Az étkezésből származó környezetterhelés jelentős részét adja az ökológiai lábnyomunknak. A legegyszerűbb megoldás a hús- és tejfogyasztás csökkentése lenne, de több tényező is nehezíti az átállást. A jövő mégis ebbe az irányba mutat, amelyért a fiatalabb generációk egyre nagyobb arányban tesznek is. 

Írta: Kovács Máté, Borítókép: Pexels

A Hónap témája projekt zárócikkében Szöllősi Réka élelmiszeripari elemző, fenntarthatósági és kommunikációs tanácsadó segítségével járt utána a fenntartható élelmiszeripar kihívásainak Berezvai Zombor, a Corvinus Marketingmenedzsment Tanszékének adjunktusa és Kovács Máté, az egyetem hallgatója és kommunikációs munkatársa. 

Az étrendünk az élelmiszertermelésen keresztül jelentős hatással van a környezetre. Gyakran azonban figyelmen kívül hagyjuk, hogy étkezési szokásaink mennyire fontos szerepet játszanak a fenntarthatóság szempontjából is. A Globális Északon, beleértve Magyarországot is, túl sok állati eredetű élelmiszert fogyasztunk, ami nem csak az egészségünkre nézve lehet káros, hanem környezeti (és állatjóléti) problémákat is okoz. 

Az átlagos, egy főre eső ökológiai lábnyom csaknem 40 százalékát adja az étkezésből származó környezetterhelés az Európai Unióban egy 2018-as kutatás alapján, de Magyarországon is 30 százalék körül alakul ez az érték Szöllősi Réka élelmiszeripari elemző szerint. Ez nagyobb, mint akár az utazás, akár a lakhatás, akár az energiafelhasználás ökológiai lábnyoma. 

„Európaiként az étkezésen keresztül tudnánk a legkönnyebben csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat, valamiért mégsem beszélünk annyit róla” – mondja Réka. „Mondhatni tabutémáról van szó. Senki ne szóljon bele abba, hogy mit eszünk. Pedig olyan nagy hatása van az agráriumnak a szén-dioxid-kibocsátásra és a biodiverzitás csökkenésére is a területhasználat miatt, hogy enélkül nem fog menni a fenntarthatósági célok elérése.” Fenntarthatósági szempontból összességében azt lehet mondani, hogy az egyes élelmiszerek környezeti hatását elsősorban az befolyásolja, hogy milyen mezőgazdasági módszerekkel, mekkora területen, mennyi víz és egyéb inputok felhasználásával állították elő. A csomagolás és a szállítás szerepe ezekhez képest csekélyebb jelentőségű. 

Az állati eredetű termékek, például a hús- és a tejtermékek nagyobb ökológiai lábnyommal rendelkeznek, mivel az állattenyésztéshez nagy területigény és jelentős erőforrások szükségesek. Miközben Magyarországon 80 kilogramm körül van az éves átlagos húsfogyasztás személyenként, addig a WHO szerint ennek a számnak 30 kilogramm körül kellene lennie. A nagy húsfogyasztó országokban ez a szám 100 kilogramm felett van, a globális átlag 50 kilogramm körül alakul, de vannak olyan országok, például Ruanda vagy India, ahol mindössze 4-5 kilogramm/fő/év a fogyasztás. 

„Magyarországon tehát a fenntartható étrendnél nagyon leegyszerűsítve azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan tudjuk legalább egy picit csökkenteni az állati eredetű ételek arányát” – véli a szakértő. 

A váltást társadalmi és kulturális tényezők is nehezítik 

Az étkezésünkben számos társadalmi és kulturális tényező befolyásolja döntéseinket. Az étkezési szokásaink gyermekkorunktól kezdve alakulnak, és az otthoni környezetünkben és a hagyományainkban is meghatározók lehetnek. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az őseink mit ettek azon a földrajzi területen, ahol élünk. A fenntartható étrend kialakításában tehát nemcsak a környezeti tényezők, hanem a társadalmi és kulturális szempontok is szerepet játszanak. 

„Amikor fenntarthatóságról beszélünk, akkor már eleve többféle fenntarthatóság van. Az élelmiszerrel kapcsolatban is lehet a kultúra vagy a családi hagyományok fenntartásáról beszélni. Van, akinek a társadalmi, van, akinek a gazdasági, míg másnak a környezeti fenntarthatóság a fontos. A cél az lenne, hogy a helyi, lokális viszonyoknak megfelelően e három láb kiegyensúlyozott elegyét alakítsuk ki, amikor fenntartható étrendről beszélünk” – mondja Réka. 

