Amikor egy kettévágott karrier találkozik az önmérséklet és az alázat hiányával, akkor íródnak olyan könyvek, mint az Én, a szexmániás, Szepesi Nikolett tollából. Négy ma is aktív – nevét nem vállaló –, olimpiát megjárt úszóval közösen próbálom megfejteni, milyen út vezet egy 20 éves úszótól a hajdani sporttársai által megvetett botrányrobbantóig (a hőst semmiképp sem használnám). Az eredmény kétséges, de már tudjuk, ki az a Cár.
Rosszkor, rossz helyre
Szepesi Nikolett egy éves volt, amikor Egerszegi Krisztina 1988-ban olimpiát nyert 200 háton – senki sem gondolta volna akkor, hogy ez a történelmi győzelem úszógenerációk sorsát pecsételi meg idehaza. Egér óta azonban minden női hátúszó teljesítményét hozzá mérik, lehetetlen az edzők és a szakvezetők számára eleget felmutatni ebben az úszásnemben – nem véletlen tehát, hogy jelenleg sincs igazi hátúszó tehetségünk a felnőttek mezőnyében (elnézést kérek Szekeres Dorinától és Povázsay Esztertől). Ekkora nyomást elviselni valóban nehéz lehet, ezt a szituációt senki sem írhatja Szepesi számlájára. Azt azonban igen, hogy miként kezelte ezt a helyzetet; míg az Egerszegi mögött „mindig második” Szabó Tünde tisztességgel tudta befejezni úszókarrierjét (jelenleg ő a Magyar Úszó Szövetség főtitkára), addig neki ez egyáltalán nem sikerült.
Egy 21 évesen megszerzett Eb-bronz után Szepesi 2009-ben bejelentette visszavonulását. A Nemzeti Sportnak adott interjújában annyit mondott: elfáradt, nincs motivációja, ideje befejeznie pályafutását. Ez egészen idáig nem is lett volna baj, hiszen láttunk már eltűnni, majd hamvaiból feltámadni magyar sportolót (ezúton is riszpekt Risztov), de a folytatás az ő esetében kevésbé sikerült szépen: erotikus fotók jöttek a klóros víz után, most pedig itt ez a könyv. "Szánalmas, nincs pénze, így próbál megélni" – mondja az egyik úszó, Balázs. A topless képek után a Hírextrának azt nyilatkozta, "most élem ki magamból azt, amit a versenysport miatt nem tudtam". Mondta ezt úgy, hogy négy hónappal korábban még a Kőbánya SC óvodájában dolgozott, és állítása szerint mindig is (példamutató?) óvónő szeretett volna lenni. 
Még ugyanezen év szeptemberében bejelentette visszatérését (Turi Györgynél folytatta, ennek a későbbiekben még jelentősége lesz), amely azonban hozzá illő módon nem volt mentes a balhéktól: a Nemzetközi Vizessport Szövetség (FINA) a doppingellenes szabályzatra hivatkozva egy évre eltiltotta a versenyzéstől, ami pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendelkezései értelmében annyit jelentett, nem indulhat a 2012-es londoni olimpián. Szepesi ennek hatására 2011-ben ismét visszavonult.
Csak egyszer, többet nem ért
Az egykori úszónő könyvében állítólag több sportolóval (és sportolónővel?) megélt kalandjáról is ír – mint kiderült, nem is lehetett olyan nehéz összegyűjteni őket (hacsak nem a bőség zavara miatt). "Sajnos 2007-ben egy úszós buliban nekem is sikerült belefutnom. Elég sokat ittam, fel se tűnt, hogy vele voltam..." – meséli Balázs. "Később, aztán az edzőtáborokban hívott, hogy menjek át hozzá megint, de hát esélytelen volt" – teszi hozzá. Ezáltal végképp egyértelművé válik a tény, hogy Szepesi nemhogy végigszenvedte pályafutása háttéreseményeit, hanem kifejezetten élvezte és kereste a lehetőségeket. Ha nem hagyta volna magát, akkor a borzalmakként leírt események sem következtek volna be – ezt az úszók is megerősítették. Mások vádolásába kezdett könyve kapcsán, mindemellett viszont úgy próbálja meg beállítani végigkefélt pályafutását, mint egy jól sikerült trófeagyűjtést. A baj azonban ott van, hogy az önkritika hiányzik: egyszer sem ismerte el, hogy a 2000-es évek elején ő volt a magyar sport ingyenkurvája. Mert hát, most őszintén: ki ne élne a lehetőséggel? De míg az alkalmi partnerek ezt szórakozásként tartják számon, addig neki ez kibeszélni való sztori. És pénz. Sok pénz.
