Mi a különbség a családi és a nem családi vállalatok között? Milyen erőforrásokra, képességekre fókuszálnak a különböző típusba tartozó cégek? Jobb-e az átlagosnál egy családi kézben lévő vállalat? Ezek a kérdések maguktól talán nem fogalmazódnak meg bennünk, viszont ha meghalljuk őket, könnyen felkelthetik az érdeklődésünket. A Családi Vállalatok Központ Tanszék ebben a témában szervezett előadásán Dr. Wieszt Attila és Kárpáti Zoltán Soma beszéltek arról, hogy mennyire fontos az innováció vagy a professzionalizálódás egy családi cég életében, és hogyan fejlődhetnek ezek a vállalatok ilyen meghatározó területeken.
Írta: Tóth Valter, Borítókép: hellovidek.hu
„A családi vállalatok nem innovatívak” – ezzel a klisével indította előadását Dr. Wieszt Attila, a Vezetéstudományi Intézet tudományos munkatársa. A szigorúan tudományos kutatásokon alapuló prezentációban arról beszélt, hogy habár a magyar családi (és nem családi) cégek innovációs képességei alulmúlják külföldi riválisaikat, az mégis egy hamis mítosz, hogy a családi vállalatok rossz innovátorok. Tény, hogy az utóbbiaknál kevesebb a szabadalmaztatás, ez viszont azért lehet, mert az ilyen cégek nem a nagy, „világmegváltó” innovációkban utaznak, hanem inkább kisebb lépésekben újítják eljárásaikat.
Ez a hozzáállás a biztonságra való törekvéssel magyarázható, amit a társas érzelmi viszonyok még jobban felerősítenek. Ez azt jelenti, hogy a családi vállalatokban erősen jelen lévő érzelmi kötődések, kapcsolatok sokkal kockázatkerülőbbé teszik őket vállalkozóként. Ez a befektetés és a vezetés területén is megmutatkozik. A hátrányok viszont sokszor jelentenek egyszerre előnyt is: itt is megfigyelhető, hogy a családi vállalatok hatékonyabbak, mint más társaik, hiszen általában kisebb a fluktuáció, nagyobb a dolgozókban összegyűlő tudás, több az ötlet, gyorsabb a reakcióidejük a fejleményekre. Emellett mélyebbek a külső és a belső dolgozókkal való kapcsolatok, a családi értékek pedig a folytonos megújulás képességét garantálják. Kevesebbet tesznek ugyan a vállalatba, de azt hatékonyabban költik el.
Az egyik leggyakrabban felmerülő probléma hazánkban a családi vállalkozások terén az örökség sikertelen átadása. Ezt a témát ebben a cikkünkben alaposabban körbejártuk. Ennek pszichológiai, emberi és gazdasági okai egyaránt lehetnek. Probléma továbbá a konfliktusok rossz kezelése, a tőkehiány és a cégen belül is megjelenő, innovációt hátráltató családi érzelmek. Erre a megoldások – habár logikusak –, mégsem tűnnek mindenki számára annyira kézenfekvőnek. Az innovációt a családi humán tőke köré kell szervezni, hiszen a központi pozíciójuk lehetővé teszi, hogy gördülékenyebben kezeljék a konfliktusokat, így egyszerűbben ki tudják egyenlíteni a tőkehiányt. Nagyon fontos pont a külső szakember bevonása az innovációs folyamatba. Ez a cég professzionalizálódásában is nagy szerepet játszik. Ezenkívül a vállalatoknak olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek nyitottságot igényelnek, és egyben a tradíciót is megőrzik.
A professzionalizálódás egyik legfontosabb elemeként Wieszt Attila a családi értékek tudatosítását emelte ki, hiszen ha tudjuk, kik vagyunk, mik az alapértékeink, mi a család és mi a vállalat, és hol van a határ e kettő között, akkor el tudjuk őket választani, ez pedig fontos a magas szintű és minőségi működéshez.
Forrás: piacesprofit.hu
Gondoltad volna, hogy az ALDI, a BMW, az Ikea és a Bosch is családi vállalkozás? Sőt, mellettük sok más multi és magyar cég is ebbe a csoportba tartozik, úgymint a Bonafarm, a Béres vagy a Szamos. Viszont az is igaz – főleg a hazai piacon –, hogy a családi cégek nagy része kisvállalkozás. Ennek ellenére ne gondoljuk a „családi” szó hallatán, hogy annak mindenképpen egy kezdetleges, vasárnapi ebédnél is állandóan szóba kerülő kis szervezetnek kell lennie, ahol mindenki mindent csinál. Pont ennek az ellenkezőjét mutatják az előbb felsorolt példák, de a Családi Vállalatok Központja által megfogalmazott definíció is, miszerint „családi az a vállalat, ahol a tulajdonos családtagok a társaság legfontosabb kérdései, ezen belül a stratégia meghatározása felett kontrollt tudnak gyakorolni, aktívan részt vállalnak a vezetésben, és hosszabb távon is családi tulajdonban gondolkodnak.”
A versenyképesség azt jelenti, hogy valamit jobban csinálunk, mint a többiek, emiatt pedig nyereségesebbé válunk. Ehhez nem árt, ha professzionálisabb szintre emeljük a vállalatunkat, azon belül különösen a vezetőt, a munkaerőt, a stratégiát, a külső megjelenést, valamint a család és a vállalat kapcsolatát. Kárpáti Zoltán Soma kutatása rávilágított arra, hogy mik a markáns különbségek egy családi és egy nem családi vállalat között. 111 céget vizsgált, nagyjából egyenlő arányban a két típust. Kirajzolódott, hogy a családi vállalatok általában a „lemaradó” kategóriába kerülnek, kevésbé versenyképesek. Ez azért van, mert – ahogy már említettük is – másra kerülnek a hangsúlyok: az operatív fejlesztés, adatalapú döntéshozatal helyett a kapcsolatépítés és a tudásmenedzsment kerül előtérbe. Azt is láthatjuk, hogy egyenlő arányban volt innovatív a két cégfajta, összességében pedig elmondható, hogy minden kategóriában van lehetőség a fejlődésre.
