Már csak két hónap és megrendezik a hatvanadik Eurovíziós Dalfesztivált, ezúttal Conchita Wurst hazájában, Ausztriában. Minden évben voltak olyan „extravagáns” előadók, akik nézők millióinál csapták ki a biztosítékot megjelenésükkel és/vagy előadásukkal, az utóbbi években azonban ez a humoros kitűnés inkább negatív diszkrimináció elleni kampányba fordult át… ezzel elnyomva a „normális”, esetleg talán sokkal tehetségesebb előadótársaikat.
Az esélyegyenlőség már korábban is megjelent a verseny során egy-egy dalban, ezzel természetesen nincs is probléma. A szövegírás nincsen korlátozva egészen addig, amíg az nem vet rossz fényt semmire és senkire (de főleg a műsorra nem) és nincs benne politikai tartalom. A nagy „humor-hullám” 2006-tól tört be a fesztiválra, amikor is a finn metál Lordi nyert hétköznapinak cseppet sem mondható előadásával, ezzel nagy fordulatot indítva a fesztiválon. A színpadi megjelenés nagyobb hangsúlyt kapott, olykor már elnyomva ezzel a zene minőségét. 2007-ben az ukránok és az izraeliek próbáltak győzelmet kicsikarni maguknak hasonlóképp, azonban ez nekik már nem sikerült. A következő években is voltak, akik – sikertelenül – próbálkoztak még ezen a vonalon, 2008-ban Spanyolország, 2010-ben pedig Hollandia próbálta megnyerni a nézőket. Aztán 2011-ben Németország szervezőként valami újat talált ki. Az egész versenybe beleépítette a humort, a zenés közjátékoktól kezdve, az időkitöltő bejátszásokon át, a humorista Anke Engelke műsorvezetőig. Sokan az egyik legjobban megszervezett shownak tartják számon a mai napig, ami nem is csoda, hiszen a helyszíni hangulat még a nézőkhöz is eljutott a képernyőn keresztül. Ezután lassan csillapodtak a kedélyek, ismét nagyobb szerephez jutott a zene, egészen 2014-ig.
Tavaly Conchita kiállásával és eléggé bizarr megjelenésével tarolt a versenyen, ami a nézők táborát nagyon megosztotta. Az énekes(nő) azért indult, hogy megmutassa a világnak, a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek is emberek, ezt sokan azonban nem veszik figyelembe. Győzelme és a szavazatok száma alapján elkönyvelhetjük, hogy sikerrel járt. Sokan azonban megkérdőjelezték ekkor a dalfesztivál hitelességét, amit már ezelőtt is sok támadás ért. Pontosan nem lehet meghatározni, hogy műsorszáma tetszett az embereknek, vagy az, hogy felvállalta önmagát nézők milliói előtt. Semmi kétség afelől, hogy ez tényleg nagy tett, de őszintén szólva ez nem egy ilyen nagyszabású zenei eseményre való, így jogos lehet a felháborodás.
Idén a finnek dobták be ismét magukat: a Pertti Kurikan Nimipaivat (PKN) zenekart küldik Ausztriába. Gyakorta küldenek rockzenészeket a versenyre, így az együttes punk mivolta nem meglepő, különlegességük másban rejlik.
Február 28-án tartották az Uuden Musikiin Kilpailu-t, a finn dalválasztó show döntőjét. A kilenc döntős közül a PKN (magyarul Pertti Kurikan névnapja) került ki győztesen "Aina mun pitää" (magyarul "Mindig azt kell") című számával. A 2009-ben alakult zenekar tagjai tanulási nehézségekkel küszködő, down-szindrómás és autista emberek, számaik is nagyrészt hétköznapjaik nehézségeiről szólnak. Zenélésükkel meg szeretnék mutatni a világnak, hogy így is lehet teljes életet élni. Korántsem most futottak be, a finn közönségnek nevük már korábban is ismert volt, egy album és több kislemez kiadása mellett turnéztak is, jártak több európai országban, sőt, eljutottak Kanadába is.
Az együttes eredetileg nem az Eurovízión való részvétel miatt jelentkezett a műsorba, céljuk a döntőbe jutás volt. Az eredmény nyilvánosságra kerülése után egyből elindult több irányból a támadás. Egyesek szerint már most biztos, hogy Finnország fogja nyerni az idei versenyt, hasonlóképp tavaly Ausztriához, mások szerint viszont a szám maga annyira rossz, hogy övék a garantált utolsó hely. A kommentelők fejvesztve próbálnak választ kapni arra, hogy ez mégis hogyan történt és mi lesz a vége, olykor már egymás torkának esve akarják igazukat bebizonyítani, persze aztán végkifejlet nélkül a kommentháború abbamarad.
„Nem akarjuk, hogy az emberek szánalmat érezzenek irántunk és ránk szavazzanak, nem különbözünk a többi embertől – normális srácok vagyunk, mentális problémákkal.”
– nyilatkozták a srácok, kérdés, hogy az emberek mennyire tudják az ilyen tényezőket figyelmen kívül hagyni. Különböző fórumokon, például az Eurovízió hivatalos magyar honlapján is többen nemtetszésüket kifejezik vagy a dal, vagy pedig az együttes iránt. Viszont semmi sem mond ellent a verseny szabályzatának, mind a válogató, mind a nevezés érvényes, így mostmár biztos, hogy ők lesznek az első punk-rock zenekar is a Dalverseny történetében.
„Amikor megláttam a cuki finneket, rögtön lájkot nyomtam, mert el kellett olvadni tőlük, olyan édesen csinálják, de aztán meg eszembe jutottak azok az énekesek, zenészek, zeneszerzők, szövegírók, akik gyerekkoruk óta zenei pályára készültek, és még mindig szeretnék Európát elénekelni, akkor is, ha a jelek szerint egyre kevésbé hagyja magát.” (forrás)
Hogy tényleg nyerni fog-e a finn zenekar az körülbelül két hónap múlva fog kiderülni, de mi úgy érezzük a szavazóközönség idén sem csak az ízlésük és tetszésük szerint fog voksolni.