Mit jelent egy név?
Nyilvánvaló, hogy az Én, a szexmániás megjelenésétől számított egy-két napon belül a hozzáértő olvasóközönség (bízom benne, hogy lesz ilyen is) dekódolni fogja az álneveket, kiderül kivel milyen kapcsolatban volt Szepesi. Nem is azzal lesz igazából baj, ha felfedik, melyik úszókkal, kajakosokkal, kézisekkel stb. feküdt össze egy-egy éjszakára, a probléma ott jelentkezik, ha a sportolók még jelenleg is vezetői gárdája szintén belekeveredik a botrányba. Márpedig a Blikknek adott egyik interjújában Cárként emlegetett férfi nem más, mint az egyik legelismertebb magyar edző, a Kőbánya SC szakembere, Cseh László edzője, Turi György. 
Nem állítom, hogy az ilyet szó nélkül kell hagyni, hiszen – ha valóban megtörtént az ominózus eset –, akkor súlyos dologról van szó, és Turinak felelnie kell azért, amit tett. Azt azonban kizártnak tartom, hogy az az edző, akinek már Egerszegi és Kovács Ági is a tanítványa volt, és azóta folyamatosan neveli ki az úszótehetségeket (gondoljunk csak nevelt fiára, Pulai Bencére), pedofil és veszélyes bűnöző lenne. Ráadásul a rágalmazással Szepesi a múltján már nem tud változtatni; csak annyit ér el, hogy az aggódó szülők nem merik majd egy nemzetközi szaktekintélyre bízni gyermekük úszásoktatását – hatalmasat rúg tehát abba a Kőbánya SC-be, amely kis túlzással egy évtizedig az otthona volt. Bálint úgy látja, a bosszú, a rossz szájíz vezérelte (a pénzen kívül) Szepesit: a mai napig nem tudja elfogadni és feldolgozni, hogy nem ért fel a csúcsra. Anett szerint az is baj, hogy az olvasók azt fogják hinni, a könyvbeli karakterek 100%-ban valósak, sőt még mindig beletartoznak a sportág mindennapjaiba. „Mi például egyáltalán nem ismerjük azt a perverz gyúrót” – emeli ki.
A többséget hidegen hagyja
Az úszók szerint egyáltalán nem téma az edzéseken a Szepesi-botrány (az sokkal inkább, hogy lépcsők potyognak az égből egy medencénél, ahol egy Európa-bajnok edz, Debrecenben viszont új stadion épül), összességében nevetségesnek és szánalmasnak tarják az egész szituációt. Bálint kiemelte, hogy az eddig makulátlan példaképnek tekintett nagy sportolóink mocskolásával az a baj, hogy hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. „A sportolók is emberek, nem lazíthatunk év közben, ezért a feszültséget a versenyek után azonnal és gyorsan kell levezetni” – mondja. Egy félnapos konferencia befejeztével sem állunk neki rögtön a folyosón beszélgetni, hanem először kiszaladunk a mosdóba. Az emberek viszont – és ez a média felelőssége – egy-egy ilyen nyilvánosságra hozott eset kapcsán azt hiszik, hogy ettől azok a sportolók rossz vagy más emberek. Pedig valójában csak a magánéletükről van szó, amihez viszont semmi közünk. Az úszók egyébként nemek szerint megosztottak abban a tekintetben, hogy el akarják-e olvasni a könyvet: Anett és Zsófi kíváncsi rá, Balázst és Bálintot teljesen hidegen hagyja.
Bár az emberi természet ilyen, próbáljunk meg ép ésszel gondolkodni erről az egészről: azok a sportemberek, akiket belekever saját balhés múltjának kiteregetésébe, nem lesznek ezzel kevesebbek, rosszabbak. Ők ugyanazok az olimpiai és világbajnok klasszisok maradnak, akik éveken át örömet okoztak nekünk és elismertséget szereztek hazánknak. Ne hagyja senki, hogy azok legyenek a széthúzás eszközei, akik amúgy az egyetlen összekovácsoló erőt jelentik ennek az országnak. Szepesit meg… őt is mindenki ítélje meg a saját normái szerint, és záródjon le ez az ügy. Ha túl sokáig foglalkozunk ezzel, akkor végeredményben fizetünk neki azokért az dugásokért, amelyekről könyvet írt. Akkor viszont ki a szajha?