A kulturális tényezők mellett az egészséges étkezésről vagy az ezzel kapcsolatos hiedelmekről sem feledkezhetünk el. „Nagyon nehéz egy-egy élelmiszerről vagy táplálkozástípusról bebizonyítani azt, hogy az jó vagy rossz. Nehéz olyan kísérletet végezni, melyben hosszú időn keresztül egy viszonylag nagy létszámú embercsoport ugyanazt eszi, és ráadásul az egyéb körülményeik is lehetőség szerint hasonlók, hiszen a táplálkozás mellett például az alvás, a testmozgás vagy a káros szenvedélyek is szerepet játszanak az egészségben” – véli a szakértő. Az viszont összességében kijelenthető, hogy túl kevés zöldséget, gyümölcsöt, hüvelyeseket és teljes kiőrlésű gabonát eszünk. Ezért is lenne fontos, hogy a húsfogyasztásnak legalább egy részét növényi alapú étrenddé alakítsuk át.  

Az átállásnál az ár szintén gyakran jelenik meg szempontként, Réka szerint ebben az esetben a rövid és hosszú távú gondolkodás dilemmája merül fel. „Nagyon érdekes, hogy amikor az étrendről beszélünk, valamiért nem ugyanúgy gondolkodunk, mint amikor egy autót vagy házat veszünk. Vagy amikor veszünk egy futócipőt, senkinek nem az jut először eszébe, hogy megveszem a legolcsóbbat, mert tudom, hogy hosszabb távon nem feltétlenül használhatom olyan sokáig, és a térdemnek sem tesz jót. Az étrendben is ugyanígy kell gondolkodni: a hosszú távú hatásokat is mérlegelni kell, mert hiába olcsóbb egy étrend, ha később költséges egészségügyi problémákat okoz.”  

A szakértő szerint nincs egyértelmű ok-okozati összefüggés az ár és a fenntarthatóság között sem, vagyis nem feltétlenül drágább növényi alapon étkezni annál, mintha jó minőségű állati eredetű ételeket vennénk. 

Ha mégsem szeretnénk teljesen elhagyni a hústermékeket, akkor is van lehetőség csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat. „Az is lehetséges megoldás, ha az állatok között ugrálsz, tehát marha helyett sertést, sertés helyett csirkét, csirke helyett tojást eszel. Ezzel már önmagában csökkented a lábnyomod, és ha még az adagokat is csökkented, akkor még többet tettél a bolygó érdekében” – mondja Réka. Forrás: Pexels

Ha meg is lenne a megoldás, akkor jön a politika 

Azzal kapcsolatban egyelőre nincs egyetértés, hogy hogyan kellene a mezőgazdaság működését úgy átalakítani globális és lokális szinten is, hogy az fenntartható legyen. „Az egyik álláspont szerint egyre mohóbbak vagyunk, így nem elképzelhető, hogy a kereslet változzon. Ezért a kínálatot kell úgy alakítanunk, hogy hatékony és környezetbarát legyen a termelés” – mondja Réka. „Ez egy növekedéspárti, tudományban bízó kapitalista megközelítés, ami nagyon tetszik a politikának és a vállalatoknak is, hiszen viszonylag keveset kell változtatni hozzá a jelenlegi struktúrákon.” 

A másik álláspont szerint a keresletet kell befolyásolni. „Eszerint arra kellene törekednünk, hogy az embereket megtanítsuk arra, hogy kevesebb és jobb minőségű húst vagy más állati terméket vásároljanak, és fogyasszanak több zöldséget, gyümölcsöt, hüvelyeseket és teljes kiőrlésű gabonát.” Ehhez a támogatási rendszereket is úgy kellene összeállítani a szakértő szerint, hogy az állattenyésztés helyett a növényi alapú termékek felé mozdítsa el a keresletet és a termelést. 

A harmadik megközelítés alapja, hogy a Föld globális ellátásának egyik végpontján óriásvállalatok állnak, az ő kezükben van az alapanyagtermelés, a vetőmagtermelés, a műtrágyagyártás és a növényvédőszer-gyártás is. A másik oldalon az élelmiszer-kiskereskedők állnak, ami egy szintén nagyon koncentrált piac. „A hatalmi viszonyok annyira eltolódtak, hogy a kiskereskedelem irányítja, mit eszünk. Az élelmiszergyártók valójában nekik árulják az élelmiszereket és nem a fogyasztóknak” – mondja a szakértő. 

