Sokan kincstári hurráoptimizmussal fogadták, hogy a Fidesz-KDNP elvesztette kétharmados többségét – mintha ez bármit is számítana a mai magyar politikai életben.

Veszprémben most az történt, ami 2010-ben országszerte: csupán az elég volt a választás megnyeréséhez, hogy többek által támogatott ellenzéki vagy. Orbán majdnem öt évvel ezelőtti választási győzelme és fülkeforradalma arra épült, hogy ő nem az MSZP. Kész győzelme sem szól másról, mint hogy ő nem a Fidesz. Miért is elég ez bárkinek? A rendszerváltás óta eltelt magyar választások rövid története azt mutatja, hogy szubsztantív változást ez egyáltalán nem fog hozni.

Ismét az a választói mentalitás diadalmaskodott, ami nem kér számon politikusain programot vagy következetességet, nem ítél el elfogadhatatlan megnyilvánulásokat. Az a mentalitás, amitől nem várhatunk társadalmi előrelépést.

A probléma ráadásul nem csak ebben áll. Tudniillik Kész Zoltán önmagában nem egy új politikai formáció. Ugyanúgy a 2010-ben agyonvert, középpártá töpörödött, megújulásra képtelen MSZP és tőle ideológiailag megkülönböztethetetlen szakadárjai, a saját magát Schiffer András játékszerévé züllesztő, impotens örök küszöbmegugró LMP és a Kremlhez dörgölődző Jobbik alkotja az ellenzéket. A választók egyik mögé sem álltak be, és egyhamar nem is fognak: továbbra is a pártnélküliek alkotják a legnagyobb csoportot.

Tény, nem elhanyagolható apróság, hogy a kétharmados törvényeket most már nem tudja a kormány egyeztetés nélkül átírni - attól eltekintve, hogy már nagyjából az összeset átírta. Van, amit többször is. Arról már nem is beszélve, hogy az esetek nagy részében nem az összes, csupán a jelenlévő képviselők kétharmadáról beszélünk: ez egy könnyebben abszolválható elvárás.

Minek is örültök tehát ennyire?

Már régóta létezik ez a lista a Fidesz-kormány vélt vagy valós bűneiről illetve hibáiról. Több ilyen is kering az interneten. Ezekből mennyihez kellett nekik a kétharmados többség?

A legaktívabb fújorbánisták kinek a kezében látnák szívesen az országot a jelenlegi miniszterelnök helyett? Mesterházy? Vona? Schiffer? A többi futottakmég?

Miért is érjük be a „jobb” helyett a „talán kevésbé rossz” bűzös mákvirágjával?

Komolyan mondom, teljesen Kész vagyok az indokolatlan örömködéstől. A társadalmi változások nem egy választás megnyerésével kezdődnek. Ideje lenne már ezt észrevenni, és összeszorított foggal nekilátni az alsó hangon is tíz évet igénylő, kőkemény feladatnak.

(A fent közölt írás a szerző véleményét tükrözi, nem az egyetem vagy a CHM hivatalos vagy nem hivatalos álláspontját.)