Az Interkulturális Műhely csapata tavasszal sem tétlenkedik. A karácsonykor útjára indított magazinjuk nagy sikerére való tekintettel úgy döntöttek, hogy ebben a félévben havonta készülnek majd új számmal. A kultúraközöttiség jegyében márciusra filmekből szemezgettek és kedvenc rendezőik portréit készítették el.

A Műhely decemberben debütált angol nyelvű, online kiadványával, amit profiljához hűen a multikulturalizmusnak kíván szentelni. A bemutatkozó szám az eklektikus sokszínűségről szólt, idén viszont már tematikus kiadványok készülnek. A tavaszi félév első száma témában az Oscar díjátadóhoz igazodik. A szerzők gondoltak egyet és kiválogattak néhányat a legismertebb, legelvetemültebb vagy éppen számukra legkedvesebb rendezők közül, hogy aztán őket vették górcső alá. Persze szigorúan szubjektíven, hiszen a magazinnak nem célja száraz kritikai elemzéseket publikálni; a cikkek inkább tekinthetőek könnyed véleményeknek, álláspontoknak és filmajánlóknak. A Műhely tagjai igyekeznek megosztani a világgal, hogy miért is csodálják annyira azokat a kreatív elméket, akiknek a neve egy-egy film végén csupa nagybetűvel megjelenik a vásznon.

A kultúraköziség élményét nem csak országhatárokat átlépve tapasztalhatjuk meg. Manapság az interkulturalitás ott van az élet minden mozzanatában, a való életben éppúgy, mint a teremtettben. Ki más is mutathatná be mindezt szemléletesebben, mint néhány a határokat feszegető filmrendező, akiknek a fejében tényleg táncot járnak a különböző kulturális tapasztalatok?

Mielőtt beszippantana egy-egy filmes nagyágyú szürreálisan színes vagy éppen baljósan sötét világa, a magazin egy kis bepillantást enged az Oscar titkaiba is. Vajon miért ez a legnagyobb presztízsű díjátadó és miért rajonganak érte annyian? Tényleg megéri a fél világnak átvirrasztania egy éjszakát, hogy le ne maradjon az élő közvetítésről? Valóban olyan érdekes az a színesbe öltözött sereg, amelyik egy kattintással képes lefagyasztani a Twittert vagy talán kicsit többet képzelünk ebbe az egészbe, mint ami valójában?

Ha már a csillagoknál tartunk, a „Movie Edition”-ban felvonuló rendezők egyike éppen George Lucas, aki néhány hónapja az évtized talán legnagyobb filmes bejelentését tette: a jedik világa az év végén visszatér a filmvászonra. Hogy az új Star Wars milyen lesz, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy Lucas ezzel újra magára vonta Hollywood és a világ figyelmét.

Akit mégse hozna lázba néhány tucat fénykarddal rohangászó figura egy messzi-messzi galaxisból, arra Alice nyúlürege és a mögötte megbújó Csodaország vár. Lewis Caroll meséje már önmagában is pszichedelikus egy kicsit, de ha az őrült kalapját Johhny Deppel és Helena Bonhan Carterrel karöltve a tébolyult zseni, Tim Burton teszi a fejére, akkor tényleg felfordul a világ.

Alice álma mégis semmi az Eredet álmodóinak megálmodójához képest. Miközben Christopher Nolan hosszú, látványos filmjei kiragadnak a valóságból, nagyon is emberi kérdéseket feszegetnek. Akinek szintén kíváncsiak lehetünk az álmaira, az nem más, mint a jó öreg Woody Allen, aki úgy bánik az emberi kapcsolatokkal, mint senki más. A végére pedig érkezik egy igazi multikulti rendező, Ferzan Özpetek, aki az egyediség egy egészen új szintjét képviseli saját tapasztalatait kivételes filmjeibe sűrítve.

Ők öten csak néhány példa, hiszen minden filmnek saját világa, így saját kultúrája van, és miközben nézzük őket, egy kicsit mi is mások leszünk. Amikor a kilencven perc véget ér és elkezdődik a monumentális filmzene, lesöpörjük a popcorn-t az ölünkből, felállunk és pislogva kisétálunk a moziból, miközben a kérdések csak úgy kavarognak bennünk. Ezekből az örvénylő gondolatokból válogatott az Interkulturális Műhely csapata, hogy „Movie Edition”-t saját kedvenceikhez fűződő élményeikkel és dilemmáikkal töltsék meg.

A tagok kellemes olvasást, jó mozizást és izgalmas filmes fejtegetéseket kívánnak mindenkinek!

Az Intercultural Mind Trips - Movie Edition ezen a linken külön ablakan is megnyílik, de aki akarja alább is olvashatja.