„Ne lakj együtt bölcsésszel, mert megbukhatsz” – írja az Irodalmi Jelen egy, a Semmelweis Egyetem lapjában nemrég nagyon hasonló címmel megjelent cikkről.

(Kép: SZTE Bölcsésztudományi Kar Facebook)

A rövid, egyébként véleményem szerint nem különösebben igényes tárcában az ilyenkor kötelező köröket futja le a szerző, Boldog Zoltán: miután (jogosan) kiemeli, hogy a cikkben hivatkozott kutatás egy szóval sem beszél bölcsészekről – hanem elsősorban a szociális kapcsolatokban gyenge, egyetemi kapcsolati hálót ki nem építő hallgatókról állítja, hogy nagy valószínűséggel nem szereznek diplomát –, hosszasan ekézi a humántudós-palánták indokolatlan kritikáját a címben.

„Látható, hogy a cikk írója bármely más kar hallgatóit kiemelhette volna, de neki éppen a bölcsészekre volt szüksége. […] A bölcsész a merengő hülye, aki romkocsmák félhomályában olvas, s azzal semmi hasznot sem hajt a gazdaságnak”

– jön a köpködő szájtépés a cikk második felében. Értem én, hogy napjaink magyar sajtójának provokatív és vitriolos publicisztikáit próbálta emulálni a szerző – nem túl jól, hiszen nem sikerült Tóta W. Árpád vagy Bayer Zsolt szándékos igénytelenségével valami hatásos beszólást megfogalmaznia –, de érdemes lett volna a tartalmi megfontolásokat figyelembe venni: az indokolatlan, „kattintásvadász” címválasztás sokkal jogosabb ok a cikk kritizálására, mint a nem létező tartalmi problémák feszegetése. Amikor ugyanis elolvastam a cikket, meglepetésemre egy teljesen korrekt beszámoló nézett szembe velem Caven S. Mcloughlin ohiói iskolapszichológus kutatásáról – aminek, tény, sikerült egy indokolatlan, ostoba címet adni.

Nem lett volna tehát praktikusabb ezt a felesleges és buta húzást pellengérre állítani ahelyett, hogy a szerző személyét és az egész újság attitűdjét (lást a Hamvas Béla-idézetre és a Faludy-cikkre vonatkozó nevetséges megjegyzéseket) kritizálni? Ha egy egyébként igényes cikk igénytelen címet kap, lehetőleg ne feltételezzünk ostobaságokat, hanem igényes médiamunkásként erre hívjuk fel a figyelmet, ne pedig – nyelvcsettintésre invitáló iróniával – bunkózzuk le bunkó módon az orvostanhallgatókat úgy en bloc.

Tény, hogy egy egyetemi lapnak (mivel nem a piacról él) igazából nincs is szüksége hatásvadász címekre, de szívesebben olvasok egy buta címmel megáldott jó cikket, mint egy olyan értéktelen szájkarate-kísérletet, mint amit az Irodalmi Jelen szerzője megengedett magának. Kollégáinkat lehet kritizálni, sőt, kell is, de ha lehet, szakmai alapon.

Szeretném tehát azt hinni, hogy én most jobb okkal küldöm el Boldog Zoltánt a búsba, mint amiért ő tette a Semmelweis Egyetem lapjának szerzőjével: utóbbi ugyanis csak egy rossz címet adott, míg előbbi egy teljesen rossz cikket írt a mulasztás margójára.