Képzeljünk el egy alternatív univerzumot. Ebben az univerzumban ezt az adót tényleg bevezetik, és... jól fog elsülni!

Annyira meggondoljuk az internethasználatot, hogy próbáljuk a minimumra venni. Igazán elővigyázatosnak kell lennünk, hiszen az a pár gigabájt pillanatok alatt felszaladhat. Ezért csaknem teljesen kizárjuk az életünkből.

Kimegyünk az utcára, találkozunk a barátainkkal, összefutunk az ellenségeinkkel. Elmegyünk szórakozni. Összegyűlünk annál az embernél, akinek megvan az a film, vagy elmegyünk moziba, színházba, koncertre, mert egyszer egy drágább jegy felér egy évadnyi sorozattal.

Ha bármi tudományos dolog érdekel minket, ellátogatunk a könyvtárakba és hosszasan kutakodunk utána. Ha pedig hírekre éhezünk, újságot veszünk. Nincs több online shopping, szépen mindenért, még a trendekért is elmegyünk boltba. Sorban állunk a bankban, a vasútállomáson, a légitársaságoknál. Visszajön a divatba a pendrive, sőt több külső winyót cipelgetünk magunkkal, biztos, ami tuti. A Google lemond Magyarországról, a Monarchia békés-korzózgatós hangulata visszatér. Csacsogunk, felszabadulunk, immáron lesznek egymáshoz tényleges kérdéseink, mivel nem tudhatunk minden a másikról, annak webkettős követéséből. Ugyancsak sokat fogunk töprengeni arról, mi újság lehet külföldön, a világ többi részén. Tudnak-e még rólunk…

Nem az lesz a menő, akinek ájfónja van, hanem aki szemlátomást a mobilját nyomkodja a metrón. Nem fog mindenki a kütyüjébe mélyedni, hanem a földet vagy a másikat fogja bámulászni, amíg sorban áll újságért. Vagy beszélget. Ha valamire szükségünk van, nem elektronikus úton próbáljuk meg kideríteni, hanem odamegyünk egy arra járóhoz, és megkérdezzük tőle. Nagymamáink gigákat csomagolnak a következő hétre, és még néhány megát becsúsztatnak a szülinapi ajándék mellé. Minden menetrendet, árlistát kinyomtatunk és kiragasztgatunk a falra. Saccoljuk a lefutott kilométereket, immáron semmi nem mutatja, hol vagyunk és mennyit tettünk már meg. Késünk valahonnan? Visszatérünk a jó öreg tárcsázáshoz vagy sms-hez, és szépen ott közöljük mondanivalónkat.

Mint a macskafogóra, amiből egyszerre szelíd és virágokat szedegető tisztes állampolgárok potyognak ki, annyira van a fenti képre esély. A párhuzamos univerzumban talán ez így működne, ha az egész világ mentes lenne az internettől. De amíg van, addig információforrás, addig az az, ami mozgatja az egészet, amin keresztül működik, amiből kizárni lehetetlen, és ha mégis megteszik, visszafejleszt. Nem minket emberileg, hanem a gazdaságot és a tranzakciókat, az egyszerűsített kommunikációt, az oktatást, és kirekeszt a nyugati társadalomból. Vége a szuper felzárkózásnak. Még az esélyének is. Meg különben is, mióta dívik, hogy megmondják, miből mennyi kell? Hú, mintha deja vum lenne a törikönyvből… Nekem, hál’Istennek, csak onnan.