A szabválok sokaságában van egy kurzus, ami kiemelkedik a többi közül: ez a Tanítsunk Magyarországért, ahol az órát Te tartod, a vizsga egy játék, és az ötösnél sokkal nagyobb a cél – egy élet megváltoztatása. Nem egyszerűen korrepetálásról vagy közös mókáról van szó; összetett tevékenységi körükbe Kovács Eszter Éva mentor és mentornagykövet, illetve Jávorffy-Lázok Alexandra szakmai koordinátor nyújtott betekintést.

Szerző: Dobos Eszter, Borító: Tanítsunk Magyarországért hivatalos oldala

Mert különleges

A Tanítsunk Magyarországért 2018. december 5-én indult útjára, amelyhez a Budapesti Corvinus Egyetem 2021 decemberében csatlakozott. A program keretében az egyetemi hallgatók a megadott szabályoknak megfelelő, hátrányosabb helyzetű kistelepülések általános iskoláit, elsősorban a 6-8. osztályosokat látogatják és segítik őket az általános iskolai tanulmányaikban, beszélgetnek a jövőbeli lehetőségeikről.

Jávorffy-Lázok Alexandra a program szakmai koordinátora, aki egyfajta közvetítőként van jelen a program minden résztvevője között. Minden egyetem a Nemzeti Tehetségközponthoz benyújtott pályázat útján vehet részt a programban, ennek koordinálása, illetve az egyetem, az általános iskolák és a Nemzeti Tehetségközpont, valamint az oktatók és a mentorok közötti kapcsolattartás is a feladatai részét képezi. A szervezetek között folyamatos az egyeztetés, rendszeresen konzultálnak a tapasztalataikról, ennek alapján képes a program állandóan fejlődni. Jelenleg több mint 100 általános iskola több mint 4000 mentoráltja, és 17 felsőoktatási intézmény több mint 1000 mentora dolgozik együtt.

Kovács Eszter Éva az angol nyelvű nemzetközi gazdálkodás alapszak harmadéves hallgatójaként immár harmadik féléve vesz részt a Tanítsunk Magyarországért (továbbiakban TM) programban, emellett mentornagykövetként is képviseli az egyetemet a Nemzeti Tehetségközpont eseményein. Ő ismerősök révén szerzett tudomást a programról, és amint az órarendje megengedte, csatlakozott is hozzá. A másik oldalról, mentoráltként már rendelkezett egy nagyon pozitív személyes tapasztalattal – többek között ez is motiválta a jelentkezésre. Emellett szerette volna kicsit megtörni az azonos téma köré épülő órák egyhangúságát; a TM szerinte „egy kicsit másról szól, más környezetben”, így színt vitt a néha szürke hetekbe.  

Mert jövőképet adhatunk

Jávorffy-Lázok Alexandra szerint a Tanítsunk Magyarországért legnagyobb ereje, hogy a diákok egy pozitív, közeli példát láthatnak maguk előtt – ez az egyetemisták számára is plusz motivációt jelenthet, például a tanulás terén.

„A program legfontosabb része, hogy a mentoráltak kiszakadnak ebből a környezetből, és jobban megismerik, hogy milyen lehetőségeik vannak a világban – mert nagyon sok hosszú távú célt el lehet érni, nem feltétlenül olyan nagy befektetésekkel, mint amire először gondolnak”

– foglalta össze a koordinátor a TM lényegét.

„Nem feltétlenül látnak a fiatalok olyan példát, hogy valaki a környezetükben egyetemre járna; nem tudnak kiszakadni a településről, nem kapnak erre sem anyagi, sem más típusú támogatást. Nem látnak a szűk környezetükön túl” – mutatta be a kiindulási alapot jelentő problémát. „Sokszor van az, hogy a mentoroknak azzal kell kezdeni, hogy ők mit tanulnak az egyetemen, mert a diákoknak fogalmuk sincsen, hogy egy-egy szak mit jelent. Ez is nagyon inspiráló lehet számukra, hogy a megfoghatatlannak tűnő dolgokhoz jelentést kapnak”

– mondta el Alexandra.

