Göteborgot sokan úgy tartják számon, mint egy unalmas, szürke kikötővárost, ám a három napos utazás alatt bebizonyosodott, hogy ennél sokkal többről van szó. A világhírű festményektől kezdve az eldugott szigetvilágon át a városi dzsungelig mindenkinek akad kedvére való látványosság vagy tevékenység. 

2021. 09. 29. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Pixabay

Kezdhetném az utazásom legelejéről, de akkor nagyon régre kellene visszanyúlnom. Pontosabban addig a pontig, amikor kisgyerekként szinte belém nevelték az utazás hagyományát. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy már gyerekként sok kultúrával, emberrel, nyelvvel, hozzáállással találkoztam, és ha mást nem is, de ezt az örökséget, a folyton menni akarást, a kalandvágyat, a kíváncsiságot még mindig magamban őrzöm. Ennek köszönhetően alakult ki az a szokásom is, hogy rendszeresen vadászom a repülőjegyeket és a szállásokat - a családi nyaralások, a baráti utazások, a pár napos kiruccanások főszervezője lettem, és őszintén szólva ez mindig nagyon boldoggá tett.

A repülőjegyek keresésére már kialakult egy jól bevált stratégiám: általában a Skycanner nevű appot szoktam használni, ami összesíti az összes légitársaság kínálatát, így egy adott időszakra, hétre vagy napra rögtön megmutatja, hogy hova melyik légitársasággal érdemes utazni. Fontos viszont azt észrevenni, hogy az ott látható árak nem mindig tükrözik a valóságot: néha olcsóbbak, néha pedig drágábbak ahhoz képest, ami a légitársaság honlapján van. Ennek ellenére irányadónak biztosan jók.

A göteborgi repülőjegyeket is ezen az oldalon láttam először. Beírtam a keresőbe, hogy szeptember, majd a legolcsóbb repülőjegyekre nyomtam, és voilá kihozta Svédországot, azonbelül pedig Göteborgot. Rámentem a pontos találatokra, és azt láttam, hogy egy hosszabb hétvégére nagyjából négyezer forintba kerül a retúrjegy. Ezután átmentem a Wizzair oldalára, ahol megbizonyosodtam róla, hogy még olcsóbb, mint a Skycanneren. Így a retúr jegyet csak 2800 forintért vettem. Ennyiből itthon néhány helyen még egy margherita pizzát sem kapok.

Ezek után már csak a szálláskeresés volt hátra. A választásom egy külvárosban lévő kicsi, családi szállodára esett, ahol a reggelit helyi organikus anyagokból és a szálloda kertjében lévő alapanyagokból készítették. Lefoglaltam, és alig vártam, hogy elinduljak. Új ország, új kultúra, új nyelv és mint kiderült, egy teljesen más világ.

Első nap - belváros

• Göteborgi Művészeti Múzeum 
• Göteborgi Városi kert
• Göteborgi Katedrális
• Haga negyed

A legelső újítás a svédországi utazásom során az utazási app használata volt. Eddig mindig a jól bevált papírtérképet vagy a Google Mapset használtam, de egy-egy nap megtervezésekor fejben kellett tartanom, hogy melyik látványosság után mi jön. Viszont a Sygic Travel-el meg lehet tervezni a teljes utazást napokra lebontva, és a legjobb benne az, hogy a térkép, amelyen a számunkra érdekes látnivalókat elhelyezi, offline is elérhető. Így még otthon megterveztem az első napi programot az appon, hogy ha odaérek, rögtön indulhassak.

A reptérről a helyi shuttle busszal, vagy Flixbusszal lehet bejutni a városba, ahol az első napon sajnos nagyon rossz idő volt. Esett az eső, hideg volt és iszonyatosan fújt a szél. “Hát eddig nem nyűgöztél le, Svédország” - dörmögtem az orrom alatt, miközben azért átkoztam magam, mert nem hoztam magammal sálat.

Miután leszálltam a buszról, az első utam a Göteburgi Művészeti Múzeumba vezetett, ahova villamossal mentem - Göteborgban nincsen metró, az emberek biciklit, buszt vagy villamost használnak, de mivel nem túl nagy a város, a séta is elég népszerű. A múzeumban az európai diákigazolvánnyal rendelkező tanulóknak ingyenes a belépés az állandó kiállításra, és csomagmegőrző szekrények is vannak, így nem kell végigcipelni a hátizsákot és a kabátokat az öt emeletes múzeumon.

