent északi részén. Az óriási hamufelhő sötétségbe burkolta a Budapestnél is kisebb szigetet, ahol ennek hatására az áramellátás megszakadt. A La Soufriére nem sokszor tört ki a történelem során, ám ilyenkor akár hetekig is eltarthatott a folyamat. 1902-ben is hasonlóan indult a vulkánkitörés, de akkor a pontos előrejelzések hiánya miatt 1700 ember halt meg. Ez a tragédia alapjában változtatta meg a vulkáni megfigyelésre vonatkozó felfogást, és indította el a folyamatos monitorozást lehetővé tevő vulkánobszervatóriumok kialakítását. Az 1902-es La Soufrière nemcsak emberéleteket követelt: elpusztította a karibi őslakos kultúra utolsó maradványait is. 

A mostani kitörés hatása

Habár a La Soufriére a Föld másik felén található, egy-egy ilyen méretű robbanásnak jelentős hatása lehet akár globálisan is. Nemcsak a légi forgalmat állíthatja meg, de maradandó változást is okozhat a Föld klímájában és a közösség életében. A robbanással és annak következményeivel kapcsolatos kutatások jelenleg is zajlanak, de néhány eredményt már nyilvánosságra hoztak. 

Habár Robertsonnak hála az evakuálás időben elkezdődött, voltak olyan lakók, akik az utasításokat figyelmen kívül hagyva bent maradtak a veszélyzónában. Közülük összesen 127 embert kellett evakuálni az egyik vulkánközeli közösségből, nekik a környező szigetek, St. Lucia, Grenada, Barbados és Antigua adtak otthont. Május 31-ig körülbelül 3900 ember maradt ideiglenes otthonokban.

Azok, akik a vulkánhoz legközelebb eső vörös zónákban élnek, még nem tudnak hazatérni, mások a hamu és a törmelék miatt rekedtek menedékházakban.

Bár halálesetekről és sérülésekről nem számoltak be a hatóságok, a vulkáni hamu nagyobb törmelékszemcséi a környezetet és a házakat is károsítják. A sziget mezőgazdasága óriási károkat szenvedett: a növényeken képződött hamuréteg megakadályozza, hogy a növények napfényhez és tápanyaghoz jussanak, miközben az állatok nem jutnak megfelelő mennyiségű jó minőségű ételhez és vízhez. Az emberek az evakuálással megmenekültek, de az állatoknak nem volt más lehetőségük, mint maradni és kivárni a katasztrófa végét.

Nemzetközi segítség

Több szervezet, köztük az ENSZ és az UNICEF is gyűjtött segélyeket, hogy támogassák a robbanás miatt hajléktalanná vált embereket és hozzájáruljanak a terület újjáépítéséhez.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 29,2 millió dolláros (közel 9 milliárd forintos) finanszírozási felhívást indított kifejezetten az alapvető szükségleteknek kielégítésére. A legsúlyosabban érintett területek a víz, a higiénia, a menedékház és a lakhatás, a tisztító munkálatok, valamint az élelmezésbiztonság és a mezőgazdaság.

A tisztító munkálatok és a károk felmérése még mindig zajlik. Nem tudni, hogy pontosan mennyire károsult a sziget ökoszisztémája, de az biztos, hogy Robertsonnak hála több ezer ember menekült meg.