Eszter ezt egy személyes történettel is megerősítette: „Egyszer elhoztuk őket a Corvinusra, és előtte megkérdeztük őket, láttak-e már valaha egyetemet – nem; és szerintük hogy néz ki, mit tanulnak ott – és egyáltalán nem tudtak rá válaszolni. Néha olyan kérdéseket tettek fel, hogy látszott, azzal sincsenek tisztában, hogy az egyetem számukra is elérhető lenne. Nemcsak azt nem tudják, hogy hogyan jussanak hozzá, hanem azt se tudják, hogy ilyen van.” Példaként említi, mennyire meglepődtek az ösztöndíj lehetőségén; azt gondolták, hatalmas összegeket kell fizetni azért, hogy itt tanulhassanak. Eszter egy szomszédos település, Gyál egyik iskolájának tanulóival foglalkozik, így még meglepőbbnek tartja, hogy a kis távolság ellenére mekkora különbségek vannak. Ezt jól szemlélteti, hogy tanulói még Budapesten sem jártak korábban.

Mert kreditet és ösztöndíjat ér

A hallgatók először egy TM1-es kurzusra jelentkezhetnek, ahol megalapozzák a mentorálást, majd a TM2-es kurzus keretében terepgyakorlaton vesznek részt, ahol egy nagyjából 2-3 fős csoporttal foglalkoznak. A TM1-es kurzus célja a diákok felkészítése a mentorálási feladatokra, amit igyekeznek a lehető legalaposabban megtenni; ebbe beletartozik a nehézségek felvázolása is. A hallgatók megismerik többek között a különböző tanulási nehézségeket, a hátrányos helyzet és a halmozottan hátrányos helyzet fogalmát, a települési különbségeket is, de a tapasztalatokat felhasználva folyamatosan frissítik a témákat a kurzus oktatói. Erre az órára bármelyik, magyarul  beszélő hallgató jelentkezhet, akinek még legalább 3 aktív féléve van hátra. A következő félévben 20 főre hirdetik meg a programot, ám igény esetén ezt szívesen tovább bővítik, így a jelentkezés sokak számára elérhető még. A terepmunkát tartalmazó TM2-es kurzus csak az egyes számú óra teljesítésével vehető fel: ezen a ponton a hallgatóké a választás lehetősége, aki mégse érzi magáénak a programot, még a tényleges mentorálás megkezdése előtt abbahagyhatja. Fontos, hogy a mentorálást elkezdők kitartóak és megbízhatóak legyenek, mivel „nagy törés lenne a diákok számára, ha félév közben vagy egy-két alkalom után a mentorok kiszállnának” – erősítette  meg Jávorffy-Lázok Alexandra. Ezen az órán már általában alacsonyabb a létszám, de szerencsére évről évre növekszik. Az általános iskolai osztályok egy féléven keresztül vehetnek részt a programban, de eredményeiket a program mögött álló szervezetek folyamatosan nyomon követik ennek leteltével is.

„A TM2-höz is tartozott egy rendes órarendi óra, egy másfél órás sáv, ahova ugyanúgy be kellett menni, mint más órákra. Itt megbeszéltük a heti történéseket, ki mit csinált, ez miért volt jó vagy nem jó, milyen probléma merült fel, tanácsot kértünk, ha kellett. Megbeszéltük a programokat is, melyiket ki mikor csinálja, hogy nagyjából hasonló élményeket kapjanak a gyerekek” – ismertette a menetrendet Kovács Eszter Éva. Az elvárások közé tartozik még egy félév végi reflexió, ahol a megadott kérdéseket megválaszolva a mentorok beszámolnak a saját és a gyerekek fejlődéséről, a tapasztalataikról. Emellett minden héten a Tanítsunk Magyarországért felületén (ahol a mentorálási alkalmat is felveszik) egy rövidebb, szintén szöveges és kérdés alapú beszámolót is el kell készíteniük, majd egy skálán értékelik az adott heti mentorálás részleteit (például a hangulatot). „Volt olyan feladat is, hogy emeljük ki, mi volt a legviccesebb vagy a legmeglepőbb, és ezt nagyon jó a félév végén visszanézni. Illetve így legalább van egy dokumentációnk arról, miket csináltunk, így a következő félévben vissza tudom keresni az összes történést” – mesélte Eszter, majd hozzátette, hogy ezt a beszámolót az egyetemi oktató és az általános iskolai kapcsolattartó is látja, jóvá is kell hagyniuk, így teljesen transzparens a folyamat.