A múzeumban nekem a felső két emelet tetszett a legjobban, ahol skandináv és francia művek voltak kiállítva. A művészek között találunk Degas-t, Cézanne-t, Nordström-öt és Monet-t is. Talán a legérdekesebb a skandináv teremben Martina Müntzing Farväl till en utsikt, azaz a Viszontlátásra című képe volt, ami egy újraértelmezése Richard Bergh 1900-as években  festett Északi nyári estének. A képek két különböző kort, két különböző tájat és két-két különböző embert ábrázolnak, ugyanakkor a két ember arcai ugyanarról az érzésről árulkodnak.

A múzeum után a városi kert felé vettem az irányt, ahol mesébe illő zöld fű és egy óriási pálmaház fogadott. A pálmaház három részből áll, és mindegyikben hangulatos kis padok vannak, ahol lehet pihenni, olvasgatni, tanulni, vagy csak figyelni a minket körülvevő növényvilágot. A pálmaháztól nem messze, még mindig a városi kert területén  található a Göteborgi Rózsakert, ahol a hideg évszak ellenére még most is gyönyörű rózsák és más virágok voltak.

A Göteborgi Városi kertből kilépve egy húsz perces séta után értem el a Katedrálishoz, ami zárva volt, így csak kívülről néztem meg. Az épület nekem egy kicsit az ír templomokra hasonlított - nagyon letisztult, földszínű, kőből épült gótikus templom, amit egy kedves kis park fog közre. Legalább kívülről mindenféleképpen ajánlatos megnézni.

Közvetlenül a templom mellett kezdődik a Haga negyed, amit Göteborg leghangulatosabb negyedének tartanak. Tele van fikázásra való hellyekkel: a fika svédül azt jelenti, amikor az emberek egy kicsit kiszakadnak a való világ nehézségeiből, és egy kávé vagy süti mellett a számukra kedves emberekkel töltik az időt. Beszélgetnek, esznek, és egy-két órára elfeledkeznek a gondjaikról. A negyedben találhatók a szuvenírboltok is, ahol nagy számban találhatunk fikás tárgyakat. A  negyed hangulata nekem egy kicsit Amszterdamra hasonlított a sok kávézó, bár és a lámpás teraszokon üldögélő emberek miatt.

Második nap - szigetvilág

• Asperö
• Styrsö
• Donsö

A második napot a szállásadóm javaslatára a szigetvilágban töltöttem. Így visszagondolva, ha egyetlen érvet kéne mondanom, hogy miért érdemes elmenni Göteborgba, az biztosan a szigetvilág lenne.

A hajók két állomásról indulnak - én a Saltholmen felé vettem az irányt, ahonnan a déli szigeteket tudjuk megnézni. A hajókra tudunk egész napos jegyet venni, ami nagyjából 120 korona (4000 forint). A szigetek nagyon közel vannak egymáshoz, így 10-15 perc alatt juthatunk el egyikről a másikra, ugyanakkor a hajók menetrendjét érdemes figyelni, mert könnyen ott ragadhatunk a kisebb szigeteken.

Az első utam Asperö szigetére vezetett, ami egy kis halászfalu. Nemcsak Asperöre hanem az összes szigetre igaz, hogy olyanok, mintha egy másik világba léptünk volna. Idilli, csendes, gondozott házak, mosolygó emberek és a hideg, nyugodtan hömpölygő északi vizek várnak. Asperö olyannyira kicsi, hogy mindössze tizenöt perc alatt végigsétáltam az egész szigeten, így amikor odaértem a sziget másik felén található kikötőbe, felszálltam az éppen arra tartó hajóra, és már suhantam is a következő szigetre.

A Styrsö sziget a déli szigetcsoport legnépszerűbb szigete. Eleinte nem is szerettem volna elmenni, mert inkább a nyugis, csendes helyekre vágytam, ahol átgondolhatom az élet nagy dolgait, de végül a szállásadóm javaslatára mégis beiktattam az útitervembe. A sziget építészetileg lenyűgöző - a házak egyszerre sugallják a meleg otthon érzését és mutatnak építészeti remekműveket. A nap nagy részében ezen a szigeten sétáltam, fotóztam a házakat, és elképzeltem, hogy milyen lehet folyamatosan itt élni. Akkor, ott, abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy egy pillanat alatt mindent otthon hagynék, és kiköltöznék erre a kis, békés szigetre, annyira magával ragadott a hely hangulata. Azt nem mondom, hogy most is feltétlenül így gondolom, de az biztos, hogy néhány hetet boldogan el tudnék ott évente tölteni.

