A Közgazdász újság Megújuló Budapest alrovatának cikkei általában pozitív üzenetet közvetítenek, hiszen szeretett fővárosunk újjászületése különösen örömteli. Most azonban sajnálatos módon nem erről lesz szó. A kormány tavalyi döntése értelmében ugyanis pont ezekben a napokban tűnik el végleg egy ipari műemlék épület az egykori Ganz-gyár területén.

Hogy miként történhetett ez meg? A nagyon egyszerű választ a kormányzat hozzáállásában kell keresni. Nagyjából egy évvel ezelőtt ugyanis egy tollvonással megszüntették az egykoron Ganz-turbinák tesztelésére szolgáló Melegpörgető védettségét, holott azon értékeit, amelyekért státuszát korábban megkapta, nem vesztette el. Ez a döntési mechanizmus ugyanakkor komoly aggodalmakra adhat okot. Mi a garancia, hogy például az 5. kerületi önkormányzat által nemrég eladott Párisi Udvar esetén nem fog hasonló történni? Mi lesz, ha az üzleti érdekek miatt hirtelen az is elveszíti védettségét?

A Melegpörgetővel és az egykoron mellette álló, jó állapotú és elképesztően látványos M-jelű szerelőcsarnokkal ugyanis pontosan ez történt. Miközben a kormány és Varga Mihály fejlesztési miniszter az első Orbán-kabinet által megvalósított, akkoriban előremutató és példaértékű barnamező-rehabilitáció folytatásaként aposztrofálja a projektet, ez valójában annak a haladó szemléletnek a szemen köpése.

A 2000-es évek elején, az új kulturális centrum kialakításakor elsődleges szempont volt a lehető legtöbb épület megőrzése. Most viszont gondolkodás nélkül, mindenféle gazdasági, kulturális vagy egyéb szempontot figyelmen kívül hagyva rombolnak, nevetséges és légből kapott indokokra hivatkozva. Szó szerint légből kapott, ugyanis a Víziváros átszellőzésének akadályoztatására hivatkozva pusztult el a csarnok és az ebből a szempontból teljesen jelentéktelen Melegpörgető is. Ez utóbbi ugyanis nagyságrendekkel kisebb, mint akár csak a környező lakóházak, több méter vastag vasbeton falazata miatt azonban bontása kifejezetten drága.

Viszont ha a kormány elhatároz valamit, nem számítanak az észérvek vagy a szakma véleménye (lásd Múzeumi Negyed), sem pedig a projekt levezénylésére létrehozott Millenáris Széllkapu Kft. által kiírt ötletpályázat munkái. A döntés értelmében a területen mindenképp mélygarázst kell építeni, amely még jó is lenne, hiszen parkolóhelynek errefelé is híján van a város. Ez viszont nem indokolta volna a két utolsó épület bontását, hiszen a már korábban eltüntetett Ipari Minisztérium helyén akár több ezer férőhelyes garázs kialakítására is lehetőség lett volna.

A tervezet szerint a tetején közparkot fognak kialakítani, ezzel kapcsolatban azonban sajnos sokan szkeptikusak (az ilyen tetőkertek ritkán lesznek teljes értékű zöldfelületek a korlátozott vastagságú termőréteg miatt), nem teljesen alaptalanul. Eddig ugyanis semmilyen konkrétum nem látott napvilágot, a költségek mértékéről és a szükséges fedezet rendelkezésre állásáról sincs tudomása a nyilvánosságnak, az egész beruházást az ötletszerűség és az épületek bontásának túlzott erőltetése jellemzi. (Ezek miatt felbukkantak olyan szélsőséges elméletek is, miszerint pénzhiányra hivatkozva le lesz fújva a projekt, és előbb-utóbb kormány-közeli magánbefektetők kezére jut az értékes telek.)

Reméljük azonban, hogy ha már végérvényesen és örökre elvesztett a város e két nagyszerű, elhelyezkedése miatt kiváló fejlesztési potenciállal rendelkező műemlékét (amelyekben akár a Ligetbe erőszakolt Építészeti Múzeum is kialakítható lett volna, mint ahogy az már régebben felmerült), legalább színvonalas parkot és mélygarázst nyernek a városlakók.

Horváth Máté

(A cikk a májusi Közgazdászban is megjelent)