Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember az Egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig című előadásán hat lépésen keresztül mutatta be, hogyan tudunk sikeresen új egyensúlyokat kialakítani a kapcsolatainkban és az életünkben. Emellett tippeket is megosztott, amiknek az alkalmazásával javíthatunk a kapcsolataink minőségén.

Írta: Pipis Panna, borítókép: Herboly Balambér

Részigazságok

A szakember szerint az első dolog, amit el kell fogadnunk, hogy az ember a hétköznapokban részigazságokat képvisel, és vannak egymást kölcsönösen kiegészítő igazságok, azaz a családtagok vagy társak részigazságai ki tudják egymást egészíteni. Ezzel azért fontos tisztában lenni, mivel gyakran előfordul, hogy egy nézeteltérés során minél jobban a saját igazunkat magyarázzuk, annál kevésbé fordítunk figyelmet arra, amit a másik fél mond. Ez a vita azonban eltávolodáshoz vezet, mivel bár úgy tűnik, azon vitatkozunk, kinek van igaza, valójában egy idő után hatalmi harccá változik a párbeszéd. Pál Feri atya azt mondta az előadáson, hogy „az igazság nevében folytatott hatalmi harcban tönkremegy az intimitás”, hiszen a hatalmi harc folyamatos védekezésre kényszerít, így nem merünk sebezhetővé válni, és bízni abban, hogy a másik nem fog bántani.

„Átfogóbb egyensúlyt lehet létrehozni, ha a társunk részigazságát a saját igazságunkként is elismerjük”

– jelentette ki a szakember. Tovább részletezte, hogy ez nem azt jelenti, hogy a saját részigazságát tagadja meg valaki egy nézeteltérés során, hanem azt, hogy belátja a másik fél részigazságát, és saját igazságaként ismeri el. Ezzel bővíti a saját részigazságainak körét, és így vissza tud térni a kapcsolatba az intimitás.

További tippeket is megosztott az előadó a konfliktusok feloldására: jobbító törekvéseket kell mutatni (például kifejezni, hogy elismerjük a másik igazságát). Ezzel egyidőben a partnernek is fel kell ismerni a másik törekvéseit, és jobbító választ kell rá adnia, így egy pozitív spirálba kerül a kapcsolat. Ezáltal egy érettebb, erősebb egyensúly tud kialakulni, hiszen „közben egyik félnek sem kell megfizetni azt az árat, hogy kimondja: »eddig tévedtem, neked van igazad, én rosszat mondtam«”. Emellett kiemelte, hogy el kell engedni azt a gondolkodásmódot, hogy mi „az igazság”, hiszen mindannyian csak részigazságok birtokában vagyunk.

Fotó: Herboly Balambér

Alapigazságok

A következő lépés az új egyensúly felé vezető úton belátni, hogy az élő rendszerekben: a világban, az életünkben és a kapcsolatainkban is nevezhetünk bizonyos ismérveket alapigazságnak. Mik ezek az alapigazságok Pál Feri atya meglátása szerint? 

Például, hogy minden élő rendszer addig tud fennmaradni, amíg a működéséhez szükséges energiát valahonnan felveszi – emberek esetében ez azt jelenti, hogy eszünk, iszunk és alszunk, hiszen ha nem tesszük, meghalunk. Kapcsolatok esetében ugyanígy szükséges a belefektetett energia.

Másik alapigazság, hogy az élő rendszer alapvetően magától a széthullás felé halad. És ezzel egyidőben minden élő rendszer magától törekszik az egyensúlyra. Például ha a kapcsolatból valaki kilép, akkor a másik fél elkezdi képviselni a társa értékeit, igazságait.

„Hiába próbálunk az egyensúlyra törekvésben profik lenni, részigazságokat egyensúlyozni, ha nem szánunk elég időt a kapcsolat fenntartására, akkor a kapcsolat a felbomlás útján elindulhat”

– fogalmazta meg Pál Feri atya. Kifejtette, hogy egy ideig még működhet a kapcsolat a tartalékok felélésével, például energetizáló lehet visszagondolni a régebbi pozitív élményekre, de hosszú távon ez nem tudja fenntartani a köteléket. Fontos tisztában lenni azzal is, hogy ezután a kapcsolati tőke felélése kerül sorra, amibe beletartozik a jóhiszeműség, a jóindulat, a bizalom és maga a jobbító szándék is. Ha ezek elvesznek a kapcsolatból, negatív tulajdonításokkal kezdjük el jellemezni a másik felet, és rossz szándékot feltételezünk akár egyszerű hibák mögé is.

A lényeg

Ahhoz, hogy kialakíthassunk bármilyen egyensúlyt az életünkben vagy a kapcsolatainkban, tisztáznunk kell magunkban, hogy mi a lényeg.