Félév végén egy záró mentorálással ér véget a közösen töltött idő, amire Eszterék például csokiszökőkúttal és egy nagy adag mártogatható gyümölccsel, valamint személyre szóló búcsúüzenetekkel készültek.

Akik szeretnék, a TM1 és a TM2 teljesítése után is folytathatják a mentorálást, amíg fennáll a hallgatói jogviszonyuk; ők a TM3-as, TM4-es, stb. kurzusokra jelentkezhetnek fel.

A tárgy félévenként 2 kreditet ér, emellett a résztvevő egyetemisták havi 35 ezer forint ösztöndíjat, és a programok finanszírozására havi 10 ezer forintot is kapnak.

Mert segíthetünk

A program egy élménynappal, úgynevezett „mentortáborral” indul, ahol a mentorok eljátsszák a tervezett játékokat (például ki tud pillecukorból és hurkapálcából nagyobb tornyot építeni), majd a trénerekkel elemzik őket, megtudják, pontosan mit fejleszthetnek vele. Ezen az alkalmon a mentoráltak, illetve az osztályfőnökük és koordinátorok is részt vesznek, itt párosítják össze a mentorokat és mentoráltakat. „Minden játékban más csoportot állítanak össze, és figyelik a dinamikát a diákok, illetve a mentor és a gyerekek között is. Van, hogy olyanokat tesznek egymás mellé, akik például még soha nem beszéltek egymással, pedig már hat éve egy osztályba járnak” – mondta el Jávorffy-Lázok Alexandra. A módszer hatékony: még sosem kellett utólag szétbontani egy csoportot sem. A mentorálási alkalmaknak szuper közösségépítő ereje is van, Eszter csoportjában például a három lány közül az egyikkel szinte nem is beszéltek még a többiek korábban; év végére viszont annyira jóban lettek, hogy külön megemlítették, mennyire örülnek, amiért így alakult a csoportbeosztás.

A mentorok feladata összetett; Eszter kiemelte, hogy a csoportdinamika is nagyon fontos, de igyekeznek egyesével is foglalkozni a gyerekekkel. Számára az elsődleges cél az volt, hogy pozitívan tudja befolyásolni őket az olyan dolgok irányába, amelyek iránt ok nélkül rossz érzéssel viseltetnek – ilyen volt például a tanulás is. Ezt többek között tematikus beszélgetésekkel erősítette, amiken megismerhette a véleményüket, és amikre később is vissza tudott hivatkozni. Emellett szerette volna kicsit jobban megismertetni őket a világgal – erre a szolgált a korábban már említett corvinusos látogatás is, amely egyébként pont Alexandra segítségével valósulhatott meg. „Ami fontos volt számukra, hogy valaki meghallgassa őket; hogy leülünk, és akármit mondanak, mi azt meghallgatjuk. Lehet, hogy nem értünk vele egyet, de megnézzük, tudunk-e segíteni, vagy hogy szükséges-e külső segítség” – emelte ki Eszter.

A mentorok az iskolákkal beszélik meg, mikor mennek, de ezen felül is szervezhetnek programokat. Eszter tapasztalata szerint a gyerekek szívesen vettek részt az extra alkalmakon is. Hozzáteszi, hogy a programok összeállításában nagy szabadságuk van, a formai kereteknek megfelelően megvalósíthatják az ötleteiket, ami természetesen a mentor és a mentoráltak hajlandóságától és idejétől  is függ. Sok programnál gyakran összefognak a mentorok, és közösen viszik el a gyerekeket, de akár az osztálytermi eseményeknél is lehet együtt dolgozni.

