Itthon bizonyos körök – érthetetlen okokból – körberajongják David Cameront. Kíváncsi vagyok, ezek a személyek mit reagálnak a nemrégiben újraválasztott brit miniszterelnök legújabb lépésére. Cameron ugyanis boldogan rázta le magáról a Liberális Demokratákkal való koalíció jelentette láncot, és neki kezdett az országa radikális átformálásának. Először a szólásszabadságnak ment neki.

Elhiszem, hogy vannak olyanok, akik jó szándékból korlátoznák a szólásszabadságot, de mindig mások jogának csorbításáról szól a vita. Sosem arról, hogy „ó bárcsak ne mondhatnám azokat a dolgokat ki, amiket szoktam”. Ebből következően a szólásszabadság ellen érvelők sosem jutnak el arra a feltételezésre, hogy esetleg a saját gondolataikkal károsítják a számukra oly szent társadalmi egységet.

Most, Cameron „extrémizmus” visszaszorító törvényjavaslatának hallatán talán örülnek. A bejelentés szövege lehet, hogy fokozza extázisukat:

„Túl sokáig voltunk egy passzívan toleráns társadalom, amely azt mondta polgárainak: »ameddig betartod a törvényeket, békén hagyunk.«”

Ám vajon nem önmagában radikális – tehát paradox módon a törvényjavaslat által betiltandó – az a nézet, hogy a törvényeket betartó állampolgárokkal szemben fel kell lépnie az államnak. Nem emlékeztet kicsit ez az önkényuralmi rendszerekre?

Képzeletbeli erkölcscsőszöm vállat von, nem érti, miért védem azokat, akiket ő a társadalom ellenségeinek könyvel el. Hiszen a brit belügyminiszter pontosan megmondta, hogy csak a brit értékeket fenyegető nézetek ellen lépnek majd fel! „Minden rendben van.”

Pedig nincs. Nézzünk szerte a világban! A szomszédos országokban egyes hangadók azzal érvelnek, hogy a magyar kisebbség nyelvi jogai veszélyeztetik a nemzeti egységet. Szudánban pedig egy keresztényhitre tért nő fenyegette az ottani értékeket.

Ugyanolyan helyesek vagy helytelenek ezek a döntések, mint Cameroné: vagy elfogadjuk, hogy mindenkinek joga van szabadon megnyilvánulni; vagy pedig azt mondjuk, hogy a térképre rajzolt vonalakon belül mindenki csak úgy beszélhet, ahogy a többség engedélyezi.

Mi van, ha a képzeletbeli erkölcscsősz szerint brit miniszterelnöknek még így is igaza van? Akkor csak az a kérdés, mit szól a BBC elemzője felvetéséhez, amely szerint akár a homoszexualitás, a multikulturalizmus vagy a feminizmus ellenzői is fenyegetik a brit nemzet alapértékeit, vagyis a toleranciát és az egyenlőséget.

Ne feledjük, hogy Cameron nem csak az az államférfi, aki megpróbálta visszaszorítani a pornót, hanem az is, aki törvénybe foglalta az azonos neműek házasságát.

Vajon léteznek olyan magyarok, akik egyet tudnak érteni ezzel a komplex gondolkodásmóddal? A liberális tolerancia és a nemzetféltő konzervativizmus sajátságos egyvelegével? Ne tartsák magukban rajongásukat, hanem fejtsék ki a kommentekben!