Lieselore Cyrus, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete április 15-én a Corvinusra látogatott, hogy az érdeklődőknek Németország aktuális külpolitikai irányvonaláról számoljon be, de emellett mesélt saját életútjáról és az itt szerzett tapasztalatairól is.
Lieselore Cyrus budapesti pályafutása 2014-ben, a „Danke Ungarn” kampányban való részvétellel kezdődött. A különböző helyszínekre kihelyezett plakátok hazánk 1989 nyarán tanúsított bátor szerepvállalásának állítottak emléket, amikor a vasfüggönyt jelképező műszaki határzárat elsőként Ausztria és Magyarország között vágták át, szabad utat engedve ezzel az itt „nyaraló” kelet-németek ezrei számára. Ez a pillanat fontos szerepet játszott Németország újraegyesülésében, amiért a németek a mai napig hálásak, éppen ezért – ahogy a nagykövet asszony is hangsúlyozta – hazánk népszerű és rangos kiküldetési hely egy német diplomata számára.
Az Antall József Tudásközpont és a Diplomats’ Club közreműködésével szervezett rendezvényen Cyrus azt is elmesélte, hogy Magyarországról hagyományosan pozitív kép él a németekben, továbbá a két ország mindig is jó kapcsolatokat ápolt egymással. A nagykövet asszony úgy látja a viszonyrendszer 1989-90 óta folyamatosan fejlődik. Mindezt jól demonstrálja, hogy Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország (utána egyébként Kína és Ausztria következik), valamint jelenleg több, mint 400 közös tudományos és oktatási partnerséget tarthatunk számon. Cyrus ugyanakkor hiányolta , hogy – ahhoz hasonlóan, mint amilyeneket a németek fenntartanak például a franciákkal és a lengyelekkel –, nincsen olyan intézményi háttér vagy szervezet, amely közelebb hozhatná egymáshoz a német és magyar fiatalokat.
Most, 25 évvel a berlini fal leomlása után a világ nyitva, a nagykövet aasszony szerint a jövőt a multilaterális világ fogja jelenteni. Egyedül egy ország sem boldogulhat, – az integráción belül is – kis csoportokat, koalíciókat kell formálni, ahol képviselhetőek a közös érdekek; ahogyan teszik ezt például az észak-európai államok vagy a weimari háromszög, mely Franciaország, Lengyelország és Németország hármasából tevődik össze.
Cyrus azt is kifejtette, hogy az Európai Unió nem csupán a közös piacot jelenti, sokkal több ennél: az értékek és értékrend közösséget is jelenti, ugyanakkor közösen kell fellépni a potenciális fenyegetések ellen is, legyen szó akár az ebolajárványról, az ukrán válságról, Oroszország agressziójáról vagy a terrorizmusról. Az EU egyik legaktuálisabb kihívásának azonban a kohézióteremtést tartotta, mivel az összetartás elengedhetetlen ahhoz, hogy együtt, összehangoltan tudjunk cselekedni. Megjegyezte továbbá azt is, hogy hazája külpolitikája mindig is „európai” volt, ugyanakkor azt is gyakran tapasztalja, hogy rendkívül – néha túlságosan is – magasak az elvárások Németországgal kapcsolatban. Hozzátette, hogy részben az ukrajnai helyzet hatására 2014-ben új külpolitikai irányvonalat fogadtak el: szakítottak a régi szokásokkal és az eddigi „Ostpolitik” irányvonal változni látszik.
A gondolata folytatásaként Cyrus eltöprengett azon, hogy vajon tényleg új világrend lenne kialakulóban? Elvégre szerinte sokáig abban a reményben élhettünk, hogy a béke és biztonság garantáltak, ezzel szemben most úgy látszik, a politikai rendszerek ingataggá és törékennyé váltak, illetve egyre több a bukott állam. Éppen ezért úgy látja, hangsúlyt kell fektetni a konfliktusok megelőzésére, a közvetítésre, illetve a válságkezelésre. Véleménye szerint globalizáció nem jelent biztosítékot semmire, az összekapcsolódás nem egyenlő a – politikai – közelséggel, és ezt nem szabad elfelejteni.
Sokszor éppen az lehet a leghasznosabb, ha a dolgokat mások szemével nézzük – legalábbis Cyrus számára ez volt az egyik legfontosabb tanulság, amikor Németország nagyköveteként 2010 és 2014 között Etiópiában élt. A fejlődő országok esetében, a helyi kultúrák és tradícióik miatt, sajátos demokráciamodellt tart szükségesnek. Nem feltétlenül érzi, hogy ott is ugyanaz lehet működőképes, ami Európában igen. Mindemellett úgy látja: a demokráciáknak időre van szükségük a kifejlődéshez. A folyamatot az evolúcióhoz hasonlította. Ezenfelül kiemelte: tekintettel kell lenni a helyi viszonyokra is, például egy többnemzetiségű állam sajátosságaira.
A nagykövet asszonynak egyébként sem idegen a multikulturális közeg, mivel a Saar-vidékről származik, mely szövetségi tartomány közvetlenül a francia határ mellett fekszik, ezért itt meglehetősen erős a francia kultúra hatása. Számára ez egy nyitottabb életet és inspirációt jelentett arra, hogy minél jobban megismerhesse a világot. Nem „diplomata-családból” érkezett, az egyetemen pszichológiát hallgatott, csak a későbbiekben került a német külügyminisztérium alkalmazásába. Elsőként Törökországba küldték ki, kulturális és sajtóreferensként a német-török kapcsolatokkal, illetve a bevándorlók kérdéskörével foglalkozott. Aztán dolgozott a párizsi és alexandriai nagykövetségeken is, az EBESZ-nek, ezt követően Etiópiába, majd Magyarországra került.
A nagykövet asszony hazánkkal kapcsolatos benyomásait úgy összegezte, hogy szeretné minél jobban megismerni az országot, ezért sokat olvas, és sokat beszélget – különböző társadalmi hátterű – emberekkel. Törekszik arra, hogy bejárja az ország különböző vidékeit, tudván, hogy Budapest nem egyenlő Magyarország egészével. Cyrus számára leginkább a szegénység mértéke megdöbbentő. Úgy fogalmazott, hogy Magyarország esete nem egyedüli az EU-ban, ugyanakkor mást jelent a szegénység itt, mint mondjuk Németországban. Szükségesnek tartana egy kohézívabb, „európai életszínvonalra”, valamint a civil társadalom és szervezetek erősödésére is.
Szalai Réka