A részletekbe Alexandra adott betekintést: a mentoroknak egy meghatározott heti mentorálási óraszámot (hat óra, amibe az utazási és előkészületi idő is beleszámít) kell teljesíteniük, de ez nagyon rugalmas, akár össze is vonható egy hosszabb kirándulós program esetében. Emellett a pályaorientációval és tehetséggondozással kapcsolatos foglalkozások számát is meghatározzák, de ezt például egy tematikus beszélgetés kiválthatja. Rávilágított arra is, hogy a mentoroknak az is feladata, hogy segítsenek a diákoknak felfedezni, miben tehetségesek, és megmutassák, milyen lehetőségek állnak előttük, mit tudnak kezdeni vele.Forrás: tanítsunk.hu

Mert mi is fejlődhetünk

Eszter előzetesen attól félt leginkább, hogy a diákok inaktívak lesznek, ám pozitívan csalódott; és bár voltak nehezebb alkalmak, gyorsan kitapasztalták, hogyan lehet a nehézségeket kezelni – így például több opcióval készültek. Hozzáteszi, hogy sokszor azt hitte, túl sok dolgot visznek a fiataloknak, ám a diákok lelkesedésének köszönhetően ez végül egyszer sem jelentett problémát. Ehhez azért a mentorok határozottságára, irányítására is szükség volt, így tudtak hatékonyan, folyamatosan haladni a tervezett tevékenységekkel.

A mentorálás nemcsak a diákoknak, hanem a mentoroknak is sok lehetőséget kínál a fejlődésre. Eszter szerint nagy gyakorlat szerezhető például a váratlan helyzetek kezelésében; biztosan történik vagy elhangzik valami meglepő, amit a megfelelő módon kell kezelniük. Emellett a csapatmunkában is jártasabbá válhatnak, különösen, mivel sokan közösen csinálják a mentorálási alkalmakat. Eszter kiemelte, hogy bár van egy előzetes terv, igyekeznek ezt úgy megvalósítani, hogy az a gyerekek számára szórakoztató és felszabadult legyen, ne pedig egy kötelező, kipipálandó feladatlistának tűnjön. Ehhez gyakran félszavakból vagy csak egy pillantásból kell megértenie a mentortársa szándékát. Kiemelte a felelősségvállalást és a kötelezettségek pontos teljesítését is; mivel a gyerekek várnak, számítanak rá, alapos indok (például betegség) nélkül nem mondja le ezeket az alkalmakat, ha pedig mégis kénytelen, akkor utólag pótolja őket.

Emlékezetes pillanatokból sincs hiány; Eszter egyik kedvenc története az volt, amikor a corvinusos túra során az egyik kislány megszólalt: „Én itt azt érzem, hogy mindenki, aki szembejön, olyan okos!” De érzése szerint inkább a kisebb pillanatok maradandók, és akár minden alkalomról tudna említeni egy hasonlót.

Alexandra szakmai koordinátorként nem találkozik hetente a mentoráltakkal, ugyanakkor az élménynapokon részt vesz, így számára szembetűnő az egyes osztályok fejlődése – az utóbbi időszakban például megugrott az angoltanulási kedv a résztvevő diákok körében. Kedvenc emléke is ehhez kötődik, a szeptemberi élménynapon megismert osztállyal tavasszal is tudott találkozni, és nagyon látványos fejlődést tapasztalt – az egyik kislány például ősszel még mindentől elzárkózott, most viszont nagyon nyitott és lelkes volt, ő ment oda hozzájuk először.

„Minden alkalommal úgy jöttünk el a mentorálásról, hogy ma is csináltunk valami jót. Nem azért, hogy kipipáljuk a listán, hogy akkor a jócselekedet kész, hanem jó érzéssel töltött el minket, hogy megérte reggel felkelni, felülni a buszra, készülni előtte, mert van értelme, és de jó lesz, hogy jövünk jövő héten is.”

– zárta a beszélgetést Eszter.

Ha nemcsak a kreditet keresed egy szabválban, és örülnél, ha a ráfordított idő kreatívan, változatosan és legfőképpen hasznosan telne, ne keress tovább, megtaláltad az igazit – mondj igent a TM-re! A végleges tantárgyfelvételi időszakban még jelentkezhetsz az órára – legyél Te is példakép!