Több felmérésből is kiderül, hogy az idős élethez sok esetben társítunk negatív jelenségeket, úgy mint a betegeskedést, a kiszolgáltatottságot vagy akár magát a halált. Ennek ellenére a Baby Boomereknek nevezett generáció – mely hagyományos az 1946-1964 között születettekre vonatkozó kifejezés – jobb fizikai és szellemi állapotnak örvend, mint a korábbi 65 éves kort elért nemzedék. A Kutatók Éjszakáján legújabb felméréseit mutatta be a Corvinus Metafora Műhely ,,Nem csak a húszéveseké a világ - az idős élet metaforái” címmel, melynek eredményei a szépkorúakról alkotott vélekedésünket tárja fel - többek között - idősotthonok elnevezéseiben és logóhasználataiban.
Borítókép: Pexels
„Születésünktől fogva öregszünk, és ez egy teljes mértékben természetes folyamat. A KSH legfrissebb adatai alapján ma Magyarországon minden ötödik ember 65 év feletti. Minden kutatás arra mutat, hogy ez az arány a jövőben növekedni fog, éppen ezért nagyon nem mindegy, hogyan gondolkodunk, vélekedünk az időskorról” – kezdte az előadást prof. dr. Benczes Réka nyelvész, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének vezetője.
Az időskort és az öregedést rengeteg negatív sztereotípia és percepció övezi. Ennek oka, hogy legtöbbször az időskor leépüléssel, betegségekkel, elmagányosodással jár, az elkerülhetetlen vég pedig az elmúlás.
„Nemcsak az időskorral kapcsolatban vannak negatív percepcióink vagy attitűdjeink, hanem az idős emberekkel szemben is. Nagyon sok olyan kutatás látott napvilágot, ami pont arra mutat rá, hogy az idős emberekhez fűződő sztereotípiáink is nagyrészt negatívak” – jelentette ki a tanszék vezetője.
Hogyan gondolkodunk az idősekről?
A kutatások arra mutatnak rá, hogy többnyire inkompetensnek, gyengének, betegeskedőnek látjuk az időseket, akik nem képesek magukat ellátni. Ez a fajta hozzáállás, vagyis a negatív sztereotípiák, amik az idős embereket sújtják, tükröződnek a nyelvhasználatban is. Az is előfordul, hogy a semleges, időskorhoz kapcsolódó szavak pont a negatív sztereotípiák és attitűdök miatt idővel szemantikailag veszítenek semlegességükből és ezek is pejoratívvá válnak.
Azonban mindezek mellett néhány évtizede elkezdődött egy társadalmi diskurzus arról, hogy zajlik egyfajta forradalom az időskort illetően. Az időskort elkezdtük egy kicsit újragondolni, újradefiniálni, és ezt a fajta újragondolást nevezik a szakirodalomban “sikeres öregedésnek,” azaz successful aging-nek. A fejlődő életkörülmények lehetővé teszik, hogy tovább éljünk, és ez a hosszabb élet ráadásul egészségesebben teljen. Ez az úgynevezett “sikeres öregedés” teljesen szembemegy az időskor hagyományosan negatív percepciójával.
Mire utal a sikeres öregedés fogalma?
Peter Laslett szerint a felnőttkort követően egy újabb korszak következik, melyet “harmadik korszaknak” vagy third age-nek nevezünk: ez az az időszak, amikor képesek vagyunk újabb célokat kitűzni és megvalósítani, utazni, kötöttségektől mentesen tanulni, sőt, akár egyetemre is járni. Ennek egy kiváló példája az angolszász országokban a University of the Third Age hálózat (Harmadik Korszak Egyeteme), amely globálisan egyébként több millió tagot tudhat magáénak.
Kik is azok, akik elindították ezt az időskori forradalmat?
Kutatások szerint a Baby Boomer generáció szülöttei kezdték el újradefiniálni az időskort,. Ők azok, akik – dr. Székely Levente szociológus szerint – a második világháborút követően, illetve 1965 előtt születtek. Ők annyira másképp állnak az időskorhoz, annyira újfajta életszemléletet hoztak be az idősödés jelenségébe, hogy 2012-ben Alexander Kalache, korábban a WHO időskori programjának elnöke azt nyilatkozta, hogy soha nem láthattunk még olyan, 65. életévét betöltött csoportot, amely ennyire jól informált, jól szituált, és ennyire jó egészségnek örvend.
A Baby Boomerek új életfelfogása a nyelvhasználatban is visszaköszön. Ezt a jelenséget prof. dr. Benczes Réka egy korábbi kutatásuk alapján mutatta be a közönségnek, melyben megfigyelték a szenior szó használatát a magyar nyelvben. Ennek érdekessége, hogy egyre több olyan kifejezésben fordul elő, ami valamilyen formában aktív vagy produktív időskorra utal. Ilyen például a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kezdeményezése, a Szenior Akadémia, ami hasonló koncepcióval rendelkezik, mint a Harmadik Korszak Egyeteme. Emellett még elterjedtek olyan kifejezések, mint a szenior jóga, szenior örömtánc vagy szenior szerda. Ezekben a kifejezésekben az látható, hogy a szenior valóban előfordul a magyar nyelvben egy olyan újszerű jelentéssel, ami az ausztrál angolban is megtalálható a pozitív sztereotípiákat illetően.
Kép: Budapesti Corvinus Egyetem
Hogyan jelenik meg mindez a képi világunkban?