Az utolsó állomásom Donsö volt, ahova egy híd vezet Styrsön keresztül, így nem kellett hajóra szállnom, hogy átmenjek. Mivel imádom a világítótornyokat, már reggel megkerestem, hogy melyik szigeten találok legalább egy ici-pici tornyocskát. Negyvenöt percet sétálva egy idő után elfogyott az út, és már csak óriási kövek voltak előttem, így elgondolkoztam, hogy biztosan jó ötlet-e nekivágni ennek a kétes kimenetelű útnak, melyen csúszós köveken, szélben kell utat törni egy pici világítótoronyhoz, ami azt sem tudom, hogy biztosan ott van-e.

Végül persze úgy döntöttem, hogy nekivágok az útnak - egy negyedórás csúszkálás és ugrálás után megláttam a kis fehér világítótornyot, ahogy ott állt egy kitüremkedő sziklán a semmi közepén. A távolban hajók árbocai lengedeztek, a lábamnál egy eldobott mentőmellény hevert magányosan. Elindultam a torony felé, és mikor odaértem, felmásztam a toronyhoz vezető létrán. Sajnos az ajtó zárva volt, de még így is különleges élményként él bennem - a torony tetején állva becsuktam a szemem, és magamba szívtam a friss levegőt, a sós tenger ízét és a szabadságot.

Harmadik nap - külváros

• Delsjön
• Természeti Múzeum
• Slottsskogen
• Göteborgi Botanikus Kert

Mivel a repülőgépem késő este indult, így az utolsó napomon még volt időm a külváros nevezetességeit megnézni. A szállásomhoz közeli Delsjön tónál kezdtem, ami a túrázók kedvelt célpontja, hiszen óriási, még érintetlen zöldterület veszi körbe. A tó partján van egy kis étkezde és egy játszótér is, sőt ha jó az idő, akkor még az erre a célra kialakított homokos parton is lehet fürdeni. 

Miután üldögéltem kicsit a parton, elindultam a város legnagyobb parkjába, a Slottsskogen parkba, amiben a Természeti Múzeum is található. Egy húsz perces villamosút után inkább úgy döntöttem, hogy sétálok, hiszen még tengernyi időm volt a repülő indulásáig. A park egyébként tényleg óriási, így végül nem is maradt időm teljesen végigsétálni. Van benne állatkert, tó, obszervatórium, játszótér, kávézók és még templomok is.

A park története egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor szarvasvadászatra, gyümölcs-, és zöldségtermesztésre használták. Ahogy a 19. században elkezdett növekedni a lakosság, a kormányzó, Albert Ehrensward úgy döntött, hogy kialakít egy zöldterületet, ahol a városi emberek a mindennapokban is kapcsolódni tudnak a természettel. Ezt a szemléletet nagyon jól tükrözi, hogy a Göteborgi Természeti Múzeum a mai napig ingyenes a felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt.

Miután körbejártam a múzeumot, elindultam a botanikus kertbe. A kertet és a parkot egy többsávos út választja el, de a sok hídnak köszönhetően könnyen át lehet jutni. A Göteborgi Botanikus kert olyan, mint egy dzsungel a városban. Naivan sétáltam be a kertbe arra készülve, hogy egy pici, aranyos, itthonihoz hasonló botanikus kert fog várni. Hát ehhez képest az egy órás ott tartózkodásom alatt nem egyszer tévedtem el. Szinte a világ összes táját bebarangolhatjuk: van benne japánkert, amerikai kert, európai völgy, rózsakert és bambuszvölgy is. Habár a kert legtöbb része ki van táblázva, nagyon könnyen indulhatunk el egy olyan úton, ami az erdő sűrűjébe vezet.

A nap végéhez érve már csak az elköszönés volt hátra. Ezt pedig egy útközben felfedezett cukrászdában tettem, ahol különleges svéd fagyit kóstoltam meg. A Brynt Smör nevű fagyit semmilyen itthoni ízhez nem tudom hasonlítani - kicsit talán olyan, mintha a vajat karamellizáltuk volna meg egy kis tejszínnel ízesítve. Ha Svédországban járunk, akkor mindenféleképpen kóstoljuk meg, mert ezt a helyi jellegzetességet kár lenne kihagyni.

Nagyon örülök, hogy eljöttem erre az útra, mert habár Göteborg távolról csak egy unalmas, szürke kikötővárosnak tűnik, ezernyi csodát rejt. A világhírű festményektől kezdve az eldugott szigetvilágon át a városi dzsungelig, és még sorolhatnám. Ha valakit pedig a svédországi árak tartanának vissza, akkor az olcsó repülőjeggyel ugyanannyira lehet kihozni egy svéd utazást, mint egy alacsonyabb költségű országban, ahová viszont a repülőjegy drágább. Egy szó, mint száz, aki bele szeretne kóstolni a skandináv kultúrába, annak Göteborg egy szuper első (vagy sokadik) állomás lehet.