Ez azért is fontos, mivel kétféle gondolkodásmód létezik: a lényeglátó, valamint a  nehézséglátó, és a nehéz helyzetekre igazi megoldást a lényeglátó gondolkodásmód tud nyújtani. Ezzel szemben a nehézséglátó főleg a ventilálásra épít, és magába foglalja a következő gondolatokat: „ez is hiányzik…”, „az is rossz…”, „semmi se jó”, ami megnehezíti a tudatos cselekvést.

Erre egy hétköznapi példát is felhozott az előadó a megcsalás témájában: ha ebben a helyzetben találjuk magunkat, a fájdalmon és a nehézségen túl fontos látni, hogy mi a lényeg, mit szeretnénk: befejezni vagy rendbe hozni a kapcsolatot, és ez alapján cselekedjünk, hiszen ha szeretnénk helyrehozni, akkor nem érdemes fájdalmunkban olyat cselekedni, ami azt később ellehetetleníti.

Fotó: Herboly Balambér

Rövid táv – hosszú táv

„Ha nem tudom megmondani, mi a lényeg, akkor bekebelez a rövid távú egyensúly vágya” – ezekkel a szavakkal kezdődött a következő téma felvezetése. A rövid távú egyensúlykeresés megjelenhet akár ivásban vagy kiabálásban, azaz rossz stresszkezelésben, ami negatív hatással van a hosszú távú kapcsolatainkra és önmagunkra is.

Fontos azt is látni Pál Feri atya szerint, hogy a kapcsolatok egyensúlya nem állapot, hanem folyamat – egyensúlyi állapotban csak tárgyak lehetnek. Úgy kell létrehoznunk a rövid távú egyensúlyt, hogy azzal ne veszélyeztessük a hosszú távút. Ehhez fontos, hogy képesek legyünk nem tönkremenni egyensúlymentes állapotban, képesek legyünk késleltetni a szükségleteinket. Az az optimális, ha képesek vagyunk kompromisszumokat kötni a partnerünkkel, és a pillanatnyi egyensúlyvesztéseket elviselni.

Jelöld ki az irányt!

Miután megvan a folyamat és ismerjük a lényeget, tegyük fel magunknak azokat a kérdéseket, hogy mi az irány, merre haladunk. Gyakran sietünk, de nem feltétlen a jó irányba, hiszen nem állunk meg gondolkodni rajta.

„Most gyors az élet, és itt van a mesterséges intelligencia is. Az ember csak hasít, és nincs meg se a lényeg, se az irány, de a hasítás, az megvan!”

– összegezte Pál Feri atya. Mi számunkra a jó irány? A lényegből könnyen megmondható, hogy mi felé szeretnénk tartani, így meghatározhatók a hosszú és rövid távú egyensúlyaink is. A kapunyitási pánik is részben innen ered, hiszen érezzük, hogy ha megszabunk egy irányt, akkor távolodni fogunk más irányoktól.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az életünk, a kapcsolataink, és az éppen adott projekt iránya. A meghatározott irány a gyakorlatot is befolyásolja, például lehet a két fő irány az, hogy szeretnénk relativ jólétet elérni a hétköznapi életvitelben, de eközben nem akarunk gazemberek lenni. Így ha döntéseket hozunk, mindkét irányt mérlegelnünk kell, és lehet, hogy így nem tudjuk olyan gyorsan teljesíteni az első irányt, de eközben nem hazudtoljuk meg önmagunkat, és tudjuk, hogy előbb-utóbb elérjük, amit szeretnénk.

„Sosem beszélek célról, csak irányról. Így az életünk mentális térképén lehet látni, hogy arra haladunk-e, amerre szeretnénk”

– hangzott el az előadáson.

Fotó: Herboly Balambér

Értékek

Ha jó egyensúlyokat akarunk találni, akkor néha mérlegelni kell, hogy mi a jó, és mi a rossz. Igenis létezik ennek a mérlegelése és meghatározása. Ezt egyértelmű példával mutatta be az előadó: egy bántalmazó kapcsolat rossz, ezzel szemben ha egy kapcsolatban jól bánnak a másik féllel, az jó.

„Nem a rosszban van a jó, hanem bennünk. Nem a rosszban kell megtalálni, hogy mi a jó. A rosszra hadd mondhassam rá, hogy rossz. És akkor ugyanolyan szabadon és önfeledten a jóra azt mondhatom, hogy jó. Különben ezek állandóan összekeverednek.“

Az előadáson elhangzottakat úgy kötötte egymáshoz Pál Feri atya, hogy megfogalmazta: az igazság mögött értékek vannak. Onnan tudjuk, hogy valami érték, hogy egyéni vagy társas szükségletet tükröz, és megjelennek az erre irányuló vágyak és késztetések. Ha a saját vágyainkat és szükségleteinket meghatározzuk, akkor ezt a gondolatmenetet követve meg tudjuk határozni az értékeinket, majd az igazságainkat, és végül a normáinkat is. Akkor vagyunk egyensúlyban, ha a vágyaink nem veszítik el a kapcsolatot következő szintekkel, így kialakul a rendszerszintű egyensúly, amiben elég jól tudunk lenni.