Az előadás második felében Nagy-Béni Alexandra, a Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi tanszékének tanársegéde arról számolt be, hogy az idős élettel kapcsolatos újrakonceptualizálás vizuálisan is kezd megjelenni. A kutatócsapat ausztrál mintára górcső alá vette az idősgondozó intézmények neveit és logóit. Ami az előbbit illeti, a magánkézben lévő intézményeknél a sematikus elnevezések helyett megjelentek olyanok is, amelyek pozitívan, egyfajta luxusvakáció helyszíneként keretezik az otthonokat, mint például a nyugdíjas wellness apartmanház.
A kutatásból arra is fény derült, hogy az időskori intézmények neveiben szintén visszatérő elemek a természeti jelenségek, azon belül is a természeti ciklusok. Gyakran előfordult a naplemente, mely az emberi élet 24 órás ciklusának az utolsó előtti szakaszát hívja elő az éjszaka bekövetkezése előtt, amely az emberi elmúlásnak, magának a halálnak feleltethető meg, tehát egy negatív keretezéssel találkozhatunk. Azonban sok esetben a nap előtag semlegesebb formát öltött, pl. napsugár, napfény. Ebben az esetben ugyanarról az emberi élet 24 órás ciklusának metaforájáról beszélünk, viszont itt a nap az aktivitást testesíti meg, így itt az aktív szakasz képe idéződik fel fejünkben, amikor adott esetben ennek az intézménynek a nevével találkozunk.
„Sikerült azonosítanunk egy teljesen újszerű fogalmi keretet is, amelyben a tündérmese köszön vissza. Ki ne akarna varázslatos kastélyba vonulni idős korára?” – szegezte a kérdést a közönségnek a tanársegéd.
Ugyanakkor a pozitív hangzású intézményneveket gyakran az elmúlás vagy a kiszolgáltatottság kereteit előhívó logókkal illusztrálják. Képi síkon megfigyelhetőek voltak a bábfigura emberek, egyfajta infantilizációra utalva az idősek körében, illetve a kéz motívuma is, amely a segítségnyújtást és a függőséget szimbolizálja. Emellett fellelhető volt, hogy az emberi élet vizuális megjelenítése növényi motívumként köszönt vissza, úgymint az őszi falevél ábrázolása, mely szintén az élet utolsó előtti szakaszát idézi fel bennünk.
Ez alapján kijelenthető, hogy az újrakonceptualizálás csak korlátozottan jelenik meg: az öregedésről, és magukról az idős emberekről alkotott negatív vélekedés tükröződik a magyarországi idősgondozó intézmények elnevezéseiben és logóhasználati stratégiáiban.
Az életről is így gondolkodnánk?
Dr. Szabó Lilla Petronella, a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék adjunktusa az élettel kapcsolatos konceptualizációról és annak vizsgálatáról nyilatkozott a hallgatóságnak. Kifejtette, hogy a kognitív nyelvészet is hozzájárul az élet megértéséhez, melyet gyakran ábrázolunk értékes tulajdonként, vagy hasonlítjuk játékhoz, küzdelemhez.
„Az élet fogalmának konceptualizálása függ attól, hogy milyen kulturális kontextusban vizsgáljuk az életet; az, hogy milyen kultúrában, nyelvben vizsgálódunk, befolyásolja, hogy milyen gyakorisággal fordulnak elő egyes életfogalmak” – számolt be az egyetemi adjunktus.
Az eredmények erre vonatkozóan azt mutatják, hogy míg például az amerikai angolban az élet sokszor játékként vagy értékes tárgyként jelenik meg, addig a lengyel nyelvben az élet gyakran munka, erőfeszítés, iskola vagy éppen ajándék. A horvát nyelvben pedig megjelenik az élet, mint szerencsejáték, ami egyébként a magyarban és az angolban is tetten érhető.
Hogyan látják a magyarok az életet?
Erre a kérdésre adott válaszként került terítékre prof. dr. Benczes Réka és dr. Ságvári Bence kutatása, amely egy országos reprezentatív felmérés eredményeit közli az élet konceptualizálásáról Magyarországon.
Ebből kiderült, hogy a korosztályok eltérően tekintenek az életre: a 18-24 évesek körében az élet gyakran egy izgalmas utazásként és kalandként jelenik meg. Ezzel szemben a 60 feletti generáció számára az élet inkább a küzdelem és a háború fogalmán keresztül értelmeződik. A fiatalabb korosztályoknál a játékmetafora rendszeresen fordul elő, míg az idősebbeknél ez kevésbé domináns. Ezek a különbségek szemléltetik az életről alkotott képünk változatosságát az életkor és generációk függvényében.
A kutatások arra is rámutatnak, hogy az élet megértése és reprezentációja alakítható, és fontos kérdéseket vet fel az életkép pozitívabbá tételéről és a generációs különbségek kezeléséről egyaránt. Az élet nemcsak egy út, amit bejárunk, hanem az értelmezésünk és a hozzáállásunk eredménye is.
Mit tanulhatunk ezekből a kutatásokból?
Felmerül a kérdés, hogy újraértelmezhető-e az időskor: „Értelemszerűen nemcsak a szüleinkre, nagyszüleinkre kell gondolni ebben a vonatkozásban, hanem akár saját magunkra is. Feltehetjük a kérdést, hogy saját magunknak milyen időskort képzelünk el; olyat, amelyet a függőség fogalmi keretén keresztül ábrázolnak, vagy mi magunk vajon háborúként és küzdelemként szeretnénk megélni az életet idős korunkban?” – zárta le előadásukat dr. Szabó Lilla Petronella.
