A „Vigyázz a metaforádra: Bevezetés a politikai marketingbe és a figuratív nyelvhasználatba” című workshopon Dr. Szabó Lilla Petronella és Utku Bozdag elemezték, hogy hogyan alakítja a metaforikus nyelvhasználat a politikai diskurzust, és hogyan hat a metaforahasználat a köztudatra.

Írta: Orosz Petra, Borítókép: unsplash.com

A metafora használatakor szóban vagy írásban két egymástól különböző, de bizonyos tulajdonságokban egymáshoz hasonló fogalmakat állítunk be egyezőnek, például a politikai választásokat versenyként fogjuk fel. A metafora nem csak az irodalmi nyelvben elterjedt, hiszen a mindennapi és a politikai nyelvhasználatban egyaránt él. A metaforák által tehát mögöttes tartalmat tudunk adni különböző kifejezéseknek, ezáltal árnyalni tudjuk azokat.

Nyelvhasználatunk ezen tulajdonságaira építve az előadók interaktív feladatokon keresztül mutatták be a résztvevőknek a metaforikus nyelvezetet a politikai kommunikációban. Szó volt többek közt arról, hogy az „adózás” „teherként” és a „nemzetek” „házastársakként” való ábrázolása hogyan alakítja a gazdaságról, a politikáról és más közügyekről való gondolkodásunkat.

Az előadás során kitértek arra, hogyan elemzik és kategorizálják a politikai beszédekben elhangzó metaforákat. De miért is van szükség metaforák használatára a hivatalos nyelvben? A metaforákkal absztrakt fogalmakat vagyunk képesek kifejezni, amelyeket nehéz egyszerűen és közérthetően megfogalmazni. Céljuk a legtöbb esetben a meggyőzés, akár a félelemkeltés, azonban fontos szempont az is, hogy mozgósító erővel rendelkezzenek, valamint összefogásra is sarkalljanak. Képesek erős érzelmek kiváltására, komplex politikai és szociológiai kérdések leegyszerűsítésére. Ilyen például Richard Nixon volt amerikai elnök egyik beszédének üzenete az 1960-as évekből: „háború a kábítószer ellen”; vagy George W. Bush volt elnök „háborúja a terrorizmus ellen” a szeptember 11-ei terrortámadások után.

A politikai metaforák továbbá a marketing eszközévé is válnak, hiszen meg kell győzni a választókat a politikai kampányok során. A beszédben elhangzó erős kifejezéseket átveszi a média és a köztudat, ezáltal érzelmi kötődést kialakítva a témához. Az elviekben hozzánk közelebb álló jelölt iránt ezáltal tudat alatt is növekszik a szimpátiánk. 

Utku Bozdag szülőhazájában, Törökországban vizsgálta a bevándorlók megítélését az ország négy legnagyobb médiumát alapul véve. Twitter oldalaikról összegyűjtötte a menekültekről, bevándorlókról, migránsokról szóló metaforákat és ezeket kategorizálta. Érdemes kiemelni a legtöbbször használt kifejezést, ami a „bevándorlási hullám” volt, kifejezve, hogy az emberek tömegesen, nagy erőkkel, kontrollálatlanul érkeznek, ezáltal rögtön egy negatív asszociációt társítva a menekültek érkezéséhez. A politikai metaforáknak így fontos szerep jut az érzelmekre való hatásgyakorlásban, valamint adott esetben a manipuláció köztudatban való alkalmazásában. Továbbá fontos megemlíteni, hogy a kormányközeli és a kormánytól elhatárolódó médiumok esetében lényeges különbség mutatkozott a szóhasználat és a megjelenési gyakoriság között.Kép: Nagy-Béni Alexandra

Az előadás végén a résztvevők próbára tehették magukat, hogy mennyi politikai metaforát tudtak kiegészíteni hiányzó szövegekből, a legjobbak pedig a dicsőség mellett oklevéllel is gazdagodtak. Téged is érdekelnek a metaforák? A Metafora Műhely megalakulásáról és korábbi kutatásairól ebben a cikkünkben számoltunk be.