Egyetemünk hallgatói kaptak egy kis elő-karácsonyi ajándékot tavaly december 17-én, ami sajnos, úgy tűnik, elkerülte a figyelmünket. Ekkor adta át ugyanis az egyetem vezetése a tanév elején a Marx-szobor helyére kerülő új alkotás megtervezésére kiírt pályázat díjait. Így ha már a médiából értesültünk róla, nem árt foglalkoznunk vele.

A ténynek akár örülhetnénk is – már amennyiben nem szívleltük a közgazdász szobrát –, ha nem lettek volna azok a visszásságok a pályázatban, illetve a nyertes műben. A pályázatot ugyanis – szerintem erősen diszkriminatív módon – kizárólag a Képzőművészeti Egyetem hallgatói és oktatói részére hirdették meg. Ez annak fényében különösen visszatetsző, hogy a kiírás szerint a „corvinusosságot” megtestesítő alkotásra várnak ötleteket, eközben viszont minket, akik a legjobban meg tudnák ezt fogalmazni, egyszerűen kizárják a megmérettetésből. Pedig Egyetemünkre is járnak, járhatnak olyanok, akik akartak volna és részt is tudtak volna venni a pályázaton, legalább ilyen színvonalú munkával.

De még ezt is el lehetne fogadni, ha olyan alkotás született volna, ami valóban nívós, kortárs mű. Ez azonban véleményem szerint sajnos korántsem az. Ugyanis csak a pályázat alapelve nem teljesül, hiszen Egyetemünk identitását semmilyen közérthető módon nem fejezi ki. Olyan, már évtizedek óta elavult szimbólum- és jelképrendszert használ, amely ráadásul csak nagyon erőltetett módon köthető a Corvinushoz. Mindezek mellett viszont túlzó, nagyzoló, méretei okán megalomán; az alapját adó kódex ellenére idegen az épület stílusától és az aula méltóságteljes hangulatától. Nem is beszélve az anyaghasználatról, az aranyozott acél ugyanis nem csak túlzás, de már-már bazári jellegű.

És akkor még a projekt anyagi vonatkozásairól nem is tudunk semmit…

Természetesen az a kérdés is felmerül, szükség van-e egy új szoborra. Ebben nem tisztem ítéletet mondani, alapvetően nem is utasítom el a gondolatot. De nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez a mű lenne az, ami legjobban megfelel a pályázatban kitűzött célnak. Még akkor sem, ha egy Corvina-borító ihlette az alkotókat (Kotormán Ábelt és Gwizdala Dáriuszt) a szobor tervezésekor. A mű leporellója szerint:

„A könyv ornamentikáját plasztikus elemekké alakítottuk át, a kódexmásolók alázatos és míves munkája a digitális lézervágás révén új vizuális összefüggésben jelenik meg. Küldetése a téri reprezentáció erősítése, a Corvinus szellemiség képviselése.”

Ezekből sajnos szerintem csak a lényeg, az utolsó pont nem teljesül, és a többi is – a reprezentáció kivételével – csak erőltetve képzelhető bele a kész alkotásba.

Horváth Máté

(Szerk.: A CorvinusOnline cikkeiben megjelenő vélemények minden esetben a szerző magánvéleményét képviselik. Az elterjedt médianarratíva ellenére a Marx-szobor nem az IKSZ követelőzése miatt lett az egyetemtörténeti kiállítás része, erről egy korábbi cikkünkben olvashattok.)