Eszerint a megközelítés szerint a hatalmi viszonyokat kellene helyreállítani. „Megszűnne az a helyzet, hogy miközben 800 millió ember éhezik, egyre többen kórosan túlsúlyosak vagy elhízottak, és a globális élelmiszertermelés jelentős része néhány kézben összpontosul. Lokálissá kellene tenni ismét a termelést, ami a környezeti problémák mellett a társadalmi szolidaritás kérdésére is választ adna.”  

A megoldás persze nem jön egyik napról a másikra. „Az uniós agrártámogatási rendszer hosszú évtizedek óta úgy van felépítve, hogy az alapanyagtermelőket és ezen belül főképp az állattenyésztéshez kapcsolódó mezőgazdasági szakágazatokat támogatja. Globálisan egymilliárd ember él az állattenyésztésből, tehát ez egy nagyon érzékeny kérdés, erős politikai akarat kellene ahhoz, hogy a jelenlegi status quo változzon. Ha hirtelen szeretnénk változtatni, azzal rengeteg ember megélhetését kérdőjeleznénk meg, erre a problémára előbb választ kell találni” – mondja Réka. Emellett pedig az elmúlt években elindult az állati termékek előállítóinak lobbitevékenysége is, nagy erőket fordítanak arra, hogy megvétózzák a piaci és szabályozási változásokat. Forrás: Pexels

Egyre inkább ez a jövő, ahogy egyre fontosabb fogyasztói csoporttá válnak a fiatalabb generációk 

Bármelyik megoldás, vagy akár ezek kombinációja lesz is a befutó, a szabályozás fontossága mindegyikben közös pont. Az Európai Uniós jogalkotásában egyre inkább megjelenik a fenntarthatóság kérdése is. „A tagállamok elfogadták, hogy fenntarthatóbb étrendre kell átállnunk, ami azt jelenti, hogy nagyobb mértékben növényi alapú, rövidebb ellátási láncokból származó és kevésbé feldolgozott élelmiszereket kell termelnünk”. 

A szakemberek már dolgoznak egy olyan átlátható osztályozási rendszeren, ami a háztartási gépek energiabesorolásához hasonlítana, a termékeken a tápanyagtartalom mellett azt is feltüntetnék, mennyire fenntartható a termelésük. Azt azonban nehéz meghatározni, milyen ökológiai lábnyomot hagyott egy termék a teljes életcikluson keresztül. „Honnan tudod például azt gyártóként, hogy a csomagolást hová dobja a vásárló? Végső soron a fogyasztók kezében van egy csomó döntés: hova teszi a hulladékot, hogyan főzi meg az ételt, kidobja-e a maradékot a kukába vagy komposztálja. Ez egy végeláthatatlan történet, de mégis azt gondolom, hogy ez lesz a jövő, hamarosan block chain technológiával fogjuk leolvasni az adatokat a termékekről.” 

A szakértő szerint az elmúlt időszakban a kereskedelem is ebbe az irányba húzza az előállító cégeket, a kereskedelem pedig a fogyasztói magatartást méri. Ezért is fontos az, hogy vásárlás során milyen termékeket választunk. „Egyik nagy élményem volt, hogy a Magyar Természetvédők Szövetsége a Közétkeztetők Szövetségével szervezett versenyt 7-12 éves gyermekeknek azzal a témával, hogy népszerűsítsék az ötletet, hogy az iskolában legyen húsmentes nap. Nagyon meglepődtek, hogy 350 csapat jelentkezett. Összességében kétszázezer embert értek el, nagyon sok pályamű érkezett, vagyis igenis van nyitottság a fiatalok részéről” – mondja Réka. 

Emellett hamarosan jön a zöld beszerzési kötelezettség és a fenntarthatósági jelentések készítése is, így a transzparencia iránti fogyasztói igény miatt az élelmiszeripari vállalatok a másik oldalról is kénytelenek lesznek odafigyelni arra, mekkora a lábnyomuk. „Szerintem lesz egy jelentős felfutás, amikor már az X és a Z generáció lesz a fő fogyasztói réteg. 10 év múlva más úton fognak keletkezni, máshogy fognak kinézni az élelmiszerek és jelölési szempontból másfajta információk lesznek rajtuk”. Forrás: Pexels